E körben két típust különböztethetünk meg: a kétszakaszú, azaz az előminősítési eljárással kombinált, valamint az egyszerű nyílt eljárást. Az előbbi forma azt a célt szolgálja, hogy az első szakaszban kerüljenek kiválasztásra a pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból alkalmasnak ítélt ajánlattevők, akik között a tényleges verseny a második szakaszban, az egyszerű nyílt eljárásra vonatkozó szabályok szerint folyik. A törvény kötelező előírása, hogy az éves költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt - jelenleg 240 millió forintot - elérő vagy meghaladó értékű építési beruházás esetén az előminősítési eljárás lefolytatása kötelező. Ez az eljárási fajta időigényesebb az egyszerű nyílt eljáráshoz képest. Ez utóbbi kötelező tartalmát igen részletesen szabályozza a törvény. Kiemelésre érdemes, hogy az ajánlatkérő pontosan és kizárólag a jogszabályban előírt módon határozhatja meg az ajánlatok elbírálásának szempontjait, illetve részszempontjait. Az ajánlatkérőnek elsősorban abban a kérdésben kell döntenie, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatást kívánja-e választani, vagy pedig az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el az ajánlatokat. Ha az utóbbi szerint kíván eljárni, akkor pontosan meg kell határoznia, hogy mely szempontok alapján hasonlítja össze az ajánlatokat. Az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelésére adható pontszám alsó és felső határa azonos kell hogy legyen, ehhez a részszempontok súlyát meghatározó szorzószámok, úgynevezett súlyszámok kapcsolódnak. Az ajánlatkérők az adott pontszámok és azok súlyszámai alapján állapítják meg a legelőnyösebb ajánlatot tevőt, azaz az eljárás nyertesét. A közbeszerzési törvény részletesen szabályozza azokat a szempontokat, hogy egyenértékű ajánlatok esetén mely ajánlatokat kell előnyben részesíteni. Ezek közé tartozik az elmaradt térségek fejlesztése, a környezet védelme, a kis- és középvállalkozások részvételi esélyének növelése stb. Az ajánlatkérő szabadon dönti el, hogy az eljárás megindításakor az ajánlattevők rendelkezésére bocsát-e dokumentációt vagy sem. Ha ezt nem teszi, akkor az ajánlati felhívásban részletes műszaki leírásnak kell megjelennie. A műszaki leírás kifejezés kifejezetten a műszaki tartalmú közbeszerzésekre alkalmazható könnyen, de nem tekinthető találónak a humán tárgyú beszerzésekre, például nyelvtanfolyamok, oktatási tevékenység stb. Ha az ajánlatkérő dokumentációt készít, saját maga döntheti el, hogy ezért kér-e költségtérítést, vagy ingyenesen bocsátja az ajánlattevők rendelkezésére. Fontos új szabály: a törvény korlátot szab a dokumentáció díjának megállapítása tekintetében, ugyanakkor főszabályként kötelezővé teszi, hogy az eljárás megindításától számított 15 napig a dokumentációnak az ajánlattevő részére rendelkezésre kell állnia. PATAY GÉZA, ÜGYVÉD