Sok ingatlantulajdonosnak segíthet egy jogi döntés

Egy mobiltársaság egy műemlék gyárkémény tetejére telepített antennákat, amely a környékbeli ingatlantulajdonosok szerint a tulajdonukat leértékelte. A szolgáltató nem akart kártérítést fizetni, és ezt helyben hagyta az elsőfokú bíróság is. A másodfokú bíróság és a Kúria viszont megítélte a kártérítést.
Németh Géza, 2018. december 25. kedd, 19:45
Fotó: Pixabay - A kép illusztráció.

A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogesetben több mint 60 tulajdonos perelt be egy mobilszolgáltatót, amely a 32 méter magas kémény tetejére három, egyenként 6 méter magas antennát telepített. A másik megoldás egy új torony építése lett volna, a gyárkéménytől mintegy 800 méterre.

A választott megoldás az ingatlanok árát 5-15 százalékkal értékelte le. A tulajdonosok ennek a megfizetését kérték a szolgáltatótól (az egyes ingatlanok forintban kifejezett értékcsökkenését nem tartalmazza a határozat), amely nem fizetett. A tulajdonosok a bíróságtól a tulajdonukban álló ingatlanok értékcsökkenéséből adódó káruk megtérítését kérték.

Ezért pereltek

Keresetüket arra alapították, hogy az építmények tájidegen módon magaslanak ki a környezetből, rontják a kilátást és félelemkeltők, létesítésükkel sérült lakóházaik intimitása. Utaltak arra is, hogy az antennák által kibocsátott sugárzás az egészségre ártalmas.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a mobilátjátszó-állomás egy meglévő, műemléki jellegű kémény tetejére létesült, nem egy különálló acéltorony épült, ily módon a tájidegen látvány - mint szükségtelen zavaró tényező - hatása nem jelentős, ugyanakkor a sugárzás káros hatásaitól való félelem igazolt. Erre figyelemmel a bíróság a tulajdonosoknak a házas ingatlanok háborítatlan használatához fűződő jogai gyakorlásához, valamint a szolgáltató gazdasági tevékenységének folytatásához kapcsolódó érdekeket mérte össze. Arra a következtetésre jutott, hogy a zavarás szükségtelennek minősíthető, ugyanis túllépi a lakóövezetben szokásos - észszerűen számított - tűréshatárt.

Megérte fellebbezni

A tulajdonosok fellebbeztek és nem bánták meg, mivel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a mobil szolgáltatót kártérítésre kötelezte. A jogerős ítélet - a bizonyítékok mérlegelésével, az elsőfokú bíróságtól eltérően - arra a következtetésre jutott, a szolgáltató a perben eredményesen nem bizonyította, hogy a terepviszonyok, az általa részletesen feltárt műszaki okok, illetőleg egyéb tényezők folytán minden más szóba jöhető helyen történő építés legalább ugyanilyen zavarással járt volna. Így nem bizonyította azt, hogy kisebb hátrányokozással egy új torony nem volt kivitelezhető, vagyis objektíve nem volt más olyan telepítési helyszín, építési mód, műszaki megoldás, amelynek megválasztása esetén a kár egyáltalán nem, vagy csak lényegesen kisebb mértékben következett volna be.

A jogerős ítélet ellen a mobiltársaság kért felülvizsgálatot a Kúriától, de nem járt jobban.

Nyomasztó látvány a mobiltorony

A legfőbb bírói fórum kiemelte, hogy a tulajdonosok ingatlanuk zavartalan használatához fűződő érdekét kellett egybevetni a szolgáltatónak a mobiltelefon-hálózat kiépítéséhez fűződő gazdasági, nyereségorientált érdekével, illetve a telefon- (és internet) hálózat kiépítéséhez fűződő közérdekkel. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is - áll a Kúria ítéletében - hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a zavarás önmagában nem minősül szükségtelennek, nem minden zavarásnak van jogi következménye, ugyanakkor a szükségességet sem igazolja pusztán a közcélúság, a közérdek.

A Kúria megítélése szerint a szolgáltató részéről a tulajdonosok felé megvalósul a szükségtelen zavarás. A felülvizsgálati határozat szerint megállapítható, hogy a műemléki jellegű kéményen elhelyezett átjátszó antennák "zavaróan kontrasztosak", emiatt hátrányosan hatnak a környezetében lévő ingatlanokra, azokban intimitásvesztést, nyomasztó környezeti látványt okoznak. Így megállapítható mind a tájidegen hatás, mind pedig az intimitásvesztés.

A sugárzás káros hatásaitól való félelemmel kapcsolatban a Kúria a korábbi döntésében foglaltakra hivatkozott, vagyis ez a szubjektív tényező objektivizálódik azáltal, hogy csökkenti az ilyen helyzetben lévő ingatlanok iránti keresletet, és ezáltal csökken az ingatlanok forgalmi értéke is.

HOZZÁSZÓLÁSOK