Simán ment végbe Lettország január elsejei átállása az euróra, de nem volt sem könnyű, sem problémamentes − állapította meg a Schuman Alapítvány jelentése. Rigának 106, az állam működéséhez nélkülözhetetlen adatbázist kellett átalakítania, és az első két hétben a bankautomaták sem bírták mindenütt az átállást − ezeket a gondokat szerencsére enyhítette, hogy ugyanakkor 20-30 százalékkal megnőtt a bankkártyás fizetések aránya.

A Gazeta Wyborcza című varsói lap beszámolója szerint egyes vállalkozók rejtett áremelésre használták az új valutára való átállással járó felkerekítéseket. E kísérletek azonban a lakossági félelmek ellenére nem jártak az infláció elszabadulásával − annak mértéke januárban csupán 0,4 százalék volt.

A rigai pénzügyminisztérium képviselője a lengyel parlamentben a többi között arról is beszámolt: bár a kormány még tavaly javasolta az üzleteknek és a szolgáltatóknak, hogy június végéig helyezzenek ki olyan ártáblákat, amelyeken az árak euróban és latban is fel vannak tüntetve, ezt a kereskedők 37 százaléka nem tette meg. Ebben az ügyben az új valuta bevezetésének első hetében több panasz futott be a lett fogyasztóvédelemhez, mint észt megfelelőjéhez egy év alatt.

A kereskedők viszont arra panaszkodtak, hogy a vevők pénzváltóként használják őket − két hétig ugyanis még egymás mellett élt az euró és a lat. A vevők magas címletű latbankjegyekben fizettek és euróban kérték a visszajáró pénzt. Más kérdés, hogy az embereknek erre semmi okuk nem volt, hiszen a jegybank kezelési költség és határidő nélkül beváltja a korábbi nemzeti valutát.

A Schuman Alapítvány közgazdászai inkább attól félnek, hogy a kétmilliós lakosságú Lettország az euróövezeti tagsággal vonzóbb lesz bizonyos orosz, ukrán és belarusz befektetők számára, és esetleg második Ciprussá változtatják.


Szerző: Barabás T. János