Javítani kellene a katasztrófavédelem hatékonyságát, ennek érdekében pedig szabályozási, szervezeti, működési és finanszírozási átalakítások szükségesek, mivel a hatályos rendszer belső ellentmondásokkal terhelt - mondta Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke a szervezet Természeti katasztrófák megelőzésére, elhárítására, következményeinek felszámolására kialakított rendszerek ellenőrzéséről szóló jelentés bemutatásakor. Szavai szerint szükséges lenne az önkormányzati feladat és hatáskörök, valamint a veszélyeztetettségi besorolások felülvizsgálatára, és a karitatív szervezetek intézményesebb, hatékonyabb bevonására is. Az emberek szívesen adakoznak, de hogy minden forint eljut-e a helyére az esetleges - fogalmazott az elnök.

Gyengeségek

A számvevők egyebek között javasolják a kormánynak a NATO és az uniós katasztrófavédelmi szabályozások rendelkezéseinek mielőbbi magyar jogrendbe való átültetését. Így ugyanis biztosítható lenne az EU és a NATO gyorsriasztási, monitoring, és információs központjaival való kapcsolattartás, valamint a nemzetközi katasztrófasegély nyújtásának, illetve fogadásának feltételei.

A számvevők azonban nemcsak ezzel kapcsolatban találtak hiányosságokat a jogszabályi háttér vizsgálatakor. Általánosságban is megállapítható, hogy az állam túl sok szabályt alkot, amelyek szankcionálásával sokszor adós marad. A jelentés példaként említi az árterek beépítését, amivel kapcsolatban a helyi polgármesterek sok esetben a kifejezett kormányzati kérés ellenére sem alkalmazták a beépítési tilalmat, holott ez komoly kockázatokat jelent a egy következő katasztrófa esetén.

Ugyancsak a hiányosságok között említik - a 80 önkormányzat megkérdezésével végzett felmérés tapasztalataira hivatkozva -, hogy rosszul definiált az önkormányzati hatás- és feladatkör.

Emiatt pedig az eltérő települési lehetőségek és adottságok miatt esetleges a védekezés is, sokszor a polgármesterek egyéni rátermettségén múlt a védekezés hatékonysága. Borsodban és Csongrádban eleve alacsony volt korábban a védelmi felkészülésben a polgármesterek részvételi hajlandósága, ezzel szemben Hajdú-Biharban, vagy Békésben sem felkészülési gyakorlatot, sem polgármesteri felkészítést nem tartottak.

Mivel katasztrófa elhárítás fogalmát a jogalkotó nem terjesztette ki a belvíz elleni védekezésre, valamint élesen elkülönül a katasztrófavédelmi és a vízkárelhárítási joganyag, ezért ez alaposan megnehezíti az önkormányzatok tervezési és védekezési tevékenységét. Noha a katasztrófavédelmi törvény előírja a meglétét és az éves frissítési kötelezettséget, mégis a vizsgált önkormányzatok fele nem rendelkezett védekezési tervekkel, a meglévő tervek fele pedig alkalmatlan volt arra, amire létrehozták.

Igaz, a katasztrófavédelmi és a polgári védelemről szóló központi szabályozás sem segítette a települések eligazodását a tekintetben, hogy milyen védelmi tervet is kellene készíteniük. A településeket veszélyeztetettségi szempontból - külön jogszabályok alapján - polgári védelmi, illetőleg ár- és belvízvédelmi kategóriákba sorolták be. A valós veszélyeztetettséget a besorolások csak részben képezték le, továbbá a két besorolás sem volt összhangban. Az ár-és belvízvédelmi szempontból legveszélyeztetettebb települések 54 százalékát polgári védelmi szempontból nem sorolták be, vagy a legalacsonyabb fokozatba tették. Polgári védelmi szempontból a települések harmadát egyáltalán nem sorolták be. Ugyanakkor csak 2012-re készül el a VKKI közreműködésével az ár- és belvízvédelmi veszélyeztetettségi térkép, így addig nincs is pontos információ arról, hogy hány települést, és milyen gyakorisággal fenyeget elöntés.

Forráshiány a legnagyobb gond

Nincsenek összhangban a helyhatóságokhoz telepített feladatok és a rendelkezésre álló eszközök, források sem (egészen 2011-ig nem igényelhettek előleget a védekezéshez az önkormányzatok, és ezért egy részük nem is rendelkezett a védekezéshez szükséges eszközökkel, megfelelő készletekkel). Arról nem is beszélve, hogy hiányzik a megelőzéshez és a védekezéshez a helyi védelmi szakértőállomány is. Gondok voltak az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek kötelező és önkéntes alapú mozgósításával is. A jelentés szerint a polgári védelmi szolgálatra kötelezettek jelentősebb bevonásának a védekezésbe mind az anyagi, mind a technikai feltételei hiányoztak. Ezért kellett tavaly a honvédség hivatásos állományának hatodát, míg a rendőrség állományának negyedét kivezényelni a védekezési munkákhoz.

A rendszer gyengeségei közül a legsúlyosabb hatással a különböző szervezeteknél a költségvetési források - köztük a fenntartási költségek - folyamatos csökkentése járt. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) 2008-ban 19 milliárd forintot használt fel, ugyanakkor a 2011. évi előirányzata ennek csak 58 százaléka, 11 milliárd forint. Ugyanakkor az előírások ellenére is nehéz nyomon követni, hogy mennyi is évente az e célra rendelkezésre álló összeg, mivel ezek nincsenek az államháztartás rendszerében egy helyre csoportosítva.

A központi költségvetésben a katasztrófavédelem külön címként szerepel a XI. fejezetben A cím módosított kiadási előirányzata évente 18-20 milliárd forint, melynek mintegy felét teszi ki az OKF kiadási előirányzata. Ugyanakkor az ágazati minisztériumoknál a katasztrófavédelmi feladatok kiadásai közel további 10 milliárdos nagyságrendet képviseltek évente a 2007-2009 közötti időszakban. Az ÁSZ szerint ezért meg kellene teremteni a katasztrófavédelemre fordított források teljes körű nyomon követhetőségét és felhasználásának átláthatóságát is. A vízügy 2009-ben 16,8 milliárd forintból gazdálkodott, 2011-ben már csak 14,7 milliárd állt rendelkezésére. Az mindenesetre pozitív, hogy Magyarország sikeresen pályázott EU Szolidalitási Alapjából 22,5 millió euró (6,4 milliárd forint) támogatást.

A szigorú költséggazdálkodás miatt azonban fontos karbantartások maradtak el mindkét szervezetnél, így a minden katasztrófa helyzetnél a szükségesnél többe kerül a védekezés. A vízügy folyamatos létszámleépítései nyomán tavaly előállt mentésirányításban jártas szakember hiány pedig komoly kockázatot jelentett az élet- és vagyonvédelem terén.

Az is gondot okozott, hogy az önkormányzati védekezést és helyreállítást segítő állami forráskeretet nem igazították az egyre jelentősebb igényekhez. A 2009-es decentralizált vis maior keretre, és a tartalékra 382 önkormányzat pályázott: 94 százalékuk kapott is valamennyit, ám összességében az igényelt 3,2 milliárd forintból mindössze 1,5 milliárdot ismert el jogos igényként az állam. Tavaly 848 önkormányzat kérelmét találták megalapozottnak, ám csak az igényelt összeg 42 százalékát, 8,8 milliárd forintot fizetett ki a költségvetés.

Nem volt egyértelműen szabályozva, hogy a helyreállításhoz milyen feltételek mellett lehet állami támogatást igényelni - levonták például az igényelt összegből a megelőzés hiánya miatti önkormányzati építményekben esett károk összegét, és így a megint csak a forráshiányos helyhatóságok jártak a legrosszabbul, amelyek ráadásul az önrész előírások miatt eleve ki voltak zárva a vízvédelmi pályázatokból. Hiányos és homályos annak szabályozása is, hogy a védekezés során másnak okozott károkért kinek kellene helytállni.

Szikszó helytállt

Szikszón a polgármester 2010 május 16-án a települést védve átvágatta a Vadász patak gátját, ezzel 20,1 millió forintos kárt okozott egy állattartó telepen, növénykultúrában és gazdasági társaságok műhelyeiben. A jelenlegi szabályozás nem határozza meg, hogy a védekezés miatt a nagyobb károk megelőzése érdekében kinek kell a mások tulajdonában kárt okozó döntést meghozni és ezért vállalni a következményeket, továbbá helytállni az így okozott károkért.

A depónia átvágás nem csupán Szikszó, hanem Alsóvadász érdeke is volt. Szikszón a polgármester vállalta a döntést - annak ellenére, hogy nem tulajdonosa és nem kezelője a pataknak és a depóniának -, ezért az önkormányzat kötelezett kártérítésre. A KÖVIZIG részéről a védelemvezető azzal a feltétellel járult hozzá faxon a depónia átvágásához, hogy az elöntésből származó károkkal kapcsolatban megtérítési kötelezettséget vállal az önkormányzat. A depónia átvágását kezdeményezhette volna a KÖVIZIG, mint kezelő, így az okozott károkat neki, illetve a tulajdonosnak, az államnak kellene állnia. Az átvágott depónia helyreállítási költsége is az önkormányzatot terheli.

Erősségek

A katasztrófavédelmi rendszer erősségei közé sorolta a vizsgálat, hogy a veszélyhelyzetek  - elsősorban a vizek kártételei - köre és a kockázat mértéke viszonylag jól meghatározható. A vízügyi szolgálatra jellemzők az erős szakmai tradíciók, s így szűk forrásból is hatékonyak voltak a lehetőségeikhez képest. A katasztrófavédelem rendelkezik egységes centrális szervezettel és a munkálatokban a részt vevő állami szervezetek együttműködése begyakorlott és magas színvonalú.  Az egymást kiegészítő, együttműködni kész, külföldi és hazai forrásokat mobilizálni képes karitatív szervezetek működése számottevő hozzáadott értéket (2 milliárd forintot) generált.

 

 

Az árvizek jelentik a legnagyobb veszélyt

Földrajzi és éghajlati adottságaink miatt az ország bármely területén, az év bármely időszakában keletkezhetnek árvizek, illetve belvizek. Kisebb árvizekre és a belvizek elleni védekezésre országosan 2-3 évente, jelentősebb árvizekre 5-6 évente, míg rendkívüli (olykor pusztító) árvizekre 10-12 évenként kell számítani.
Az árvizek által veszélyeztetett területeken található a megművelhető területek 40 százaléka, és ott él a lakosság 23 százaléka. Mind a védművek hossza, mind az általuk mentesített árterek kiterjedése tekintetében Magyarország, sőt önmagában a Tisza védelmi rendszere a legkiterjedtebb Európában.

A vizek kártételeinek megelőzésére 2007-2009 között évente 38,1-53,4 milliárd forint támogatást használtak fel.