Az alapvető érdekellentétek miatt megállapodás nélkül zárult a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) múlt hét végi mexikói miniszteri értekezlete. A szegényebb, fejlődő országok politikai győzelmet arattak azzal, hogy nem mentek bele olyan feltételekbe, amelyeket érzésük szerint a gazdag Észak akart rájuk kényszeríteni. A fejlődők Brazília, Argentína, India és Kína vezetésével új tömörülést hoztak létre, a G21-et, amelyhez Nigéria és Indonézia, a világ legnagyobb muzulmán országa is csatlakozott. Győzelmük azonban valószínűleg pirruszi lesz, az elmaradt megállapodások ugyanis évi 500 milliárd dollárral növelték volna a világkereskedelem forgalmát, és a szegény országok haszna a kereskedelem liberalizálásából legóvatosabb becslések szerint is több mint kétszer annyit tett volna ki, mint amennyit fejlesztési segélyekben kapnak. Most azonban ezek az országok a Reuters elemzői szerint nehéz helyzetbe kerülhetnek, mivel a kudarc a kétoldalú és regionális egyezmények robbanásszerű terjedését idézheti elő. Ebben a kicsi vagy szegény országok a perifériára szorulnak, sokkal gyengébb lesz ugyanis az alkupozíciójuk, ha egyenként kell megállapodniuk egy gazdasági nagyhatalommal. A mexikói fiaskót az okozta, hogy a fejlődő országok nem voltak hajlandók belemenni a feldolgozott termékek és a kereskedelmi szolgáltatások vámjainak csökkentésébe, amíg az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán nem járul hozzá mezőgazdasága támogatásának felszámolásához. A szegény, elsősorban mezőgazdasági termékeket exportáló országok főleg azt sérelmezték, hogy míg a fejlett államok piacaik megnyitását követelik tőlük, ugyanezt nem viszonozzák, vagy ha igen, akkor is versenyképtelenné teszik termékeiket a saját termelőiknek nyújtott támogatásokkal. Az USA, az EU és Japán jelenleg évente összesen mintegy 184 milliárd dollárral támogatja saját agrárszféráját, de ennek felszámolása mind gazdasági, mind politikai szempontból lehetetlen a kormányok számára.