Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
A zene ma mindenütt szól: bevásárlóközpontban, szállodában, vendéglőben, fodrászatban, miközben a vállalkozó nem is számol azzal, hogy a szolgáltatása közben felhangzó zene „termék”, aminek használatáért fizetni kell, mint az áramért vagy a helyiségért. Honnan tudhatják azonban előre a kerekedők vagy a műjégpályák működtetői, hogy milyen művek hangzanak majd el hangszórókból, és ki az a sok száz szerző és előadó, akiktől ehhez engedélyt kell kérni, illetve akiknek fizetni kell és mindennek tetejébe: ez mennyibe fog kerülni? A nyilvános előadási jogdíjak ma, a terjedő internet korában is – a hangfelvételi és a televíziós jogdíjak mellett – a zene „előállítói”, vagyis a szerzők, előadók és kiadók fő bevételi forrásai. Az engedélyt az ilyen tömeges, a szakzsargonban kisjogosnak nevezett zenefelhasználásokra – elvileg a világ összes zeneszámára egyszerre – egy-egy időszakra vagy alkalomra az Artisjustól lehet megszerezni. (Más a helyzet a színpadszerű vagy zenedrámai, úgynevezett nagyjogos előadással, amire közvetlenül a szerzővel, a zeneműkiadóval vagy az ügynökükkel kell egyenként szerződést kötni.) Az Artisjusnak fizetett jogdíj a szerzői, az előadóművészi és a hangfelvétel-előállítói jogdíjakat is magában foglalja, mert az érintettek megállapodtak arról, hogy a felhasználók könnyebben, egy helyről, „egyablakos” rendben szerezhessék meg a szükséges engedélyeket, illetve egy számlára fizethessék az összes jogdíjat. A zene használata akkor engedély-, illetve díjköteles, ha a szolgáltatás – az előadás vagy az az egyéb szolgáltatás, amit elősegít, amihez kapcsolódik – nyilvános, vagyis kívül esik a családiasság, háziasság körén. E feltétel mellett a belépődíj nélküli rendezvények is jogdíjkötelesek, ilyenkor a jogdíj mértékének megállapítása a résztvevők száma alapján történik. A szerzői jogi törvény még az alkalomszerűen tartott, zártkörű összejöveteleket is csak akkor mentesíti a jogdíjfizetés alól, ha ott a zene előadása jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt még közvetve sem szolgál és a közreműködők sem részesülnek díjazásban. A szállodai szobában lévő tévékészülékekkel is „nyilvános előadás” történik, akár külső, akár belső forrása („hotelvideo”) is van a műsornak, mert a szobák – egymást követően – bárki előtt nyitva állnak. Nem kell viszont fizetni az iskolákban és szociális intézményekben tartott előadások után (de az iskolai táncmulatságokért igen!), és ugyanígy szabad, „jogdíjmentes” a nemzeti ünnepeken vagy az egyházak szertartásain, ünnepségein való zenélés, vagy a magáncélú, tehát nem a nyilvánosságnak szóló előadás (például: házi mulatság egy lakásban). A kisjogos zene díjszabását az Artisjus miniszteri jóváhagyást követően évente közzéteszi a Magyar Közlönyben (l0/2005 MK) és internetes honlapján (www. artisjus.hu). A koncertek jogdíjait a jegy-, reklám- és támogatási bevételek arányában állapítják meg, az egyéb kisjogdíjas tarifák pedig igazodnak a zene elhangzásával támogatott egyes tevékenységek jellegéhez, a felhasználó körülményeihez. Ez a differenciálás több mint kétszáz különféle díjmértéket eredményez. Az egyes díjtételek mintegy átalányként azt is tükrözik, hogy a nyilvános előadásokban esetenként olyan művek is elhangzanak, amelyek szerzője több mint hetven éve halt meg, vagyis amelyek már nem védettek. A vendéglőben, üzletekben háttérzeneként ez egyébként elég ritka, mint ahogy az is, hogy egy-egy népzenei mű minden átdolgozás nélkül, eredeti formájában (például egy szóló hangon) kerülne a nyilvánosság elé. Ha egy komolyzenei koncert ötven százaléknál kevesebb védett művet tartalmaz, a jogdíj csak ötvenszázalékos, ha pedig kizárólag ilyen régi, már nem védett művekből áll a koncert műsora, természetesen nem kell jogdíjat fizetni. A zenehasználók országos érdekképviseleti szervezetei a tagjaikra nézve a közzétett díjszabásnál kedvezőbb díjmértéket is kialkudhatnak. A zenehasználó huszonötezer vendéglátó vállalkozást és ennél is több egyéb üzletet az Artijsus munkatársai helyszíni látogatásokkal folyamatosan ellenőrzik. Ha előre be nem jelentett zenefelhasználást tapasztalnak, a megnövekedő ellenőrzési költségek miatt átalány kártérítésként a tarifa szerinti jogdíj kétszeresét követelhetik. A már megkezdett, aláírással igazolt zeneszolgáltatás megszüntetését vagy változását az üzletnek kell bejelentenie ahhoz, hogy fizetési kötelezettsége megszűnjön vagy csökkenjen. A jogosítatlan, nem fizető zenehasználók elleni igényeket polgári jogi úton érvényesítik, de nagyritkán büntető feljelentésre is sor kerül a vállalkozás felelős vezetője ellen szerzői jogok megsértése címén. Ezek nyomán született is néhány pénzbüntetést, próbára bocsátást kiszabó jogerős ítélet. A befolyó jogdíjakat – a működés költségeinek levonása után – évente tízezernél is több hazai szerző, előadóművész és jogutódaik kapják.