Az elmúlt években jelentős előrelépés történt az építőipari adósságok felszámolásában, a lánctartozásban érintett korábbi 400 milliárd forint a felére csökkent - írta a mai Napi Gazdaság. A cégek és vállalkozók ezreit csődbe, felszámolásba vivő, tönkre tévő, mintegy 400 milliárdnyi behajthatatlan követelés sorsáról azonban valójában senki nem tud biztosat.

Az összeg felét már korábban biztosan behathatatlannak minősítették a szakmai szervezetek és piaci szereplők, leginkább azért, mert az adósok, kiürített céget maguk után hagyva felszámolásba menekültek. A követelések másik részét évekig húzódó, kevés sikerrel kecsegtető perekkel próbálják megszerezni az érintettek. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a 400 milliárd felét senki nem fizette ki a vállalkozásoknak - válaszolta lapunk kérdésére Koji László ÉVOSZ-elnök.

A vállalkozásoknak kiküldött kérdőívre adott válaszok alapján készült konjunktúrafelmérésből az viszont valóban kiderült, hogy a behajthatatlan kintlévőségek újratermelődése, tehát az új lánctartozás értéke feleződőtt. Jelenleg a jogos követelések mintegy 20 százalékát nem fizetik ki a vállalkozóknak határidőre, s mintegy 5-7 százalékát pedig valószínűleg soha sem, azaz a 2000 milliárdos éves kibocsátású építőiparban legalább 100 milliárdnyi lánctartozás termelődik újra évente - számolt velünk együtt Koji.

Az újratermelődés fékeződését az ÉVOSZ elnöke több tényezővel is magyarázza: egyfelől a fedezetkezelő közbeiktatásával, e konstrukcióval a közbeszerzéseknél a generálkivitelező csak akkor jut a pénzéhez, ha igazolja, hogy kifizette az alvállalkozóját. Persze, ez sem tökéletes megoldás, mert az alvállalkozó alvállalkozóját már semmi sem védi.

Ráadásul a vállalkozási szerződésekben - a gazdasági erőfölénnyel és a kevés megrendeléssel visszaélve - a megbízó generálkivitelező gyakran kiköti, hogy csak akkor fizet az alvállalkozónak, ha ő is a pénzéhez jut. Nem mellesleg ez a kitétel is könnyen csődbe viheti a munkát valóban elvégző vállalkozást. Emellett  a magánmegrendelési piacon csak kevés megbízás éri el azt az értékhatárt - 50 millió euró -, amikor fedezetkezelőt kell bevonni és az említett technikát alkalmazni, vagyis a vállalkozók legnagyobb részének ez nem jelent védelmet. Segít viszont, hogy a cégek jobban odafigyelnek a szerződéseikre, ezenkívül a konjunktúra miatt kevésbé jellemzőek az irreálisan alacsony árak.

Koji szerint szó sincs arról, hogy a kamarai regisztráció miatt 56 ezerre (ennyien regisztráltak) csökkent volna az építőipari vállalkozások száma - mint ahogy ez a Napi Gazdaságban megjelent - , a KSH által nyilvántartott 94 ezer vállalkozásból 82 ezren adtak be legalább nullás bevallást, őket tehát létező, dolgozó cégnek kell tekinteni. Rengeteg mikro és kisvállalkozás tökéletesen képes működni és működik is kamarai regisztráció nélkül - tette hozzá az ÉVOSZ elnöke.