Amikor 1900-ban megkezdte működését az ország északnyugati partvidékén, a torony még 200 méterre volt a tengerparttól, a homokos part folyamatos eróziója miatt azonban napjainkban már hat méterre megközelítette a víz - olvasható a portál cikkében.

Az 1000 tonnás építmény áttelepítése sokba került, de Arne Boelt hjoerringi polgármester szerint nincs más választásuk, mert különben le kellene bontani a tengerbe omlás veszélye miatt.

Lea Wermelin dán környezetvédelmi miniszter nemzeti kincsnek nevezte az évente 250 ezer látogatót vonzó világítótornyot, amelynek megmentéséhez 5 millió koronával (220 millió forint) járul hozzá a tárcája.A használaton kívüli világítótorony már 1968-ban beszüntette hajózást segítő tevékenységét. Rövid ideig múzeumként működött, egyebek közt az erózióval, a futóhomokkal vívott küzdelmet mutatta be.

Az ingatag homokdűnén emelkedő építmény végül múzeumként is megszűnt létezni, mivel a futóhomok maga alá temetett két szomszédos épületet.