Sokan amolyan hibrid évnek titulálják 2022-t – a koronavírus-járványt követően háború tört ki a szomszédban. Hogyan összegezné a tavalyi évet?

Az elmúlt három évben korábban elképzelhetetlennek hitt események történtek meg egyik pillanatról a másikra. Ez lehet az egész évtized karaktere. Egy egészségügyi válsághelyzetből éppen csak kilábalni látszott a világ, amikor 2022 elején az orosz-ukrán háborúval egy súlyos geopolitikai konfliktus kezdődött. A koronavírus-járvány, majd a háború mindent megváltoztatott.

Immár közel 60 ország kétszámjegyű inflációval küzd. Egy olyan inflációs hullámmal szembesülünk, amilyet utoljára a '70-es években élt át a világ.

A háború és a magas infláció negatív reálgazdasági következményei az elmúlt év közepétől már egyre erősebben jelentkeztek.

Melyek a növekedési pályát alakító legfontosabb hatások?

2022 első felét pozitív keresleti közeg jellemezte. Egyrészt a koronavírus-járvány alatt globálisan jelentős megtakarítások halmozódtak föl. Az elhalasztott vásárlásokat mindenki igyekezett pótolni. Másrészt még hatottak azok a gazdaságpolitikai stimulusok, amelyet a kormányok és a jegybankok a járvány gazdasági következményeinek kezelésére juttattak el a gazdaságaikba. A gyors keresleti ugrással a kínálat nem tudott lépést tartani. 2021 közepétől egyre több területen komoly árnövekedés indult el, amit a háború az európai energiapiacon tovább súlyosbított. Ez a két hatás – a jelentős, időben koncentrált többletkereslet, illetve a kínálati szűkösségek miatt a nyersanyag-költségek gyors növekedése – okozta az infláció ugrásszerű növekedését a világban. A világ két éven belül egy stabilan alacsony inflációs közegből egy fájdalmasan magas inflációs közegbe lépett át. Jó hír, hogy 2022 őszétől egyre inkább érezhetővé váltak azok a globális hatások, amelyek az infláció fordulatát, majd az inflációs nyomás enyhülését okozzák. Fontos tanulsága ennek az időszaknak, hogyha szükséges gazdaságaink képesek a gyors alkalmazkodásra.

Mit ért ez alatt?

Az európai gazdaságok egyelőre képesek voltak alkalmazkodni a gázpiac felfordulásához. Az elmúlt év végén a gázfogyasztás – mind Európában, mind Magyarországon – 20-25 százalékkal volt alacsonyabb a megelőző év azonos időszakához képest.

Az időjárás is kedvezett ebben – például az elmúlt évszázad egyik legenyhébb januárján vagyunk túl.

Ez igaz. A lakossági energiaigényben ennek fontos szerepe volt. De hasonló elmozdulást látunk, ha csak az ipari felhasználásra fókuszálunk.

Az elmúlt év egészében a magyar ipar 5 százalék fölött tudott növekedni, miközben a gáz felhasználása csökkent.

Európai szinten is nagyjából hasonló a helyzet. Ezt természetesen nem lehet minden évben hasonlóan megismételni, mint ahogy arra sem számíthatunk, hogy mindig ennyire enyhe lesz a téli időjárás.

Európának az energiapolitika teljes újragondolására van szükség. Kontinensünk csakis új beszerzési útvonalakkal és az energiahatékonyság gyors javításával maradhat világgazdasági tényező.

Virág Barnabás, az MNB alelnöke
Virág Barnabás, az MNB alelnöke
Kép: Napi.hu

A január végi kamatdöntő ülés utáni sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy technikai recesszióba kerülhetett a magyar gazdaság.

Az első félév 7 százalék fölötti és a harmadik negyedév 4 százalékos növekedése után az év utolsó hónapjaiban érezhetően tovább lassult növekedésünk. Különösen a belső keresletben jelentős a fékezés. De összességében 2022-es GDP növekedésünk még így is 4,5 százalék körül alakulhatott. A tavalyi év végét meghatározó trendek az első negyedévben is jellemzőek maradtak.

Nemzetgazdasági érdekünk az infláció minél gyorsabb megtörése és az árstabilitás újbóli elérése. A magas infláció rövid és hosszabb távon is jelentősen rontja a növekedés lehetőségét.

Mindenki kétszer meggondolja azt, hogy mire és mennyit költ, illetve hogy vállalkozhat-e új beruházásokra. Várhatóan ez a kivárás még velünk lesz 2023 első felében is. A belső kereslet bizonyosan visszafogja majd az idei évi GDP-t, amit az export kedvezőbb alakulása kompenzálhat. Az elmúlt években kiépült új exportkapacitásaink fokozatosan növelik a termelést, segítve a folyó fizetési mérleg egyenlegének javulását is. 

Az infláció 2023 közepétől várható ütemesebb süllyedése az év második felétől adhat új lendületet növekedésünknek.

Mi a véleménye az év eleji hitelminősítői döntésekről?

A hitelminősítök döntései fontos iránytűt jelentenek a befektetők számára, ezért minden ilyen értékelést nagy figyelemmel kezelünk. Meglepetést nem hoztak a döntések. Számos olyan kockázatra és kihívásra hívták fel a figyelmet, amit a jegybank is többször jelzett és elemzett. Az első számú ellenségünk a magas infláció. Ezt szorosan követi a külső egyensúlyi pozíciónk javításának szükségszerűsége. Nincsenek kétségeim, hogy a kormány és a jegybank képes olyan gazdaságpolitikai környezetet kialakítani és fenntartani, ami már a közeljövőben mind a két mutatóban gyors és tartós változást fog eredményezni. Amint ez bekövetkezik, azt a hitelminősítők lépései is visszaigazolják majd.

A Fitch kritikával illette a monetáris transzmisszió hatékonyságát. Tehát azt, hogy a jegybanki intézkedések mennyire hatékonyan tudják kifejteni hatásukat.

Minél erősebb a monetáris transzmisszió, annál hatékonyabban és gyorsabban lehet az infláció ellen védekezni. A transzmisszió működésének jelentős része a jegybank hatáskörébe tartozik, azonban a kormányzati döntések is időről-időre hatást gyakorolnak rá. Előbbi esetében közös kihívása jelenleg a világ jegybankjainak, hogy a hirtelen megugró inflációra úgy kellett a kamatpolitikában gyors irányváltással reagálni, hogy közben óriási likviditás mozog a világ pénzügyi rendszereiben. Ezen likviditás jelentős részét a koronavírus-járvány kezelésére indított eszközvásárlási és hitelprogramok adják.

A Magyar Nemzeti Bank több mint 11 ezer milliárd forintnyi forrást juttatott így a magyar gazdaságba.

Az MNB-ben 2022 őszétől folyamatosan hoztunk olyan döntéseket, amelyek célja a likviditás lekötése és ezen keresztül a monetáris transzmisszió javítása volt. Ezt a folyamatot visszük tovább a január végén hozott döntésünkkel. A kötelező tartalék ráta 5-ről 10 százalékra emelkedik. Ez a lépés önmagában mintegy 5000 milliárd forintot fog tartósan lekötni.

Elemzések gyakran említik az állami hitelprogramok transzmisszióra gyakorolt negatív hatását. E téren korainak tartom bármiféle egyenleg megvonását. Amennyiben ezek a programok képesek lesznek nagyon célzott felhasználást elérve ugrásszerűen növelni az energiahatékonyságot javító beruházások szintjét, akkor azok az energia-átmenet és a középtávú árstabilitás fontos forrásai lehetnek. Ha viszont az általános célú felhasználás dominál, abból jó eséllyel a vállalatok pénzügyi megtakarítása emelkedik majd tovább. Fontos lesz az erőteljes zöld célzás ezekben a programokban.

Végül van egy terület, ahol alig történt elmozdulás az elmúlt egy évben: ez a lakossági betétek árazása, ami változatlanul mélyen a jegybanki kamatkondíciók alatt alakul.

Volt is erről egy cikkünk a napokban, hogy jelenleg talán csak három banknál érhető el két számjegyű betéti kamat.

A likviditás széles körű lekötésével egyre több bank érezheti majd úgy, hogy érdemes betéteket gyűjtenie vonzóbb kamatkondíciókkal. Ehhez azonban ránk, megtakarítókra is szükség lesz. A készpénzben és a kamatot nem fizető folyószámlán tartott megtakarítások összege mintegy 15 ezer milliárd forint. Ezen megtakarítás reálértéke 2022-2023-ban, két év alatt várhatóan egyharmadával csökken. Fordítsunk havonta csak 10 percet megtakarítási döntéseinkre és komoly eredményeket érhetnénk el. Az Államadósság Kezelő Központ folyamatos termékfejlesztéseinek köszönhetően mindenki gyorsan találhat alacsony kockázatú, az inflációval szemben védelmet biztosító befektetési lehetőségeket Magyarországon. Megtakarításaink tudatosabb kezelése a monetáris transzmissziót erősíti és ezzel az infláció gyorsabb letörését is segíti.

Említette, hogy a jegybank több mint 11 ezer milliárd forintnyi forrást juttatott a magyar gazdaságba 2020-2021-ben. Hogy értékeli ezen programok hatását 2 év távlatából?

Ezen programok adták a magyar gazdaság biztonságát. Úgy jutottunk át egy váratlan és súlyos válságon, hogy a pénzügyi stabilitásunk egy pillanatig nem ingott meg. A lépések reálgazdasági hatásai hosszan velünk vannak. A rendkívüli közegben érkező friss likviditásnak a GDP közép távú szintjére gyakorolt hatása mintegy 10 százalékpont, aminek döntő része a kritikus 2020-2021-es években jelentkezett, megalapozva a magyar gazdaság gyors helyreállását. A programok a vállalkozások pénzügyi tartalékait is emelték. A magyar nem-pénzügyi vállatok likvid eszköz állománya aktuálisan a GDP arányában 33-34 százalék. Ez közel kétszer akkora, mint a lengyel vagy román érték.

Kép: Napi.hu

Januárban az infláció 25 százalék fölé ugrott. Okozott meglepetést az adat?

Az adat megfelelt a legutóbbi, decemberi Inflációs Jelentésünk prognózisának. Jó eséllyel láttuk a csúcsot. Az éves infláció decemberhez mért további emelkedésének több mint felét az üzemanyagár-sapka eltörlésének áthúzódó hatása okozta. Jó hír, hogy megállt az élelmiszer-infláció emelkedése, igaz mértéke változatlanul nagyon magas. A tartósabb trendek megítélése szempontjából legfontosabb információ a szolgáltató szektor egyes szegmenseiben látott, a korábbiaknál lényeges magasabb januári áremelések voltak. Ez egy olyan jel, ami óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit, aki az infláció gyors összeomlására számít.

Korábban azt jelezte, hogy az év elejétől egyre meghatározóbbá válnak az inflációt mérséklő hatások. Melyek ezek a dezinflációs hatások?

Egyrészt általánosan a világgazdasági közeg. Az európai energiaárak jelentős mértékben csökkentek, a globális szállítmányozási árak korrigáltak, miközben a világpiaci élelmiszerárak 10. hónapja folyamatosan mérséklődnek. A pénzpiacainkat is stabil helyzet jellemzi, így az említett árcsökkenéseknek a hazai beszállítói láncokban is egyre erőteljesebben érvényesülnie kell. A pénzpiaci stabilitás megtartása továbbra is fontos kulcsa lesz annak, hogy az inflációt megtörjük és az árstabilitást újra elérjük.

Ezen hatásokhoz párosul a belső kereslet szűkülése, ami fegyelmező erővel hat a kereskedelem árazási döntéseire. Ha egy cég nem akarja, hogy a vevői elpártoljanak tőle, akkor el kell kezdeni a csökkenő költségeket a fogyasztói árakban is érvényesíteni. Lefelé is el kell indulni egy árversenynek! Erre lesz is tér.

Az infláció tavalyi gyors növekedésében több ágazatban a cégek a költségek növekedése fölött emelték áraikat, profitnövekedést elérve. Ezen szektorokban nem elég csak az infláció csökkenését elérni. Szükségszerű, hogy a fogyasztói árak is ténylegesen csökkenjenek.

Nagyon pozitívak azok az intézkedések, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal az elmúlt hetekben indított. Stratégiai együttműködésünk van a Versenyhivatallal, aminek fontos célja, hogy elemzéseinkkel a legforróbb pontokat azonosítsuk, és ezzel egy még hatékonyabb versenyhivatali fellépésnek adjunk majd teret.

Összehangolt kormányzati, jegybanki és versenyfelügyeleti politikával nincs kétségem, hogy képesek leszünk az év végére az egyszámjegyű tartományba szorítani az inflációt.

E szerint akár megindulhat az árak csökkenése is, pedig az infláció megállításához már az áremelkedések megállítása is elegendő lenne. Olcsóbb lesz a tej, a kenyér, az autó? Van erre reális esély, hogy jelentősebb árcsökkenések jöjjenek?

A helyzet nem ennyire egyszerű. A gazdaság széles szeletében az árak lefelé merevek. A cégek még akkor sem szívesen csökkentenek árat, ha az indokolt lenne. Vannak azonban olyan részpiacok, ahol az árak csökkentése és a lefelé árazás sokkal nagyobb eséllyel bekövetkezik. Tipikusan ilyen lehet az élelmiszerpiac. Az elmúlt 30 év adatai alapján azt látjuk, hogy a nyers élelmiszerek piacán, egy-egy – jellemzően kínálati okokból bekövetkező – árrobbanást követő évben nemcsak az infláció, hanem az árszintek is részben korrigálódnak. Az is látszik azonban, hogy a termelési lánc minél inkább magasabb, összetettebb szegmensében mozgunk, ez az árcsökkenés annál kisebb valószínűséggel jelenik meg.

Még decemberben megjelent a jegybanknak egy elemzése arról, hogy az árbefagyasztások is hozzájárultak a magasabb inflációhoz. Mi most a véleményük az ársapkákról? Ki kell vezetni őket?

Véleményünk ezen a téren változatlan. Az elmúlt hetekben több, az élelmiszerpiac és kereskedelem működésére közelről rálátó szakmai szervezet is a jegybankéhoz hasonló állításokat fogalmazott meg. Minél korábban tudjuk az ársapkákat kivezetni, annál jobb.

Mikor csökkenhet az alapkamat 13 százalékos, illetve az egynapos betéti ráta 18 százalékos szintje?

Az infláció megtörése türelemjáték. Fontos a türelmes megközelítés, különösen, ha közben egy gyorsan változó környezetben kell döntéseket hozni. Az alapkamat csökkentésének kérdése nincs a horizonton.

A 13 százalékos alapkamat-szint, ahogy azt a Monetáris Tanács tavaly szeptemberben jelezte, megfelelő a középtávú, fundamentális inflációs kockázatok kezelésére.

Egy biztonságos, pozitív előretekintő reálkamatot biztosít az árstabilitás újbóli eléréséhez. Ennek módosítását akkor érdemes majd először mérlegelni, ha már huzamosabb időszakon át és egyértelműen látható az infláció csökkenése, illetve annak üteme is kellően gyors.

A türelem a kulcsszó az október közepén bevezetett, 18 százalékos egynapos betéti ráta alakításában is.

Ezen instrumentum célja, hogy egy turbulens, gyorsan változó közegben is képesek legyünk biztosítani az infláció letöréséhez szükségszerű pénzpiaci stabilitást. Az elmúlt hónapok eredményei ezt egyértelműen igazolták. A kockázati megítélésünk trendszerű javulására van szükség ahhoz, hogy ebben változás történjen. Ezt külső és belső tényezők alapján egyaránt értékeljük. Az elmúlt hónapokban a külső tényezőkben több területen is pozitív elmozdulást láttunk: az európai energiaárak csökkentek, megindult a globális infláció fordulata, miközben kedvezőbbé vált a feltörekvő piacok általános megítélése is. Fontos azonban, hogy ezen hatásokat a belső tényezők is megerősítsék.

Melyek ezek a belső tényezők?

Magyarország 2022 végén sikeres megállapodott az EU-val. Kulcs, hogy a további tárgyalásaink során az EU-s források tényleges lehívása elől is fokozatosan elháruljanak az akadályok. A másik faktor a folyó fizetési mérlegünk egyenlege. Az európai gázárak csökkenése, a belső kereslet lassulása, az export oldalon megjelenő új kapacitások mind-mind a folyó fizetési mérleg tartós javulását vetítik előre. A tényadatokban azonban ez még egyelőre nem mutatkozott meg. E téren fontos lesz a decemberi folyó fizetési mérleg adat értékelése. Amennyiben a külső és a belső tényezők egyirányba mutatnak, az indíthat el változást az egynapos betéti kamat árazásában.