Több menetben nemcsak a Zwack Unicumot, hanem az egykori Zwack-gyárat is visszavásárolta. A magyar milliárdosok doyenje joggal büszke arra, hogy egész Kelet-Európa gyáros famíliáinak egyetlen olyan leszármazottja, aki ismét felvirágoztatta őseinek cégét.

Így visszanézve akár sétagaloppnak is tűnhet az elmúlt két évtized, hiszen minden bejött, az üzlet, a politika és a magánélet is. Mire vágyott akkor, amikor hazafelé kormányozta autóját?

Egyetlen célom volt, az Unicum márka és gyár visszavétele, ami azért akkor az álmok és vágyak birodalmába tartozott. Gyakran teniszeztem együtt Demján Sándorral, Németh Miklós miniszterelnökkel és Horn Gyulával is, azzal húztak, hogy kapitalista vagyok - pedig akkor még csak szerettem volna visszavásárolni a Zwack-gyárat.

Nem visszakérni?

Nem, nem akartam ingyen visszakapni azt, amit édesapámtól a kommunisták elvettek. Ösztönösen megéreztem, hogy nem jó, ha kiállok, és visszakövetelem az egykori gyárat. Inkább több menetben, súlyos összegekért vásároltam vissza.

Zwack Péter és fia - Fotó: Katona Vanda


Nem kis bátorságra vallott, hogy belevágott az időközben szocialista nagyüzemmé lett cég átalakításába.

Kihívás volt, igazi kaland. És jó adag szerencse is kellett hozzá. Vallom, hogy a szerencse sem jön véletlenül, azt is akarni kell.

Ha már az akaratról van szó: Amerikában és Olaszországban is élt, de egyik helyen sem irányított gyárat. Szeretett volna amerikai vagy olasz gyáros lenni?

Egyik országban sem volt gyárunk, licencben gyártattuk az Unicumot. Nem is szerettemvolna másutt gyáros lenni, csak itt, Magyarországon. Érdekes, mert mivel fiatal koromban kellett elhagynom az országot, soha nem fájt a gyár elvesztése. Ellentétben apámmal, aki belehalt ebbe.

Más hatvanévesen nyugdíjba megy, ön viszont akkor kezdte el a gyár- és cégirányítás tanulását.

Mindig is az italszakmában dolgoztam, de gyárat tényleg csak 1990 után kezdtem vezetni. A marketinget nem kellett tanulnom, mert azt a gyakorlatban is alkalmaztam - és számolni is tudtam. A többit a munkatársaimtól tanultam. Szerencsém volt, mert kiváló vezetőket találtam, akikkel együtt újjáélesztettük a Zwack-tradíciót.

Mi nem sikerült? Mit tart kudarcnak?

A technika fejlődésével nem minden területen tudtam lépést tartani. Nem szoktam e-mailezni, és rejtély előttem a számítógép, a internet világa is. Pedig megpróbáltam. Végigküzdöttem magam egy két hónapos kurzuson, és aztán néhány nap alatt mindent elfelejtettem. Most már nem is akarom megtanulni ezeket.


Zwack múzeum - Fotó: Katona Vanda

Egykori barátai között magyar és külföldi magyar milliárdosok is vannak Soros Györgytől Demján Sándorig. Ma milyen a viszonya velük?

Változatlanul barátok vagyunk, de sajnos kevés időnk van arra, hogy találkozzunk. Ráadásul én nem szeretem az üzleti ebédeket és vacsorákat, így ezek a lehetőségek is kimaradnak.

Soros Györgyöt és Peter Munkot, akik dollárban is milliárdosok, évtizedek óta ismeri. Nem volt féltékeny a sikereikre?

Tényleg mindkettejüket fiatal koruk óta ismerem. Sorosnak például egy huncut vasa sem volt, amikor találkoztunk. Egyiküket sem irigyeltem soha, éppen ellenkezőleg: minél sikeresebbek, annál jobban szurkoltam nekik.

És ami nagyon furcsa: hiába tagja a magyar top száznak, nem találkoztam még olyannal, aki önt irigyelte volna. Mit gondol, miért?

Ember vagyok, és nem játszom meg magam sohasem. Mindenkivel egyformán, egyforma tisztelettel viselkedem - legyen az gyári munkás vagy az angol királynő. Meg aztán őrületes szerencsém, hogy örököltem egy évszázados nevet, amelynek azóta is tekintélye van.

Jó néhány gazdaggal kapcsolatban nem ilyen megengedők az emberek. Úgy vélik, hogy a zavarosban halászva szerezték vagyonukat - nem úgy, mint ön.

Tudomásul kell venni, hogy az átmeneti időszakokban mindig vannak joghézagok. Akik ezeket felismerik és kihasználják, azokat talán Nyugaton nem vennék fel a patinás klubokba, de nem is állítanák törvényszék elé. Ezek az anomáliák szükségszerűen együtt járnak az átalakulással. A nagy kérdés nem az, hogy valaki meg tud-e szerezni valamit, hanem az, hogy tudja-e működtetni, fejleszteni a gyárat vagy céget a tulajdonos.

Még egy dologban volt különleges a Zwack: figyeltek a kisbefektetőkre - bár nyugodtan elhanyagolhatták volna a kisrészvényesekkel való bíbelődést. Kinek az ötlete volt ez? Az öné vagy német cégtársáé, Emil Underbergé?

Én szorgalmaztam, és nagyon bevált.

Ugyanezt talán nem lehet elmondani a politikáról. Washingtoni nagykövetként, majd országgyűlési képviselőként is aktívan politizált. Nem hatott ez kedvezőtlenül a cégre és az üzletre?

A kilencvenes évek elején sokan tanácsolták, hogy tartsam távol magam a politikától. Nem fogadtam szót. Most visszatekintve azt mondom, igazuk volt. A Zwacknál soha nem volt kérdés a pártállás, nekünk mindegy, hogy valaki jobboldaliként, szociáldemokrataként vagy liberálisként issza az Unicumot.

Azért egyszer rezgett a léc. Az amerikai nagyköveti posztról az akkori külügyminiszterrel, Jeszenszky Gézával való konfliktusa miatt hívták vissza. Ráadásul éppen akkor folyt a Budapesti Likőripari Vállalat, az egykori Zwack-gyár privatizációja. Nem félt a bosszútól?

Fennállt a veszélye ennek is, de Antall József kormányfő többször biztosított arról, hogy a vitának nem lesz kihatása a privatizációra. Igazi úriember volt, tartotta a szavát.

Mi lett volna, ha nem sikerül a nagy kaland, az ősök cégének visszavásárlása? Számolt ezzel?

Persze. Ha nem sikerült volna a vétel, akkor visszamentem volna Olaszországba, és éltem volna úgy, mint addig. De elvesztettem volna a hazámat, amelyet akkor szerettem meg és találtam meg, amikor húsz éve ide költöztünk. Ma már nem tudnék máshol élni, mert itt érzem otthon magam. Persze néha azért el kell menni néhány hétre külföldre, hogy az ember friss fejjel jöjjön vissza.

Visszavásárolta a gyárat, világszínvonalra fejlesztette, Izabella lányát és Sándor fiát bevezette az üzleti életbe, sőt ma már ők irányítják a cég néhány üzletágát. Melyik álmát nem tudta beteljesíteni?

Édesapámét. Ő ugyanis arról álmodott, hogy az Unicum valamikor betör az amerikai piacra, és meg is hódítja. De úgy tűnik, ez is csak hónapok kérdése. Igazi áttörés lesz ez - és így megvalósul ez az álom is.