Az európai összevetésben is kiugró magyar lakásárdrágulás tovább mélyítette a magyarországi lakhatási válságot. Az árrobbanás mellett a megfizethető, megfelelő színvonalú bérlakások hiánya tovább növelte a lakhatási szegénységet. A válság kezeléséjhez átfogó állami szerepvállalásra, lakáspolitikára, normatív támogatásokra és szabályozásra lenne szükség, ezek nélkül az önkormányzatok még lokálisan sem képesek hatékonyan beavatkozni - állítja a Habitat for Humanity Magyarország hetedszerre kiadott lakhatási jelentése, amelynek ma bemutatott fejezete az önkormányzatok mozgásterét és lehetőségeit elemezte.

A szervezet úgy látja, hogy kicsi az önkormányzatok politikai mozgástere, jellemző az alulfinanszírozottság és egyenlőtlenül oszlanak el a pályázati támogatások. Az állami lakáskoncepció hiánya nemcsak országos szinten jelent problémát, hanem lokálisan is korlátozza az önkormányzatok mozgásterét, és ez az érdemi lakhatási beavatkozások egyik elsődleges akadálya.

QP | Quality Placement

Az önkormányzatok csak tűzoltásra képesek

A jelentés önkormányzati beavatkozásokat taglaló fejezetéhez három civil szervezet és három budapesti önkormányzat képviselője fűzte hozzá saját tapasztalatait. Lendvai-Frikkel Attila, az Óbudai vagyonkezelő munkatársa arról beszélt, hogy hamarosan egy óbudai piac helyén épít az önkormányzat bérlakásokat, melyekkel kifejezetten a pályakezdő fiatalokat célozzák.

Szabó Rebeka - Zugló szociális ügyekért felelős alpolgármestere - szerint az önkormányzatok hatáskörében jelenleg csak a tűzoltás lehetséges. Zuglóban elmúlt öt évben elsősorban a lakásvesztést igyekeztek megakadályozni lakásfenntartási, adósságrendezési támogatással, és egy olyan objektív pontrendszert dolgoztak ki, amely minden igénylő számára folyamatosan átlátható. Ezen kívül Zuglóban is építenek közösségi lakóházat EU-s forrásból, ahova szociális szempontok alapján tudnak majd a családok beköltözni.

A rendszerváltás után erősen decentralizálódott az államigazgatás, és számos olyan feladat hárult az önkormányzatokra, melyek megoldásához nem volt elegendő forrásuk. A lakásrendszer kialakításához ugyan megkapták a tanácsi lakásokat, de ezek nagy része már ekkor borzalmas állapotban volt. Hogy állandó pénzügyi problémáikat csökkentsék, tömegével adták el az önkormányzati lakásokat. A privatizáció eredményeként 2017-re az önkormányzati tulajdonú lakások aránya 18,2 százalékról 2,4 százalékra csökkent.

A kilencvenes évek elhibázott lakásprivatizációs folyamatának eredménye, hogy ma itt tartunk. A helyi önkormányzatnak nincsenek lehetőségei és forrásai, hogy önállóan lakásokat építsen, külső segítség nélkül nem megy- jelentette ki Nagy István, Újpest népjóléti, szociális és lakásügyekért felelős alpolgármestere. A negyedik kerületben jelenleg 31 lakást építenek uniós forrásból, és 39 lakást újítanak fel. Csak úgy lehet megoldani a problémát, ha egységes kormányzati lakáspolitika lesz, és állami szinten szabályozzák a magánbérlakások piacát - tette hozzá.

Egységben kellene kezelni a szociális ellátórendszert és a lakásgazdálkodást

Kovács Vera, az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) elnöke szerint gyakran érdekellentét alakul ki az önkormányzatok és a civil szervezetek között. Nem lenne szabad, hogy külön szinten szabályozzák a szociális ellátó intézményrendszert és a helyi lakásgazdálkodást  - mondta, hiszen ha így valaki kikerül a bérlakásból, ugyanúgy bennmarad az ellátórendszerben, csak állami hatáskörbe kerül át a probléma. Szerinte sokat segíthetnek a civil szervezetek mintaprojektjei, de az már a helyi döntéshozók felelőssége, hogy mennyire alkalmazzák ezeket. Az ULE mintaprojektjében lakásügynökség közreműködésével hasznosítják magántulajdonosok üres lakásait.

Állami lakáspolitika nélkül is sokat számítana a lakhatási válság kezelésében egy egységes fővárosi lakáspolitika. Szabó Rebeka példaként Bécset és Berlint említette, valamint a New Yorkban is működő lakbérplafont, ami szabályozza a magánbérlakások piacát.

Gosztonyi Ákos, a Habitat szakpolitikai munkatársa is az állami lakáspolitika, valamint átfogó bérlakásfejlesztési stratégia szükségességét hangsúlyozta. A lakhatási válság kezelését  a szociális ellátások bővítése, a lakhatási támogatások és az intézményi ellátási formák fejlesztése is támogatná. Gosztonyi szerint a válság mérséklésében kritikus pont a szociális bérlakásállomány növelése, illetve az elsőként lakhatás modelljének kiterjesztése, valamint az elhelyezés nélküli kilakoltatások önkormányzati határozatban való tiltása.