Két holland magánszemély kerékpárok és segédmotoros kerékpárok értékesítésével, kölcsönzésével, karbantartásával és javításával foglalkozó üzletet tartott fenn. E tevékenységük keretében segédmotoros kerékpárok motorteljesítményének és/vagy sebességének növelésére alkalmas felszereléseket árultak és építettek be. Ez utóbbiak miatt a helyi hatóság vizsgálatot kezdeményezett ellenük, a házkutatást és a bizonyítékok lefoglalását követően pedig vádat emelt a két cégtulajdonos ellen. A hivatkozási alap a nemzeti törvény megsértése volt, amely tiltotta a segédmotorok teljesítményének, illetve sebességének a fokozását. A büntetőbíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól. Ebben azt kérdezte, hogy a vonatkozó uniós irányelvvel ellentétes lehet-e a nemzeti szabály. Az irányelv ugyanis nem vonatkozik arra az esetre, ha a segédmotoros kerékpárok teljesítményét azért növelik meg, mert azokkal közúton vagy terepen versenyeznek. Az irányelv szerint a segédmotoros kerékpárok olyan két- vagy háromkerekű járművek, amelyeket 50 köbcentinél nem nagyobb belső égésű motorral vagy pedig 4 kW-nál nem nagyobb névleges teljesítményű elektromos motorral szerelnek fel. Tilos - többek között - a segédmotoros kerékpárnál nagyobb teljesítményű járművekhez szánt alkatrészek beépítése segédmotoros kerékpárba, mivel ez a sebesség több mint 5 km/h-val történő túllépését eredményezi. Semmilyen esetben sem haladható meg a maximális tervezett sebesség vagy a maximális hasznos teljesítmény. Így a vádlottaknál lefoglalt teljesítményfokozó alkatrészek kívül esnek az uniós jog hatályán - miután az tiltja őket -, ezért a nemzeti jog vonatkozik rájuk. Ugyanakkor nem derült ki a nemzeti bíróság kérdéséből, hogy versenyre szánt motorokba építették-e be azokat. A nemzeti szabálynak azonban tiszteletben kell tartania az uniós jogot, így ha versenyzésre tuningolnak fel egy segédmotoros kerékpárt, azt az uniós jog megengedi, így a nemzeti jog sem büntetheti.