Brüsszel főváros régiója és több magánszemély keresetet indított 2009 júliusában a helyi hatóság és a brüsszeli nemzetközi repülőtér ellen, amelyben a repülőtér működési engedélyének a meghosszabbítása kapcsán a környezetvédelmi hatásvizsgálat hiányát kifogásolták. A helyi bíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól, amely márciusban döntött. A flamand régió területén található brüsszeli nemzetközi repülőtér három, 2100 méternél hosszabb kifutópályával rendelkezik. A repülőtér már több évtizede létezik, üzemeltetésének azonban csak 1999 óta feltétele környezetvédelmi engedély, amely 5 évre szól. A repülőteret üzemeltető Brussels Airport Company NV környezetvédelmi engedély iránti kérelmet nyújtott be 2004-ben a repülőtér további üzemeltetésére és a repülőtér területének további parcellákkal való bővítésére. A flamand Brabant tartomány önkormányzatának végrehajtó testülete megadta a kért engedélyt a repülőtér további üzemeltetéséhez, azonban a bővítés iránti kérelmet elutasította. A bírósághoz fordulók az automatikus engedélymegadást kifogásolták, mivel véleményük szerint előbb környezetvédelmi hatásvizsgálatot kellett volna végezni. Az uniós szabályok a projektek megvalósítása előtt követelik meg az ilyen vizsgálatot, illetve a környezetvédelmi hatástanulmány készítését. Miután időközben a repülőtéren történtek átalakítások, a helyi bíróság arra kért választ az Európai Bíróságtól (EB), hogy akkor kell vagy nem kell környezetvédelmi hatásvizsgálat az engedély meghosszabbítása előtt. Az EB a korábbi ítéleteire hivatkozva kifejtette, hogy az átalakítás - adott esetben - lehet olyan mérvű, hogy az új építésnek (az európai szabályok szóhasználatában: projektnek) minősül. Viszont önmagában az engedély meghosszabbítása nem "projekt", vagyis ha a repülőtéren gyakorlatilag minden változatlan, akkor nem kell környezetvédelmi hatástanulmányt készíteni. A helyi bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy az előző engedély kiadása óta milyen változás történt a repülőtéren, ha történt egyáltalán ilyen. Arra is figyelemmel kell lennie, hogy a kisebb átalakításokat nem egyenként, hanem összevontan vizsgálja, hiszen azok nem egyenként, hanem összességükben hatnak a környezetre. Ez egyúttal garancia arra is, hogy egy nagyobb mérvű átalakításnál, annak részekre bontásával, ne lehessen kikerülni a környezetvédelmi vizsgálatot.