A CBRE negyedévenként megjelenő jelentése a kilábalás kezdeti jeleiről számol be néhány régióban. Az európai befektetési piac aktivitása 13 milliárd euróra nőtt a második negyedévben az első negyedévben mért 11,6 milliárd euró után, a várakozások szerint a negyedik negyedévben jelentősebb javulás következhet be a tranzakciós forgalomban.
 
A befektetési piac aktivitása erőre kapott Londonban a második negyedév vége felé, ahogy a befektetők megcélozták a jelentős árkorrekciót elszenvedett piacokat. Ám az irodabérlési aktivitás Európában továbbra is nagyon gyenge: a CBRE EU-15 irodabérleti index 2,9 százalékot esett a második negyedévben - egy év alatt a csökkenés 8,6 százalékos volt, ami a piac komoly összehúzódását mutatja 2008-hoz képest.

A befektetési ingatlanok adásvétele nőtt Ázsiában, ahol a piac gyorsan magához tért, és néhány városban a második negyedév során az árak elérhették mélypontjukat. Kínában és Hong Kong-ban a lakóingatlanok piaca feléledt - az általános piaci hangulat és a befektetési tranzakciós aktivitás javult Japánban, Dél-Koreában, Indiában és Szingapúrban is. Az első osztályú irodák bérleti díja csökkent a második negyedévben és néhány városban továbbra is rekordmélységű az irodakereslet és esnek a bérleti költségek.


A csendes-óceáni térségben vannak jelek arra, hogy az ingatlanpiac stabilizálódik a globális pénzügyi krízis okozta 18 hónapnyi lejtmenetet követően. Néhány nagyobb befektetési ügylet már létrejött, az albérletbe kiadott területek piacra kerülése lassul, és mind a fogyasztói, mind az üzleti bizalom javul a közel 20 éves mélypont után.

Az Egyesült Államokban még nincs jele a kilábalásnak: az üresedési ráta az iroda-, ipari és kiskereskedelmi ingatlanpiacon 2009 második negyedévében tovább nőtt.

A "Vissza a szakadék széléről... de hogyan tovább?" című jelentés szerint a kereskedelmi ingatlanpiac kilátásai az év felében vegyes képet mutatnak. A kereslet végső soron teljes mértékben a gazdasági aktivitás függvénye, és a globális recesszió mind a bérlőktől, mind a befektetőktől jelentős áldozatot követelt. Az ingatlan-tranzakciók finanszírozásának hiánya - együttesen az emelkedő kockázati prémiumokkal és az ingatlanpiac gyengülő alapjaival - mára az eszközök értékét mintegy 35 - 50 százalékkal csökkentette a 2007/2008-as csúcshoz képest a piactól, az ingatlan típusától és minőségétől, illetve a lokációtól függően. A legtöbb piacon ez az érték-kiegyenlítés még messze sem fejeződött be.