Ebben az évben a hét szűk esztendő lejártával ugyan javult az építőipar teljesítménye, azonban még mindig csak a GDP 5-6 százalékát adja az 1700 milliárdos termelési értéket előállító ágazat, szemben a válság előtti idők 2300 milliárddal. Összehasonlítható áron ez azt jelenti, hogy 2013 év elejéig az építőipar a piacának 43-45 százalékát elveszítette.

A növekedést alapvetően az uniós forrásból finanszírozott projektek, építési-beruházási közbeszerzések generáljál, a kis- és középvállalati szektornak munkát adó ingatlanfejlesztéseknek, lakossági beruházásoknak továbbra nincs nyoma.

Az olcsó hitel kevés a fejlesztéshez

A fő probléma Tolnay szerint, hogy a piaci szereplők nem látnak maguk előtt perspektívát, nincs kalkulálható piacbővülés, amire érdemes lenne fejleszteni, ezért hiába olcsón elérhető az MNB növekedési hitelprogramja, érdemben nem lendít az ágazaton - mondja Tolnay Tibor. A következő uniós költségvetési időszak támogatása kapcsán gyakorta elhangzik, hogy az elérhető összeg 60 százaléka gazdaságfejlesztésre fordítható, az azonban nem ismert, hogy ebből mekkora volumen jelenik meg építési kivitelezésként. Így nemhogy 3-5 évre, de még egy évre sem lehet előretervezni - hangsúlyozza az ÉVOSZ elnöke. Arról nem beszélve, hogy azt sem lehet tudni, hogy indul majd az új szervezeti és pályázati struktúra.

Az építőipar nem igazán exportképes ágazat, a külföldön próbálkozó vállalkozások közül még a profi, magas szinten teljesítő cégek is kénytelen voltak visszatérni, a határon túl ugyanis nem tudták megvetni a lábukat. Az egyéni munkavállalókat, a hadra fogható jó szakembereket viszont felszívta az európai munkaerőpiac, így már a jelenlegi recessziós körülmények között is megjelent egyes szakmákban a munkaerőhiány, ami egy erőteljesebb fellenüdlést ellehetetlenít majd - jegyzi meg a szövetség elnöke.

Nincs kitől tanulni

A szakemberek elvándorlása az oktatásban is hatalmas űrt hagyott, a fiataloknak nincs kitől megtanulni a szakma csínját-bínját. A szakképzés ettől függetlenül is több sebből vérzik, építkezések hiányában a cégek nem fogadják a tanulókat, mert nem tudják őket foglalkoztatni, ráadásul a képzés költségeit sem fizetik meg az oktató helyeknek - sorolja Tolnay  az ágazat nehézségeit.

Az állam az egyik legnagyobb nemfizető

Nincs érdemi változás az irreálisan alacsony vállalási árak terén, ez részben tovább táplálja  lánctartozást, részben folyamatosan rontja az építési minőség színvonalát, és a jövedelmezőséget - figyelmeztet Tolnay. A rendszerben egyszerűen nincs annyi pénz, amennyi fedezi a költségeket - teszi hozzá. Az uniós projektek közül számos azért akadt el, mert a megvalósítás becsült értékét évekkel ezelőtt, forintban határozták meg, az aktualizálás elmaradt, az árfolyamváltozás miatt pedig jelentős árdifferencia keletkezett, amit az EU nem fizeti ki.

A lánctartozás növekedését meggátolni hivatott, az év második felében felálló Teljesítésigazolási Szakértői Szervezetről (TSzSz) Tolnay úgy véli, talán csökkenti majd a megbízók gazdasági erőfölénnyel való visszaélését, a nemfizetés gyakorlata azonban egyelőre továbbra sem javult, s változatlanul az állam az egyik legnagyobb nemfizető.

Így foglalkoztat az építőipar

2006-ban még több mint 140 ezer volt - az öt fő felett foglalkoztató cégekben - az alkalmazásban állók száma, ez 2012 év végére már közel 30 ezer fővel csökkent. Az alkalmazásban állók mintegy háromnegyede fizikai foglakozású. 2013 év végén az előző évhez mérten, mintegy 6500-7000 fővel bővülhet az alkalmazásban állók létszáma.

A KSH lakossági munkaerő-felvétel adatai szerint, azonban 2012 év végén 264 ezer fő a foglalkoztattak száma az ágazatban, ami a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak közel 7 százalékát teszi ki. 2008-ban a foglalkoztatottak száma szám 312 ezer fő volt.
A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 2012-ben 163 582 forint volt, ami jelentősen (25 százalékkal) elmarad mind a nemzetgazdasági, mind a versenyszféra átlagától (223 ezer, illetve 233 700 forinttól).