A lakóparkok - ideértve az igazi lakóparkok mellett az újonnan épült, emeletes házakból álló telepeket is - sok szempontból igen közel állnak a klasszikus panellakótelepekhez - véli Csizmady Adrienne, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa.

Népszámlálási adatok ugyan még nem állnak rendelkezésre, ám a felmérések azt mutatják, hogy a lakóparkok között a társadalmi összetételt tekintve jelentős eltérések tapasztalhatók, miközben egy-egy ilyen új épületegyüttesen belül a lakók hasonló státuszúak. Ez alapvetően azzal magyarázható, hogy a fejlesztők a terület városon belüli elhelyezkedése alapján határozzák meg a lehetséges vevők célcsoportját, ezzel összefüggésben pedig az építészeti jellemzőkkel, a lakások összetételével, nagyságával, és persze az árakkal pozicionálják a terméket.

Továbbköltöznének

Bár a lakóparkokban általában magasabb társadalmi státuszúak élnek, mint a hagyományos lakótelepeken, vagy a belváros rosszabb megítélésű körzeteiben, így is három nagyobb, egymástól elkülönülő csoportot alkotnak. A luxus lakóparkokat a leggazdagabbak választják, a közepes szintű, de még plusz szolgáltatásokat nyújtó épületegyüttesek a középosztály felső rétegét vonzzák, míg a jobbára a városközponttól távolabb eső projektekbe főleg a kevésbé jómódú, a középosztály alsóbb rétegét jelentő, kisgyermekes családok költöznek.

Miután a lakóparkok csak néhány éves múltra tekintenek vissza, egyelőre nem mérhető igazán, hogy mennyien állnának máris tovább. A személyes interjúkból azonban kiderül, sokan tervezik a költözést - mondja a kutató. A váltás legfontosabb indoka, hogy a mindennapokban kicsinek bizonyult a megvásárolt lakás, de van, aki a lakópark-életérzésben csalódott, túlzottan lakótelep-szerűnek találva az ingatlanegyüttest, míg más a kedvezőtlen, néha feleslegesen különcködő beosztás miatt elégedetlen.

Csapda lehet a kis lakás

A kis lakások mindemellett valódi csapdává is válhatnak. Mivel ezeket viszonylag alacsony áruk miatt minimális önerővel is könnyű megvásárolni, a tulajdonos - változatlan jövedelmi helyzet esetén - nem tud később nagyobb lakásba költözni, hiszen képtelen kifizetni az ahhoz tartozó, akár az átlagfizetés másfél-kétszeresét is kitevő havi részletet. Jön a gyerek, a család pedig nem tud kiszabadulni a 36 négyzetméteres lakásból - hoz fel egy példát a szociológus.

Panelfíling

Érdekes, hogy a kutatások szerint az új épületekben még annyira sincs közösségi élet, mint a tízemeletes blokkházakban, ám mint kiderült, a lakóknak nincs is igényük rá. Nem ritka, hogy a fizikai problémák is hasonlóak, mint a paneleknél: a nem megfelelően szigetelt falakon, födémen át hallatszik, mi történik a szomszédban. Ahogyan anno a házgyári építkezéseken, most is a "minél többet, minél olcsóbban" a jelszó - mondja Csizmady Adrienne.

Romlik vagy sem?

Bár több fővárosi panellakótelepet komolyan fenyeget a társadalmi leromlás, azaz a slumosodás veszélye, az új lakóparkok esetében belátható időn belül nincs ilyen rizikó. Az viszont előfordulhat, hogy ha egy-egy, most újnak számító ingatlanegyüttes lakásainak ára hosszabb távon a piaci átlag alatti ütemben emelkedik, vonzó költözési célponttá válhat a panelekben élők számára, ami végső soron a hagyományos lakótelepek társadalmi összetételének tesz majd rosszat. Az ugyanakkor nemigen várható, hogy a nyugat-európai lakótelepekhez hasonlóan ezrével ürülnek ki a panelek, hiszen ott (szociális) bérlakásokról, idehaza pedig magántulajdonban lévő ingatlanokról van szó.
Azt egyelőre nem lehet megítélni, hogy kedvező hatással van-e egy panellakótelepre, ha annak közvetlen közelében új lakóparkot húznak fel. Optimista forgatókönyvet alapul véve az új épületek szomszédságában lévő régiek környezete, megítélése javulhat, legalábbis a telep rosszabb részén lévőkhöz képest.

A szociológus megjegyezte: a hasonlóságok dacára a lakóparkok jelentik a panelek legnagyobb konkurenciáját, ugyanis sok lakótelepi lakos szeretne oda költözni mondván "kisebb, de legalább új, és mégsem panel".