Ha a donor országok betartják Jakartában tett ígéretüket, kivételesen a bőség zavarával kell szembenézniük a szökőár sújtotta országoknak, illetve a segélyek elosztóinak. Ugyanis a Kofi Annan ENSZ főtitkár igényelte 977 millió dolláros gyorssegély helyett már több mint 5 milliárd küldését vállalták az adakozók. Ez azt jelenti, hogy minden károsultra, akinek napi átlagkeresete az esetek többségében legfeljebb néhány dollár volt, mintegy ezer dollár esik. Mindenesetre az ENSZ – amely vállalta a segélyezés koordinálását – tisztségviselői csak halkan merik megjegyezni, hogy bíznak benne, több korábbi esettel ellentétben meg is érkeznek majd az ígért összegek. A donorértekezlet résztvevői megállapodtak abban is, hogy cunamijelző rendszert építenek ki az Indiai-óceánon. A donorok jakartai értekezlete után a G–7, a világ hét legfejlettebb ipari hatalmának képviselői pénteken megállapodtak abban, hogy elfogadják annak javaslatát, és a szökőár által leginkább sújtott országok adósságainak törlesztésére moratóriumot hirdetnek. A katasztrófa sújtotta országok külföldi adósságának összege mintegy 272 milliárd dollár – egyedül Indonézia 48 milliárddal tartozik a Párizsi Klub országainak. Emellett felhívták a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), a Világbankot és az Ázsiai Fejlesztési Bankot (ADB), hogy nyújtson hosszú lejáratú hiteleket a szökőártól sújtotta térségnek. Az ADB már felemelte az Indonéziának, Sri Lankának és a Maldiv-szigeteknek kilátásba helyezett segélye összegét az eredetileg ígért 375 millió dollárról 675 millióra. A segélyszervezetek emberfeletti munkát végeznek – 2 millió embert kell élelmezniük és 5 millió hajléktalanról gondoskodniuk. Nem rossz üzlet ez az élelmiszereket szállító vállalatoknak. A UNICEF például 2003-ban 700 millió dollárt fordított beszerzésre, 30 százalékkal többet az előző évinél, és mintegy 700 vállalattól rendelt – ezek kétharmada a fejlett országokban található. Hiába tűzték ki ugyanis célul, hogy amit lehet, helyben kell beszerezni, ha éppen katasztrófák idején ez gyakorlatilag lehetetlen. Így pedig a segélyek jelentős része visszaáramlik a donor országokba – viszont esélyt adnak a katasztrófák áldozatainak az életben maradásra. A helyzetet tovább súlyosbítja a helyi ellentétek újraéledése. Thaiföld déli részén muzulmán lázadók megölték egy falu közigazgatásának vezetőhelyettesét és négy katonát megsebesítettek. Az évtizedes szeparatista háború dúlta indonéziai Aceh tartomány cunami lerombolta fővárosának menekülttáborában lövöldözés robbant ki, míg Sri Lankán a Tamil Tigrisek ezúttal nem a kormányerők, hanem egymás ellen támadtak: miután hindu tamilok leromboltak egy keresztény templomot, keresztény tamilok kézigránátokkal álltak bosszút. Az incidensnek három halálos áldozata volt, eddig a nemzetközi segélyszervezetek tagjait nem érte támadás.