Elképzelhető, hogy teljesen rossz narratívája épült az Európai Központi Bank infláció elleni harca. A bank kormányzótanácsának korábbi közleményei szerint ugyanis arra koncentráltak, hogy elkerüljék egy ár bér-spirál kialakulását és kordában tudják tartani a bérszínvonal emelkedését az eurózónában, hogy így szabjanak gátat a további drágulás előtt. Azonban a Reuters értesülései szerint egy a tanács számára február végén prezentált anyagból kiderül, hogy a vállalatok profitmarzsai és áremelései az indokoltnál jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a pénzromlás növekedéséhez, és ezzel a béremelések a régióban egyáltalán nem tartanak ütemet.

Az Európai Központi Bank döntéshozói február végén találkoztak kihelyezett tanácskozáson a Finnországi Inariban. Itt a 26 döntéshozónak bemutatott több, mint két tucat diában megfogalmazott elemzés adatai azt mutatták, hogy a vállalati haszonkulcsok inkább nőttek, mint zsugorodtak,  pedig ilyen meredeken emelkedő mellett utóbbira számított mindenki – mondták el a források a Reutersnek, ezt azonban az EKB szóvivője nem kívánta kommentálni.

Az elmúlt kilenc hónapban uralkodó makrogazdasági narratíva az volt, hogy az energiától az élelmiszeren át a számítógépes chipekig minden termék árának meredek emelkedése megnövelte az eurózónát alkotó 20 ország vállalatainak költségeit. Az Európai Központi Bank (EKB) az elmúlt négy évtized legnagyobb kamatemelésével reagált a kereslet lehűtésére, azzal érvelve, hogy szembe kell néznie azzal a kockázattal, hogy a magasabb fogyasztói árak megemelhetik a béreket és inflációs spirált hoznak létre.

Eddig a vállalatok nyertek nagyot az inflációval

Egyértelmű, hogy az elmúlt hat hónapban a profitnövekedés nagyobb szerepet játszott az európai inflációs történetben. Eközben az EKB-nak nem sikerült megindokolnia, hogy mit tesz azzal, hogy a magas infláció egy jó része a vállalatok profitéhségének következménye – mondta Paul Donovan, a UBS Global Wealth Management vezető közgazdásza.

A közvéleményt vélhetően feldühítené a tény (bár csak a naivakat lepné meg), hogy a vállalatok a költségeiket meghaladóan emelik az árakat a fogyasztók és a béresek rovására. A magasabb vállalati haszonkulcsok által gerjesztett infláció hajlamos magától korrigálni, mivel a vállalatok végül lefékezik az áremeléseket, hogy elkerüljék a piaci részesedés elvesztését. Így ez egy egészen más megszelídítendő vadállat, mint az ár-bér spirál okozta infláció

– írja az összefoglaló.

A megkérdezett közgazdászok szerint tehát adott egy új inflációs narratíva, amely a marzsokra összpontosít. Ez komoly muníciót adhat a Kormányzótanács enyhébb monetáris politikát sürgető tagjainak a további kamatemelések elleni küzdelemhez, miután ellenállásuk az elmúlt évben nagyrészt hiábavalónak bizonyult.

A vita az EKB következő, március 16-i politikai ülésén folytatódik. Ekkor a bank vezetőinek jelzése szerint a 2008-as pénzügyi válság csúcspontja óta a legmagasabb szintre emelnék az eurókamatokat.

Az EKB és a német Ifo Intézet felmérései szerint a vállalkozások kisebb áremelkedésekkel számolnak, mivel a költségek és a kereslet alakulásának kilátásai egyre kevésbé egyértelműek. Egyes európai országok, például Görögország intézkedéseket terjesztettek elő az alapvető áruk inflációjának megfékezésére, míg Franciaország és Spanyolország hasonló lépésekről vitatkozik. Magyarországon a különböző ársapkák is elvileg ezt a célt voltak hivatva szolgálni, de az intézkedések valódi hatása eléggé vitatott.

Magától is helyreállhat a rend, kamatemelés nélkül

„A közgazdaságtan logikája azt sugallja, hogy nőni fog a profitokon a nyomás. Az európai cégek tudják, hogy ha túlságosan emelik az árakat, akkor piaci részesedést veszítenek” – mondta Philip Lane, az EKB vezető közgazdásza.

Az Egyesült Államokban a vállalati marzsok bővülése már korábban elkezdődött, és lassan és egyenetlenül ugyan, de máris megfordult. Ám az Egyesült Államokkal ellentétben az eurózónára vonatkozóan nincs hivatalos vállalati árrésekre vonatkozó adat. Ehelyett a nemzeti számlákat és a tőzsdén jegyzett társaságok gyorsjelentéseit használják az inflációs kép felvázolására.

A Refinitiv adatai szerint az euróövezeti fogyasztási cikkeket gyártó cégek például tavaly átlagosan 10,7 százalékra növelték a üzemi profitmarzsukat, ami negyedével több, mint 2019-ben, a globális járvány és az ukrajnai háború előtt. A felmérésbe bevont 106 vállalat a francia Pierre et Vacances üdülőtulajdonostól, a Stellantis autógyártón és a Hermes luxuscikkeket gyártó cégen át a skandináv Stockmann kiskereskedőig az ágazatok széles palettáját képviselik. Az Eurostat adatain alapuló EKB-számítások szerint is azt mutatják, hogy 2021 óta az eurózónában a belföldi árnyomás oroszlánrészét a munkaerőköltségek és adók helyett a profitok teszik ki.

Az EKB számításai szerint ugyanis a bérek sokkal lassabban nőttek, mint az infláció, s ez az euróövezet átlagos munkavállalói életszínvonalának 5 százalékos csökkenését jelenti 2021-hez képest. Ez nagyjából az ellentéte annak a bérvezérelt inflációnak, amely az 1970-es éveket jellemezte, egy olyan korszakban, amely a legszélesebb körben használt viszonyítási pont lett a megfelelő jegybanki politikai válaszokról szóló nyilvános vitákban – mondják a közgazdászok.

Nem az történik, amiről az EKB beszél

A közbeszéd bizonyos mértékig elszakad attól, ami odakint valójában történik. A jövőbeli kockázatok tekintetében az EKB még mindig azt hiszi, hogy van egy bér-ár spirál, aminek a jegybankot még agresszívebbé kell tennie a kamatok emelésében -- mondta Philipp Heimberger, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének közgazdásza.

Christine Lagarde EKB-elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján 14-szer említették a béreket, miközben az árrések növekedése egyszer sem került szóba. Helyettese, Luis de Guindos arra is figyelmeztetett, hogy az EKB-nak óvatosnak kell lennie, mert a szakszervezetek túlzott béremelést követelhetnek.

Nagyon egyértelműen látni azt, hogy a jegybank vonakodik érinteni a profitok kérdését. Ez jól mutatja, hogy az inflációs célkövetés politikája így szól: nem nyúlunk a profitokhoz, nem nyúlunk a tőkéhez

 

 – mondta Daniela Gabor, a bristoli University of West England közgazdász- és makropénzügy professzora.

Az Egyesült Államokban az elszabadult árrések kérdését a Federal Reserve Bank korábbi alelnöke, Lael Brainard, aki jelenleg Joe Biden elnök legfőbb gazdasági tanácsadója, valamint Elizabeth Warren és Bernie Sanders demokrata szenátor vetette fel – emlékeztet az összefoglaló.

Még az EKB-n belül is a szakszervezeti megbízottak, akik magasabb fizetést követelnek a jegybanki alkalmazottak számára, elhatárolták magukat az intézmény munkavállaló-ellenes elfogultságától. Többek között a Nemzetközi Valutaalap kutatóinak egy korábbi tanulmányára hivatkoztak, amely szerint a felzárkózó bérek történelmileg nem vezettek bér-ár spirál kialakulásához.

Már nem olyan erősek a munkavállalók

Az EKB döntéshozói hasonló adatokkal szembesültek. Ezek szerint a profitok növekedése simán meghaladta a bérekét. Ennek oka, hogy a lezárások során megnőttek a lakossági megtakarítások, valamint az, hogy a vállalatok jelentős árképzési erővel rendelkeznek. A megtakarítások azonban kimerültek, és a verseny visszatér, a dolgok megváltozhatnak az EKB döntéshozói számára, akik az inflációs narratíva újrafogalmazását szorgalmazták.

Januárban a portugál jegybankelnök, Mario Centeno az elsők között figyelmeztetett a haszonkulcsok egyértelmű növekedésének kockázatára, mondván, hogy ezt fel kell venni az európai politikai napirendre. Fabio Panetta, az EKB igazgatótanácsának tagja később azt mondta, hogy az árak megugrásának terhe az egyszerű munkavállalókra hárult, miközben összességében a vállalati árrések stabilak maradtak, sőt egyes szektorokban nőttek.

A bérek nőnek, ez igaz. Az EKB 2023-ra közel 5 százalékos növekedést vár a 2022 utolsó negyedévében aláírt szerződések alapján. Ez azonban nem fogja ellensúlyozni a reálbérek elmúlt évi jelentős csökkenését - mondták el elemzők. .

A legfontosabb hiányzó összetevő a munkásmozgalom alkuereje, amelyet szerkezetileg meggyengített az 1980-as évek dezinflációs politikája és a munkaerőpiacok ezt követő liberalizációja

 

 – mondta Mattias Vermeiren, a Gent Institute for International nemzetközi politikai gazdaságtan és európai tanulmányok professzora.

Az Eurostat adatai szerint az 1970-es évek utolsó inflációs válsága idején a gazdasági kibocsátás közel 70 százaléka az alkalmazottakhoz ment, és ennek valamivel több mint 20 százaléka lett profit. Most ez az arány 56-33 százalékra módosult. Az EKB döntéshozói Finnországban állítólag szembesültek a fenti megállapításokkal, de hogy mik a következtetések, még nem egyértelmű.

Egyesek szerint például a járvány alatti szabadságolási rendszerek növelhették a jövedelmeket. Ráadásul a tartósan magas infláció oly módon növelheti a fizetési igényeket, amelyet a stabil árak időszakában kidolgozott modellek nem képesek előre jelezni. Az enyhébb monetáris politikában hívők táborának pedig komoly gondot okozhatnak a friss  francia, spanyol és német adatok, amelyek a vártnál magasabb pénzromlási ütemről szóltak.