A magyarok zöme saját tulajdonú lakásban lakik, e tulajdonorientált rendszerben, szociális bérlakások nélkül, szabályozatlan bérlakáspiaccal és az egyenlőtlenséget erősítő állami támogatások mellett különösen jelentős a családi támogatás szerepe a fiatalok önálló otthonhoz jutásában. A 2005-2015 közötti időszakban a 36 év alatti lakásvásárlók 40 százaléka családi anyagi segítséget (pénzbeli támogatást, hitelkezességet, szívességi vagy kedvezményes lakáshasználatot, mamahotelt, vagy a visszaköltözés lehetőségét) vett igénybe - olvasható a Habitat most kiadott, sorrendben hetedik lakhatási jelentésében.

Felmérések szerint azok a fiatalok, akik számíthatnak a családi erőforrásokra, átlagosan egymillió forinttal többet tudnak lakásvásárlásra fordítani, míg a szülői támogatással nem rendelkezők nagy összegű hitel felvételével igyekeznek pótolni a hiányt, de gyakran még így is lejjebb kell adniuk az igényeikből.

A családi megtakarítások felhasználhatóságának jelentős a szerepe, csakhogy a magyar háztartásoknak csak alig egytizede rendelkezik lakáscélú megtakarítással, így egyre többen csak az eladósodás, vagy a mamahotel között választhatnak. Tavaly a jelentés szerint  a 18 és 34 év közötti fiatalok közel kétharmada (68 százalék) lakott még a szülői házban, jóval többen mint az EU-s átlag (48 százalék). Még nagyobb az eltérés az uniós és a magyar átlag között a 25-34 éves korosztályban, míg az "idősebb" magyar fiatalok 42 százaléka él a szüleivel, az uniós átlag ebben a korcsoportban 29 százalék.

 

Nem csoda

Önkormányzati bérlakás alig van, hozzájutni szinte lehetetlen, és a meglévők minősége sem megfelelő. A magánbérlakások sokak számára megfizethetetlenek, vagy csak súlyos kompromisszumok árán költözhetők, így nem csoda, ha jelentősen kitolódik az önállóvá válás, illetve a családalapítás, gyermekvállalás ideje.

Tavaly a tipikusan a középosztálybeli fiataloknak elérhető lakástakarékpénztári konstrukcióhoz tartozó állami támogatás megszüntetése volt a legjelentősebb lakáspolitikai intézkedés. A 25-35 év közötti korosztály majdnem fele (46 százaléka) számolt ezzel a forrással első lakásvásárlásához és évente nagyjából húszezer háztartásnak nyújtott segítséget.

Mára a legnagyobb költségvetésű lakhatási támogatássá a családok otthonteremtési kedvezménye (csok) vált folyamatos bővítésének köszönhetően. Ám míg a gazdagabbaknak egyre több lehetőséget kínál - például a hitelkeret felső értékhatárainak megemelésével -, az alacsonyabb státuszú háztartásokat és azokat, akik nem szeretnének, vagy nem tudnak gyereket vállalni lényegében kiszorítja.

A csok kompenzáció helyett inkább fokozza az esélyegyenlőtlenséget, a tehetősebb fiatalok számára szisztematikusan jobban, illetve nagyobb összegben hozzáférhető, míg az alacsonyabb státuszú háztartások egyáltalán nem, vagy csak kisebb összegben tudják azokat igénybe venni.

A 2019-ben bevezetett falusi csok tovább erősítheti azt a tendenciát, hogy a támogatáshoz hozzáférő, vékony pénztárcájú fiatalok közül sokan a munkalehetőségektől és a minőségi infrastruktúrától távoli kistelepüléseken vásárolnak ingatlant az alacsonyabb árak miatt. 2016-2018 között a csok-szerződők minden korcsoportban a használt lakás vásárlását vagy felújítását támogató csokot részesítették előnyben. A 21-25 év közöttiek kétharmada, a 26-30 közöttieknek pedig több mint fele vállalt előre gyermeket, így 2018 októberig összesen 45 ezer gyerek születését vállalták be előre.

Új fogalom: bérlői generáció

Az elmúlt 15 év alatt  a fiatalok körében háromszorosára nőtt a magánbérlakásban élők aránya. Míg az ezredfordulón csak minden tizedik 35 év alatti háztartásfő lakott magánbérlakásban, ez az arány 2015-re 30 százalékra emelkedett, ami a jelentés szerint a nemzetközi trendekhez hasonló "bérlői generáció" megjelenésének jele. Egy kérdőíves vizsgálat szerint ugyanakkor az albérletben élő fővárosi fiatalok majdnem kétharmada csak azért élt bérelt lakásban, mert nem tudott vásárolni, negyedük esélytelennek is tartja magát a vásárlásra.

A bérlői generációt különösen súlyosan érinti a magánbérleti piac szabályozatlansága, ami kiszámíthatatlan és egyenlőtlen, gyakran átláthatatlan viszonyokat teremt bérlő és bérbeadó közt. A tulajdonosok gyakran tartanak a kockázatosnak ítélt bérlőktől, ahova sokan a gyerekeseket is sorolják, így a biztonságos szabályozás hiánya miatt a családosok lakhatási lehetőségei tovább szűkülnek. Kérdés, hogy a tulajdonszerzésre képtelenek számára mi lesz majd az alternatív megoldás - feszegeti kínos kérdést a jelentés.

Az egyetemisták a kollégiumi férőhelyek hiánya miatt szenvednek, Budapesten a jelenleginél háromszor több, 35 ezer férőhelyre lenne szükség.

A sem saját forrással, sem családi támogatással nem rendelkező, az állami támogatáshoz sem hozzáférő, és a megfelelő színvonalú albérleteket megfizetni nem tudó fiatalok lakhatási lehetőségei is folyamatosan szűkülnek - állapítja meg a jelentés. Az albérletkínálat alsó szegmense rossz minőségű, szélsőséges esetben ehhez aránytalanul magas ár társul, s még a némi biztonságot nyújtó szerződéskötés is elmarad. Ezeket nevezi a jelentés kizsákmányoló, uzsorabérleteknek.

Sokan azonban még ezekből is kiszorulnak, és alapvetően átmeneti megoldást nyújtó lakhatást (például munkásszállók, családok átmeneti otthona) kénytelenek választani tartós lakásként. Csakhogy ezekbe az intézményekbe is sokszoros a túljelentkezés.

Mit javasol a Habitat?

A Habitat átfogó lakáspolitikát sürget, álláspontjuk szerint a fiatalok lakhatási válságára nem családpolitikai vagy gazdaságpolitikai válaszokra lenne szükség. Az otthonteremtési támogatásoknál figyelembe kellene venni a különböző társadalmi státuszú csoportok eltérő körülményeit, és biztosítsanak különböző élethelyzetekre reflektáló, differenciált támogatásokat, különös tekintettel az alacsony jövedelmű csoportokra.

A lakáspolitikai intézkedések számoljanak az újonnan kialakuló bérlői generációval. Szükséges a magánbérleti piac újraszabályozása és egy jó minőségű, megfizethető bérlakásszektorra is szükség van, amit építéssel és a meglévő lakásállomány bevonásával lehet megteremteni. Javasolják a nonprofit lakástársaságok, a szociális lakásügynökségek bevonását a jelenlegi lakhatási válság mérséklése érdekében.

A teljes jelentés itt olvasható.