Az épülő, négylakásos társasház szerződést kötött egy céggel a kőműves munkákra. A cég kiállított egy 5,7 millió forintos számlát, amit a társasház nem fizetett ki, mondván nem jár annyi a vállalkozónak. A szerinte járó 1,4 millió forintot bírói letétbe helyezte. A kivitelező levonult az építési területről, de az eszközeit ott hagyta egy lezárt konténerben. Ezt a társasház felnyitotta, leltározta, a tulajdonosa pedig két év után elszállította.

A vállalkozó fizetési meghagyást bocsáttatott ki a társasház ellen 4,3 millió forintot követelve (az 5,7 millióból levonta a bírói letétből megkapott összeget). A társasház ellent mondott a fizetési meghagyásnak, így a vita perré alakult. Ebben a vállalkozó a díját már 7,1 millióra emelte, de kérte az ott hagyott szerszámainak az árát is, amit 1,7 millióra taksált. A nagy követelése azonban az ott hagyott szerszámok utáni használati díj volt, amely összességében 70 millió forintra rúgott.

Az első fokú bíróság bruttó 7,1 millió forintban határozta meg a társasház tartozását, de ebből le kellett vonni azt, amit már kifizetett. A vállalkozó ezt kevesellte, fellebbezett és a másodfokú bíróságon kapott még rá 400 ezer forintot. Ebbe viszont a társasház nem nyugodott bele és felülvizsgálatot kért a Kúriától.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a vállalkozó követelésének az elutasítását kérte. A Kúria megállapította, hogy a másodfokú - jogerős - ítélet nem jogszabálysértő. A vállalkozónak az elvégzett munkával arányos díj jár és azt ki kell fizetnie a társasháznak.