A parlamenti beszédek hallatán azt hihetnénk, hogy a lakhatási krízis csak az első lakásukat megszerzőket érinti, de ez egy mélyebb, beágyazottabb probléma, ami azért marad láthatatlan, mert a társadalom perifériájára szorultak az érintettek - írja a The Guardian.

A lakhatási válság áldozatainak jutó viskó gyakran alig több négy széljárta falnál, vagy egy átalakított garázsnál, veszélyes villanyvezetékkel, és egy vödörre korlátozódó vízellátással. Bérlői gyakran olyan bevándorlók, vagy a hajléktalansághoz közel álló fiatalok, akiknek nincs más lehetőségük a lakhatásuk megoldására. Mivel a londoni bérleti díjak minden béremelést, vagy máshol tapasztalható szintet túlszárnyaltak, nem meglepő, hogy az ilyen sufnik száma is szaporodik.

A lakáskiadással foglalkozó ügynökségek egy - háromhavi bérleti díjat is elkérnek, további extra költségekkel megfejelve, így a keveset keresők kénytelenek az olyan bérbeadók ajánlatát elfogadni, akik sem kezest, sem több száz font előleget nem kérnek. Cserében felháborító lakhatási viszonyokat és a kilakoltatás állandó veszélyét kapják.

Londoni diákok már öt évvel ezelőtt is lakhatási problémákról beszéltek, gátlástalan, tolvaj tulajdonosokról, vizes konnektorokról, idegenekkel való összeköltöztetésről, kalyibákba zsúfolt családokról számoltak be.

Szex és bérleti díj, egy helyért a bérbeadó ágyán

A kispénzű bérlakáskeresők megdöbbentő tapasztalatokról írnak. Kínálnak kiadó lakást ablakok helyett fémlemezekkel, s sok nő mesél olyan horrorisztikus sztorikról, melyekben a szobákról csupán a szemrevételezéskor derül ki, hogy csupán egy helyet jelentenek a tulajdonos ágyában, aki bérleti szerződésbe foglalja a bérleti díj mellé a szexuális örömök nyújtását. A reménytelen helyzetű bérlők nagy száma miatt az ilyen ingatlanokat is gyorsan kiadják.

Newham rendelkezik olyan, bérlakáspiacot szabályozó tervvel, amely véget vethetne a visszásságoknak, csakhogy nagyon sok bérlő a hajléktalanságtól való félelmében, illetve azért, mert illeáglis bevándorló, retteg attól, hogy fellépjen az érdekei védelmében.

A bérbeadók persze azért adják ki ördögi feltételekkel szörnyű szobáikat, mert megtehetik. A 2010-ben regnáló lakásügyi miniszter azzal az indokkal vetette el a magán-bérlakáspiac szabályozásának tervét, hogy a 2004-es lakástörvény minden bérléssel kapcsolatos problémát lefed.

Annak nincs, aki nem dolgozik elég keményen

A lakástulajdonlás kultusza miatt sok politikus úgy kezeli a lakásbérlést, mintha másodlagos vagy átmeneti problémája lenne az olyan embereknek, akik nem dolgoztak elég keményen egy saját otthonért. A bérbeadók és a bérlők között felmerülő viták kapcsán pedig a parlamenti képviselők inkább hisznek abban, hogy olyan bérbeadók lelkiismeretére képesek hatni, akik dohos garázsokat adnak ki a kisgyerekes családoknak, mintsem abban, hogy szigorú szabályozással segíthetnek a bérlőknek. Az ellenzék bérlakáspiaci szabályozási ötleteit pedig venezuelai típusú kontroll szorgalmazásának minősítették.

Egy lakhatással foglalkozó karitatív szervezet, a Shelter becslése szerint a lakások egyharmada nem üti meg az átlagos standardokat, s véletlenül a parlamenti képviselők ugyanekkora aránya vásárolt kiadási céllal lakásokat. A probléma tehát talán éppen az, hogy a politikusok túl közel vannak azokhoz, akik a legtöbbet profitálják a lakhatási krízisből - állapítja meg a Shelter.