A tegnapi döntéseket megelőzte a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsának múlt évben meghozott precedensértékű döntése, amely az 1924-es kibocsátású népszövetségi kötvények kapcsán kimondta, hogy a mai napig fennáll a tulajdonosok követelése. Az LB ezzel megszüntette az addigi, az európai gyakorlattal ellentétes fizetési diszkriminációt (a külföldi kötvénytulajdonosokat a magyar állam már a hetvenes években titokban kifizette), és kimondta: a papírokon svájci frankban szereplő követelés változatlanul fennáll. A PKKB tegnapi ítéletei pedig kimondták azt is, hogy fennáll az angol fontról szóló államkölcsönkötvényeket érintő követelés is. A felperesek jogi képviselője, Patay Géza ügyvéd lapunk megkeresésére közölte: a mostani döntés egyértelműen kimondja, hogy a perbeli papírok tekintetében nem beszélhetünk az alperesi álláspontnak megfelelően elévülésről, illetve a követelések elértéktelenedéséről. A pengő-forint váltás, amelyre 1946. augusztus 1-én került sor, nem befolyásolja e követelések jogi sorsát, az államnak fizetnie kell a népszövetségi kölcsönpapírok után. Lapunk adatai szerint a székesfőváros 1914 júniusában - nem sokkal a világháború kitörése előtt - különböző devizanemekben mintegy 158 millió korona értékű, 1927-ben pedig 20 millió aranydollár értékű kötvényt bocsátott ki. E papírokra az 1931-es devizatranszfer-moratóriumig külföldre aranyértékű devizában, belföldre ennek megfelelő értékű hazai fizetőeszközben teljesített kifizetéseket, 1946 után pedig mindenféle pénzügyi szolgálatnak vége szakadt. Ezen perekben mintegy harminc magánszemély 450 értékpapírjával kapcsolatban merült fel a jogérvényesítés, túlnyomórészt idős tulajdonosok néhány ezer frank vagy dollár értékű követeléséről. A népszövetségi államkötvények ügyében is mintegy tucatnyi - hasonló nagyságrendű - perről van szó; a tőkeköveteléseken túli kamatigény eddig nem merült fel a perekben. Drávucz Péter