Amikor 1848 nyarán az első tíz honvédzászlóaljat létrehozták, a tisztek részére a következő havi zsoldot állapították meg: alhadnagy 30, főhadnagy 40, százados 80, őrnagy 130 forint. Érdekes módon a császáriaknál csak 24 és 90 forint közötti összegeket kaptak a hasonló rangú tisztek. Náluk viszont minden tisztnek - fel egészen a tábornokig - rendfokozat szerint kiporciózva, naponta bizonyos kenyéradag járt, amelyet pénzben is lehetett igényelni. A tiszteknek hadifogságban is járt illetmény. Az osztrákok az elfogott honvédtiszteknek századostól felfelé, rangjukra való tekintet nélkül, napi egy forintot, az ennél alacsonyabb rendfokozatúaknak pedig napi 40 krajcárt adtak. A magyarok bőkezűbbek voltak. A hadifogoly osztrák tábornokok zsoldját havi 167 forintban állapították meg. Az ezredeseknek havi 119-124, az alezredeseknek 68-74, az őrnagyoknak 43-58, a századosoknak 35-45 forintot adtak, a fegyvernemük és beosztásuk szerint differenciálva. Az altiszteknek 25-öt, a náluk kisebb rangúaknak egyformán 20 forintot fizettek. A nemesi származású tisztek nagy része nem a zsoldjából élt. Kiss Ernő - a későbbi vértanú - például igen tehetős volt. Amikor hadapródként megkezdte katonai pályáját, az apja annyi lovat küldött vele, hogy a sok paripát az ezred számára éppen esedékes lószállítmánynak hitték. Parancsnokként 1600 ló részére rendelt, saját költségén, szíjazatot. Elbeszélése szerint a tiszteknek a szabadságharc előtt és alatt 600 ezer forintot hitelezett. Az összeg felét nyugta nélkül, tiszti becsületszóra adta. Amikor 1849 tavaszán úgy nézett ki, hogy a honvédseregnek a nagy győzelmek után már nincs sok teendője, gondolkodtak a hadsereg jövőjén is. Egy 30 ezer gyalogosból és 12 ezer lovasból álló békehadsereget szerveztek, amelynek költségeire 13 millió forintot irányoztak elő. Meg is volt ez a pénz, de sajnos már nem tudták rendeltetés szerint felhasználni. A szabadságharc összköltsége magyar részről 84 millió forint volt. R. P.