A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

− Ezen a héten ünnepelte fennállásának 22 éves évfordulóját a Magyar Ingatlanszövetség (MAISZ). Volt már ilyen nehéz időszak a szakma életében?

− Egyértelműen most éli legkritikusabb napjait az ingatlanszakma, hiszen a szektor minden szegmense pang. Azt ugyan sokszor hallani, hogy az üzemeltetés, az ingatlankezelés még prosperáló terület, azonban az irodabérleti piac szűkülése ezen a területen is mély nyomokat hagyott. A kevesebb bérelt iroda kevesebb üzemeltetőt is igényel. A lakásépítésre nincs, illetve nagyon korlátozott a finaszírozás − mind a beruházóknak, mind a vásárlóknak −, ezt a lakásátadások számának meredek zuhanása és a csökkenő engedélyezés itt is alátámasztja. Az üdülőingatlanok piacán egyetlen szegmens, a vízparti balatoni üdülőké mozog, ezek továbbra is csillagászati áron kelnek el, de egy utcával beljebb már minden áll.

− Hogyan tud segíteni egy szakmai szövetség az egyre szorultabb helyzetbe kerülő tagságnak?

− A MAISZ szakmai és érdekvédelmi szervezetként alakult, azzal a céllal, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa a csatlakozók gazdasági, szakmai érdekérvényesítéséhez. Ma a szövetség nem képes a gazdasági támogatásra, a szakmai színvonal továbbfejlesztéséért, az oktatásért, a kitörési pontok megtalálását segítő gyakorlati tapasztalatok átadásáért viszont sokat teszünk. A jelenlegi piaci körülmények között az edukációra helyeződött a hangsúly. A teltházas programok pedig visszaigazolják, hogy a tagság részéről óriási az igény a szakmai újdonságok, illetve a periferikus, korábban csak kevesek érdeklődésére számot tartó területek megismerésére. Készítettünk például egy benchmark kézikönyvet, egy gyakorlati útmutatót arról, hogy az ingatlanértékelésnél hogyan kell figyelembe venni a különböző hasznosítási funkciókat. Előadásokat szerveztünk a banki, illetve a közüzemi ingatlanok értékeléseiről, kisajátításokról, egyéb speciális területekről, s igyekszünk segíteni az üzemeltetésben, vagyonkezelésben rejlő lehetőségek feltárásában.

− Az ingatlanpiac melyik szegmensében legnehezebb talpon maradni?

− Az értékelőket mondanám elsőként, ők a válsággal a megbízások 70-80 százalékát elveszítették, emiatt nagyon sokan maradtak munka nélkül. A jelentős franchise-partnereken kívül a közvetítők számára is nagy kihívás a túlélés. A nagy franchise-hálózatok azonban ezen a piacon is tudtak erősödni.

− Becslések szerint a "fénykorban" mintegy ötvenezer embernek adott munkát az ingatlanszektor. Most mennyire tehető az ingatlanpiacból élők száma?

− Ezt nagyon nehéz megbecsülni, de egyharmadával mindenképpen csökkenhetett a számuk. A szövetség taglétszáma mintegy 25 százalékkal apadt a csúcsidőhöz képest.

− Szakértők szerint az idei év a bedőlt ingatlanok hasznosításáról, a workout tevékenységről szól, ez kompenzálhatja majd a banki értékbecslések visszaesése miatt munkanélkülivé váló értékelőket?

− Valamennyire igen, mindenestre a komplexitás irányába kell mozdulni a túléléshez, és az egyre növekvő elvárásokhoz csak a korábbiaknál sokkal magasabb színvonalú, szélesebb körül ismeretekre támaszkodó elemzésekkel lehet alkalmazkodni. Ma már csak az marad talpon, aki az ingatlanértékelés mellett értékteremtő szolgáltatásra is képes, végigkíséri egy projekt életét, műszaki, hasznosítási, gazdasági, fejlesztői szempontból is véleményezi az ingatlant. Ugyanakkor éppen ezért ez a terület tartogatja a legnagyobb fejlődési potenciált a szakma számára.