Ki, hogyan, kinek fizeti a jogdíjakat ha szól a zene?

A szerzői jogi törvény szerint a művek minden felhasználásához, így nyilvános előadásához is előre engedélyt kell kérni, és ezért jogdíjat kell fizetni. Mennyit és miként? Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület főigazgatójának írása.
NAPI, 2005. február 9. szerda, 23:59
Fotó:

A zene ma mindenütt szól: bevásárlóközpontban, szállodában, vendéglőben, fodrászatban, miközben a vállalkozó nem is számol azzal, hogy a szolgáltatása közben felhangzó zene "termék", aminek használatáért fizetni kell, mint az áramért vagy a helyiségért. Honnan tudhatják azonban előre a kerekedők vagy a műjégpályák működtetői, hogy milyen művek hangzanak majd el hangszórókból, és ki az a sok száz szerző és előadó, akiktől ehhez engedélyt kell kérni, illetve akiknek fizetni kell és mindennek tetejébe: ez mennyibe fog kerülni?
A nyilvános előadási jogdíjak ma, a terjedő internet korában is - a hangfelvételi és a televíziós jogdíjak mellett - a zene "előállítói", vagyis a szerzők, előadók és kiadók fő bevételi forrásai. Az engedélyt az ilyen tömeges, a szakzsargonban kisjogosnak nevezett zenefelhasználásokra - elvileg a világ összes zeneszámára egyszerre - egy-egy időszakra vagy alkalomra az Artisjustól lehet megszerezni. (Más a helyzet a színpadszerű vagy zenedrámai, úgynevezett nagyjogos előadással, amire közvetlenül a szerzővel, a zeneműkiadóval vagy az ügynökükkel kell egyenként szerződést kötni.)
Az Artisjusnak fizetett jogdíj a szerzői, az előadóművészi és a hangfelvétel-előállítói jogdíjakat is magában foglalja, mert az érintettek megállapodtak arról, hogy a felhasználók könnyebben, egy helyről, "egyablakos" rendben szerezhessék meg a szükséges engedélyeket, illetve egy számlára fizethessék az összes jogdíjat.
A zene használata akkor engedély-, illetve díjköteles, ha a szolgáltatás - az előadás vagy az az egyéb szolgáltatás, amit elősegít, amihez kapcsolódik - nyilvános, vagyis kívül esik a családiasság, háziasság körén. E feltétel mellett a belépődíj nélküli rendezvények is jogdíjkötelesek, ilyenkor a jogdíj mértékének megállapítása a résztvevők száma alapján történik. A szerzői jogi törvény még az alkalomszerűen tartott, zártkörű összejöveteleket is csak akkor mentesíti a jogdíjfizetés alól, ha ott a zene előadása jövedelemszerzési vagy jövedelemfokozási célt még közvetve sem szolgál és a közreműködők sem részesülnek díjazásban. A szállodai szobában lévő tévékészülékekkel is "nyilvános előadás" történik, akár külső, akár belső forrása ("hotelvideo") is van a műsornak, mert a szobák - egymást követően - bárki előtt nyitva állnak. Nem kell viszont fizetni az iskolákban és szociális intézményekben tartott előadások után (de az iskolai táncmulatságokért igen!), és ugyanígy szabad, "jogdíjmentes" a nemzeti ünnepeken vagy az egyházak szertartásain, ünnepségein való zenélés, vagy a magáncélú, tehát nem a nyilvánosságnak szóló előadás (például: házi mulatság egy lakásban).
A kisjogos zene díjszabását az Artisjus miniszteri jóváhagyást követően évente közzéteszi a Magyar Közlönyben (l0/2005 MK) és internetes honlapján (www. artisjus.hu). A koncertek jogdíjait a jegy-, reklám- és támogatási bevételek arányában állapítják meg, az egyéb kisjogdíjas tarifák pedig igazodnak a zene elhangzásával támogatott egyes tevékenységek jellegéhez, a felhasználó körülményeihez. Ez a differenciálás több mint kétszáz különféle díjmértéket eredményez.
Az egyes díjtételek mintegy átalányként azt is tükrözik, hogy a nyilvános előadásokban esetenként olyan művek is elhangzanak, amelyek szerzője több mint hetven éve halt meg, vagyis amelyek már nem védettek. A vendéglőben, üzletekben háttérzeneként ez egyébként elég ritka, mint ahogy az is, hogy egy-egy népzenei mű minden átdolgozás nélkül, eredeti formájában (például egy szóló hangon) kerülne a nyilvánosság elé. Ha egy komolyzenei koncert ötven százaléknál kevesebb védett művet tartalmaz, a jogdíj csak ötvenszázalékos, ha pedig kizárólag ilyen régi, már nem védett művekből áll a koncert műsora, természetesen nem kell jogdíjat fizetni. A zenehasználók országos érdekképviseleti szervezetei a tagjaikra nézve a közzétett díjszabásnál kedvezőbb díjmértéket is kialkudhatnak.
A zenehasználó huszonötezer vendéglátó vállalkozást és ennél is több egyéb üzletet az Artijsus munkatársai helyszíni látogatásokkal folyamatosan ellenőrzik. Ha előre be nem jelentett zenefelhasználást tapasztalnak, a megnövekedő ellenőrzési költségek miatt átalány kártérítésként a tarifa szerinti jogdíj kétszeresét követelhetik. A már megkezdett, aláírással igazolt zeneszolgáltatás megszüntetését vagy változását az üzletnek kell bejelentenie ahhoz, hogy fizetési kötelezettsége megszűnjön vagy csökkenjen. A jogosítatlan, nem fizető zenehasználók elleni igényeket polgári jogi úton érvényesítik, de nagyritkán büntető feljelentésre is sor kerül a vállalkozás felelős vezetője ellen szerzői jogok megsértése címén. Ezek nyomán született is néhány pénzbüntetést, próbára bocsátást kiszabó jogerős ítélet. A befolyó jogdíjakat - a működés költségeinek levonása után - évente tízezernél is több hazai szerző, előadóművész és jogutódaik kapják.

HOZZÁSZÓLÁSOK