A lakásprivatizáció egy szélsőségesen igazságtalan elosztási forma, hiszen csak azok juthatnak így tulajdonhoz, akik korábban valahogy bekerültek egy bérleménybe, stabil jövedelmük és elegendő megtakarításuk van a vásárláshoz vagy hitelképesek - mondta a Népszavának Őze Sándor, a lakhatási szegénység ellen küzdő A Város Mindenkié Csoport aktivistája. Ezt a torzító hatást a lakástörvény tervezett módosítása csak még jobban felerősíti.

Az indítvány szembemegy a globális trendekkel, pusztító  és elmélyíti a lakhatási válságot. A bérlakásszektor felszámolását eredményező önkormányzati kényszer-értékesítés felhasogatja a már most is meglehetősen lyukacsos szociális hálót. A törvénymódosítás indoklása szerint, az új jogszabállyal olyanok is saját tulajdonú lakáshoz juthatnak, akiknek arra egyébként nem lenne lehetőségük.

QP | Quality Placement

Az AVM aktivistája szerint ez nem igaz, mert az új jogszabály nem a rászorulókat segíti. A lakhatási szegénységben élők, akik a jövedelmük 50 százalékát rezsire, lakbérre költik, aligha rendelkeznek lakásvásárlásra elegendő megtakarítással, többségüknek a banki hitel sem elérhető. Így ha mégis megvennék bérleményüket, akkor marad a „baráti kölcsön” és a lakásmaffia, amely éppen a rendszerváltozás utáni első lakásprivatizáció idején bukkant fel Magyarországon.