A kivételes gazdasági érdek fogalmát korábban nem definiálta a jogalkotó, de a tavaly áprilistól hatályos Munka törvénykönyve - szakítva ezzel -, megpróbálta jogszabályban meghatározni a fogalom tartalmát. Eszerint kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. A rendes szabadság esedékesség évében nem teljes mértékben történő kiadása esetén a munkáltató nem hivatkozhat a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot a működési körét érintő ok következményei, orvoslása mellett a gazdasági érdeke sérelme nélkül kiadhatta volna. A jogalkotó eddig "jutott el", ennél pontosabb meghatározásra nemigen van mód, hiszen a munkáltatók gazdasági életben való elhelyezkedése, termelési struktúrája, jogállása és egyéb körülménye rendkívül szerteágazó lehet. Ezért nem lehet sem egzakt, sem konkrét módon meghatározni, hogy mit értünk egy adott munkáltató viszonylatában kivételesen fontos gazdasági érdek alatt. Mindenesetre olyan körülményről lehet szó, amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. Mivel a kódex nem rendelkezik arról, hogy ki minősíti a kivételesen fontos gazdasági érdeket, ennek értékelése a munkáltató jogosítványa, feladata. Utóbbiak figyelmébe ajánljuk azonban azt az alkotmánybírósági határozatot, amely szerint "a különlegesen fontos gazdasági érdekre, illetve működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okra való hivatkozással nem lehet visszaélni. A munkáltatónak bizonyítania kell, hogy a szabadság tárgyévi kiadása aránytalan terhet ró a cégre, az egyes feladatok elvégzésének hiánya aránytalan kárt vagy költséget okozna. Az idény- vagy szezonális jellegű munkatorlódás (például a karácsonyi ünnepek körüli időszak a vendéglátásban és a kereskedelemben) önmagában nem alapozza meg a szabadság kiadásának átvitelét, hiszen előre látható, és arra fel lehet készülni, adott esetben a munkaidőkeret alkalmazásával, pihenőnapok összevont kiadásával, rendkívüli munkavégzés elrendelésével és a szabadságolási terv megfelelő alkalmazásával." Ami azonban nem látható és nem tervezhető: ilyen lehet például az időjárás szélsőséges alakulása, a megrendelések előre nem jelezhető megváltozása, váratlan új piacok megszerzése; ezek nem prognosztizálhatók, nem tervezhetők előre és a munkáltatótól nem is várható el, hogy ezekre az eseményekre felkészüljön. A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is. Különösen a baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetve elhárítása érdekében szükséges. Ebben az esetben a törvény lehetőséget ad arra, hogy a rendes szabadság egynegyedét meghaladó részt a tárgyévet követő évben adják ki, ám a kiadás határideje itt sem lépheti át a március 31-i, kollektív szerződés rendelkezése esetén a június 30-i határidőt.