A Bírósági Határozatok Gyűjteménye honlapon megjelent jogeset tipikus ingatlan adásvételként indul. A férj és a feleség megbízzák az ügyvédet, hogy legyen segítségükre egy 30 millió forintos ingatlan megvásárlására.

Decemberben meg is kötik az előszerződést, majd januárban a végleges szerződés következik, amelyet az ügyvéd elküld a földhivatalba.

Legalábbis ebben a hiszemben van szeptemberig, amikor a földhivatal vissza ír: a csatolt előszerződés nem alkalmas a tulajdonjog átírására. Nosza, nyomban korrigál az ügyvéd és küldi a végleges szerződést, amire viszont lecsap az adóhatóság.

Ha a szerződés januárban született, viszont csak szeptemberben került a földhivatal - és az adóhatóság - elé akkor a vevők fizessenek meg 4 millió forint adókülönbözetet és 2 millió bírságot. Természetesen nem akarnak fizetni, az ügyvéd hibázott, fizessen ő - mondják, de nem akar, így perre mennek. A per azonban egyezséggel zárul, az ügyvéd kifizeti az addigra 9,7 millió forintra hízott taksát az ügyfeleinek.

Nem lenne ügyvéd, ha ennyiben hagyná a dolgot, be is perli a földhivatalt: ha a 30 napos ügyintézési határidőt betartja, akkor ő még időben ki tudja cserélni a szerződést és nem bírságol az adóhatóság. Az elsőfokú bíróság el is fogadja "csont nélkül" az ügyvéd érvelését és megítéli neki a 9,7 milliót.

A földhivatal persze fellebbez és nem bánja meg: a másodfokú bíróság - a jogerős ítéletben - kármegosztást alkalmaz. Eszerint amennyiben valakik közösen okoznak kárt, akkor a felróhatóságuk arányában felelnek a kárért, ami ebben az esetben 60-40 százalékos lesz az ügyvéd kárára (ő felel 60, míg az adóhatóság 40 százalékban). A 9,7 millió forintot tehát ilyen arányban kell megosztani. (Legtöbb ilyen kármegosztás vitatható, de valakinek pontot kell tennie a jogvita végére.)

Az ügyvéd felülvizsgálatot kér a Kúriától, de az a jogerős ítéletet hagyja jóvá.