Magyarországon nem jellemző a női munkavállalók nyíltan hátrányos megkülönböztetése a munkaerőpiacon, ráadásul az elmúlt tíz évben sokat javult a munkavállalók helyzete – foglalta össze a nemzetközi nőnap alkalmából véleményét a Napi.hu megkeresésére Szalai Piroska munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Gazdasági és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.

Félrevezetők azok az összehasonlítások, amelyekben a nők és a férfiak átlagkeresetét, vagy a foglalkoztatottsági adatát vetik össze anélkül, hogy bármilyen objektív, az átlagember számára is egyértelmű sajátosságot is figyelembe vennének

 – részletezte Szalai Piroska.

A szakértő kiemelte: mindenki tudja, hogy vannak olyan ágazatok és munkakörök, ahol szinte kizárólag nők vagy férfiak dolgoznak. A férfi-és a nők átlagbére között valóban jelentős a különbség, de ez nem azért van, mert ugyanazon a területen azonos munkavégzési feltételek mellett a nők nemi alapon alacsonyabb bért kapnának.

Nem genderkérdés a női munkavállaló

A nők munkaerőpiaci részvétele nem elsősorban esélyegyenlőségi kérdés, ma már a családok anyagi biztonságának megteremtéséhez elengedhetetlen a nők munkavállalása – hívta fel a Napi.hu figyelmét Szalai Piroska. Ez azért is fontos szempont, mert csak ott születnek meg a tervezett gyermekek, ahol a család anyagi biztonsága megvan, és a kilátások is jók.

Egy másik fontos szempont, hogy a nemzetgazdaság működése is elképzelhetetlen a nők eredményei nélkül. A nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerünk csak akkor fenntartható, ha az aktív korcsoportból a lehető legtöbben dolgoznak.

A számok ezúttal bizony hazudnak

Szalai Piroska felháborítónak nevezte, hogy a nőnapi virág mellé ebben az időszakban naponta tízesével jelennek meg azok az elemzések, amelyekben a következtetés nem valós, mivel a statisztikai adatok szakmaiatlan, hatásvadász és sokszor átpolitizált összevetésén alapul. A két leggyakoribb félrevezető összehasonlítás a nők foglalkoztatottsága és a nemek közti bérszakadék.

  1. Foglalkoztatottság: A 20-64 éves korcsoportban a foglalkoztatási ráta nemek közti különbsége 2010-ben volt a legkisebb, a nők aránya 6,6 százalékponttal maradt el a férfiakétól. Számos elemzés tévesen jut arra a következtetésre, hogy a nemek közti foglalkoztatottsági különbség minél kisebb, annál kevesebb diszkrimináció érinti a nőket. Mindössze az csökkentette a különbséget az eddig mért legkisebbre, hogy 2006 és 2010 között a férfiaknál nagyobb mértékű volt a foglalkoztatottság csökkenése. A 2010-es kormányváltás szemléletváltoztatással járt együtt, ezután a munkanélküliség kezelése helyett a foglalkoztatás bővítése került a fókuszba. Hatására 2012-ben húsz éves csúcsot ért el a női foglalkoztatottság, s a munkavállalók száma ezt követően minden évben nőtt. Ezzel párhuzamosan a férfiak is egyre többen tudtak munkát vállalni, majd a visszakorrigált a válság előtti szintre, s 2020 óta aztán folyamatosan csökken a két nem közti különbség. Ha genderszenzitív megközelítésben értékeljük, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a magyar helyzet 2010-ben volt a legjobb. Ez nyilvánvalóan nem igaz, mivel 2022-ben 2,2 millió nő dolgozott, 2010-ben pedig csak 1,87 millióan. A 2010-es foglalkoztatási szinten a társadalombiztosítási rendszerünk is fenntarthatatlan lenne.
  2. Bérszakadék: A másik leggyakrabban tévesen azonosított probléma a nemek közti fizetéskülönbség. Többen úgy tekintik, hogy a nők anyagi helyzetének legfontosabb mutatója a fizetés. A bérkülönbségek vizsgálatakor viszont sohasem az azonos munkakörben, azonos szolgálati idővel rendelkező nők és férfiak keresetét hasonlítják össze ezek a felmérések. Azért sem alkalmasak ezek a mutatók az anyagi helyzet elemzésére, mert csak a munkavállalók bruttó keresetét vizsgálják. Nem veszik figyelembe a háztartás többi tagját, az elérhető adókedvezményeket vagy a társadalmi juttatásokat. A béradatok leegyszerűsített vizsgálatával pedig sok nő keresetét egyszerűen kihagyják.

Az OECD a teljes kereset mediánját vizsgálja, a világszervezet szerint Magyarországon a nemek közti bérkülönbség átlagosnak tekinthető. 

A nők aránya a vezetői munkakörökben évtizedek óta 40 százalék körüli, ami meghaladja az Európai Unió átlagát
A nők aránya a vezetői munkakörökben évtizedek óta 40 százalék körüli, ami meghaladja az Európai Unió átlagát
Kép: Napi.hu, Szalai Piroska

Az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat ezzel szemben a bruttó órabérek átlagát vizsgálja, s szerintük jóval rosszabbak vagyunk, mint az uniós országok többsége.

Az Eurostat ágazatonként is kiadja a mutatót, s az építőiparban és a szállítmányozás területén női bérelőnyt mutat ki. Ebből még jobban látható, hogy a módszertan használhatatlan,

hiszen ezekben az ágazatokban jobbára magasan képzett, magasabb keresetű, diplomás munkaköröket töltenek be nők, s a férfiak nagy számban vannak jelen alacsonyabban fizetett fizikai munkásként. Szalai Piroska hangsúlyozta:

A férfiak és a nők kereseti és munkaerőpiaci mutatója soha nem lesz egyforma, ez statisztikailag képtelenség. A nők foglalkoztatottságának elmaradása részben a gyermekvállalással, részben a nők 40 nyugdíjkedvezményével hozható összefüggésbe, míg a bérek közti eltérések egyértelműen a módszertan hibájából fakadnak. Ez a mutató nem azt méri, amit mondanak róla.

A szakértő szerint jóval pontosabb képet kapunk a nők anyagi helyzetéről, ha a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát vizsgáljuk.

Itthon nem szokatlan, ha egy nő ül a vezetői székben

Magyarországon a nők helyzete kedvezőbb az Európai Unió legtöbb országához képest számos, az esélyegyenlőségi kérdésekben döntő, ám alig hangsúlyozott területen – emelte ki Szalai Piroska.

Nálunk a vezető beosztásban dolgozók átlagosan 40 százaléka nő. Ez az arány meghaladja az EU átlagot, sőt, 2011 és 2015 között a második helyen álltunk Lettország után, majd a harmadik és ötödik helyeket értünk el a 27 ország közül, ami kimondottan jó eredmény.

A nők jelentős magyarországi hátrányairól szóló elemzéseket az is megcáfolja, hogy hazánkban az EU átlagot meghaladja azoknak női vállalkozóknak az aránya, akik valós tevékenységet folytatnak, vagyis nem a foglalkoztatásuk leplezésére kellett vállalkozóvá válniuk.

A hazai vállalkozásokról

Tavaly 1,839 millió vállalkozás volt bejegyezve Magyarországon. Ezeknek a vállalkozásoknak csak kevesebb mint a fele volt működő vállalkozás, a legutolsó, 2021-es adatok szerint 910 ezer, amelyből 843 ezer mikrovállalkozás, vagyis az alkalmazottak létszáma nem haladja meg a 10 főt.A 20 és 64 éves korcsoportban az önfoglalkoztatók 2021-ben 526 ezren voltak, vagyis az összes foglalkoztatott 11,6 százaléka. A női önfoglalkoztatók száma ebből 190 ezer, vagyis az összes női foglalkoztatott 9 százaléka. A női foglalkoztatottak 2,4 százaléka az alkalmazottal dolgozó önfoglalkoztató, ezzel pedig a kilencedik helyen állunk az uniós rangsorban.

A járvány kitörése óta folyamatosan nő az önfoglalkoztatók száma, s ezt a bővülést a KATA szabályozással összefüggő változás sem állította meg.

Szalai Piroska itt két problémás területre is felhívta a figyelmet, ahol további intézkedésekre lehet szükség:

  1. Az alkalmazott nélküli önfoglalkoztatók aránya ugyan növekszik hazánkban, de még mindig átlag alatti, a nőknél pedig 6,6 százalék.
  2. A kisgyermekes nők körében az önfoglalkoztatók harmadannyian vannak, mint a teljes női szegmensben.

A csúcstechnológiák a nőket sem hagyják hidegen, sőt

Általában kevés figyelmet fordítunk arra a tényre is, hogy hazánkban a high-tech területeken dolgozó nők aránya kimagasló, másodikok vagyunk a tagállamok rangsorában.

A high-tech munkakörökben dolgozó nők aránya kiemelkedő Magyarországon
A high-tech munkakörökben dolgozó nők aránya kiemelkedő Magyarországon
Kép: Napi.hu, Szalai Piroska

Női munkásmozgalmak keleten, feministák nyugaton

Az NKE szakértője a nemi különbségekkel kapcsolatos témákról kiemelte: Nyugat-Európában évtizedek óta széleskörű társadalmi vita folyik a nők hátrányos munkaerőpiaci helyzetéről. Ám míg ezek a viták Magyarországon alaptalanok, addig például Hollandiában megalapozottak:

Az Európai Unióban elsősorban a nyugati tagállamokban régóta nehézséget okoz a nőknek, hogy teljes munkaidős állást kapjanak, mint az azonos, vagy akár alacsonyabb végzettséggel rendelkező férfiaknak.

Nyugat-Európában a nők sokszor csak az alacsonyabb bérezésű, részmunkaidős állásokra tudnak jelentkezni, ez pedig valódi hátrány a férfiakkal szemben. Ezzel már valóban megvalósulhat az azonos munkakörben eltérő bérezés is. 

Magyarországon a szocializmus évtizedeiben vált természetessé, hogy a nők is dolgoznak, ráadásul nemcsak az alacsony presztizsű munkakörökben, hanem az értelmiségi pályákon is. Nálunk így nem nyertek teret a nyugati feminista mozgalmak, amelyek egyik fő üzenete az volt, hogy a férfiak elnyomják a nőket, akik így jelentős hátránnyal versenyeznek a munkaerőpiacon. Szintén különbség, hogy

a kelet-európai országokban nem terjedt el a részmunkaidős foglalkoztatás, Magyarországon gyakorlatilag az alkalmazottak túlnyomó többsége teljes munkaidős, azaz heti 40 órás munkaviszonyban dolgozik.

Az elmúlt tíz évben hazánkban a nők minden csoportjának javult a munkaerőpiaci helyzete – emelte ki Szalai Piroska, akinek a minap jelent meg átfogó elemzése a nők munkaerőpiaci helyzetéről „Az üvegplafonon is túl – Nők a magyar munkaerőpiacon 1900-2022” címmel.

Azoknak is igazuk van akik szerint jobban is javulhatna, hiszen bőven van még tennivaló, de a nők helyzete valóban jó irányt vett az elmúlt években. Mindez ráadásul nem a férfiak hátrányára történt, hisz ők is többen tudnak most dolgozni, s reálértéken is többet keresnek, mint a múlt évtized elején – tette hozzá Szalai Piroska.