Az Egyesült Államok gazdasága technológiai szektorát reprezentáló Nasdaq index pár hét leforgása alatt 40 százalékot veszített az értékéből. Az áresés után a szakértők nagy része megnyugodni látszik. Sokak véleménye szerint a részvénypiaci túlértékeltség veszélye elmúlt, s a hónapokkal ezelőtt még beláthatatlan következményekkel fenyegető veszély, a technológiai szektor túlértékeltsége megszűnt. Bár a kisebb és közepes kapitalizációjú társaságok részvényei valóban hatalmasat estek, a legnagyobbakat sokkal kevésbé érintette a korrekció. Jó példa erre, hogy a világ legnagyobb kapitalizációjú cége, a Cisco Systems részvényei jelenleg is 150 körüli P/E (árfolyam/egy részvényre jutó nyereség) hányados mellett cserélnek gazdát a tavalyi eredményekkel számolva. A Nasdaq átlagos P/E-je is még hasonló magasságban, nagyjából 180 körül van. A mutató értéke a hagyományos felfogás alapján azt feltételezi, hogy ezek a cégek átlagosan mintegy 25 százalékkal növelik a profitjukat a következő tíz évben, azaz a jelenleg 5-10 százalékra becsült arány helyett 2010-ben ezen társaságok adják majd az amerikai GDP nagyjából 30-50 százalékát. Ez a feltevés továbbra is kissé túlzott optimizmusra vall, és nem valószínű, hogy fenntartható. A hagyományos értékelési mutatók szempontjából tehát könnyen elképzelhető további korrekció is. Az elmúlt hónapban tapasztalt áresés egyik legérdekesebb sajátossága, hogy 1995 óta ez az első amerikai tőkepiaci korrekció, amikor a befektetők nem lettek pesszimisták. Mindenesetre ez derül ki a put-call arányok vizsgálata és a bull-bear felmérések alapján (azaz a hosszban és a besszben hívő befektetők arányából). A jó spekulánsok azonban tudják, hogy a félelemnélküliség igen veszélyes jelenség lehet a tőkepiacon. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a két alapvető piaci érzelem - a félelem és a mohóság - közül továbbra is az utóbbi uralkodik. Így továbbra sem a kockázatkerülő befektetési stratégiák maradtak előtérben, s ez is akár a technológiai és az általános tőkepiaci korrekció folytatódását vetítheti előre. A világ vezető jegybankjai 1999 közepe-vége felé megindítottak egy egyre komolyabbnak tűnő kamatemelési ciklust. Ez minden valószínűség szerint fokozódó globális likviditásszűküléshez vezet, ami általában nem tesz jót a részvényárfolyamoknak. A fentiek alapján már nem egyértelmű, hogy valóban véget ért volna a korrekció. Jelenleg úgy tűnik, hogy a technológiai részvények áremelkedése részben buborék volt. Igaz, nem szabad elfelejteni Alan Greenspan Fed-elnök szavait, amely szerint egy adott tőkepiaci szituációról mindig csak utólag derül ki, hogy az valóban buborék volt-e. Ha elfogadjuk, hogy a Nasdaq emelkedése és a technológiai részvények globális drágulása valóban buborék volt, akkor érdemes tanulmányozni néhány korábbi tőkepiaci lufi véget érését is. Az 1929-es New York-i és az 1989-es tokiói tőzsdei összeomlást vizsgálva kiderül, hogy az első sokk után általában egy súlyosabb pangás, összeomlás következett. Az első pánik kísérője mindkét esetben egy 30-40 százalékos részvényárfolyam-zuhanás volt. Ezt erős korrekciónak vélték, ami pár hétig-hónapig tartott, majd ezután indult be az igazi összeomlás. Más, kevésbé buborék jellegű, ám mégis jelentős összeomlások esetén is hasonló forgatókönyv alapján történtek az események. Az 1997-es hongkongi zuhanás és a felejthetetlen 1998-as BUX-összeomlás idején is hasonló sorrendben következtek az események. A tanulság egyértelmű: az első esés után mindenki megnyugodott. A korrekció megtörtént, vélték a piaci szereplők, ám az igazi összeomlás csak a második, valóban komoly részvényeladási hullám idején bontakozott ki. Így, ha a mostani szituációban másként is követik majd egymást az események, továbbra sem árt majd fokozott figyelemmel követni a Nasdaqot, illetve az egyéb, európai és ázsiai technológiai indexeket. Egy esetleg ismételten meginduló nagyobb árfolyamcsökkenés esetén ugyanis nem lehetetlen, hogy az eddigieknél sokkal komolyabb problémákra kell felkészülni a világ összes értékpapírpiacán. ZSIDAY VIKTOR