Egy, az ezredfordulón készült felmérés szerint az ország területén 823 településen és 10 fővárosi kerületben összesen 1633 a szegény- és cigánytelep, településbe ágyazódott szegregátum volt, amelyekben mintegy 300 ezer ember él. A szegregálódott települések mellett, a további települések egynegyedében, belső, lakóhelyi szegregáció is található.

Becslések szerint 300 ezer háztartásnak is szüksége lehet megfizethető és minőségi lakhatásra, miközben a városokban 150-200 ezer lakás áll üresen, és jelentős számú a lakatlan önkormányzati lakás is.

A lakhatási biztonság, a megfizethető lakhatás és a mobilizáció szempontjából az egyik legfontosabb lakáspolitikai intézkedés a szociális bérlakásszektor megerősítése. Ennek egyik lehetséges módja, amely nem kíván nagy összegű befektetést, a magán bérlakások bevonása a szociális lakásellátásba, a külföldön már több helyen létrehozott szociális lakásügynökségen keresztüli lakbértámogatást, és amennyiben szükséges, megfelelő szociális munkát biztosítva a magán bérlakásban lakó, rászoruló családoknak. Egy másik lehetőség az integrált környezetben álló üres lakások felhasználása, korszerűsítése - olvasható a stratégiában, amelyből a Habitat for Humanity Magyarország és a Városkutatás Kft. közös modellje ismerhető fel.

Nem tiltja, tehát engedi

A felszámolást uniós forrásokkal tervezi a stratégia, mondván a 2014-2020 közti időszakban immár nem tiltja főszabály a lakhatás támogatását. Ebben a ciklusban támogatható a meglévő lakásállomány energiahatékony felújítása, illetve az alapvető lakásinfrastruktúra fejlesztése. (Ugyanakkor az új ciklusban azért nem jut ismét uniós pénz lakossági energiahatékonysági programokra, mert a Miniszterelnökség szerint az uniós irányelvek és szabályok ezt nem engedik - szerk.)

Az elmúlt néhány évtized legfontosabb tanulságának tartják, hogy a projektszerű megközelítés csak ideig-óráig biztosít eszközöket a problémák kezelésére, ezért helyette, hosszú távon rendszerszerűen elérhető eszközöket kell biztosítani, mert csak ezek képesek hatékonyan fellépni a lakhatási marginalizáció ellen. Ezek az eszközök egyrészt közvetlenül a lakhatásra irányulnak, de elengedhetetlen a foglalkoztatási, szociális, oktatási, közlekedési és egyéb politikák átgondolása is. Releváns kérdés az eladósodás megakadályozása, a szolgáltatókkal való együttműködés és a szociális bérlakásállomány megerősítése.

Amit az intézményrendszer nem kezel jól

Sikeres rehabilitációhoz az elmúlt évek tapasztalatai alapján a 6-7 éves, folyamatos futamidejű futamidejű programok lennének ideálisak, csakhogy ezt az időtávot a magyar intézményrendszer nem kezeli hatékonyan, és a projektgazdák is kevésbé kevésbé feszesen bonyolítják a projektet. Négy-ötéves távnál rövidebb programban azonban nem érdemes gondolkodni, illetve a szakaszolt megvalósítás is kívánatos a 2014-2020-as időszakban - olvasható a stratégiában.