Egy kirgiz napilap számolt be arról, hogy a Jevgenyij Prigozsin által vezetett Wagner-csoport felhasználja az Oroszországban élő kisebbségeket arra, hogy a fronton megkímélje a moszkvai hivatalos egységek létszámát és munícióját.

Sokak halálhíre például csak hónapokkal később jutott el a családjához, így egyre nagyobb az általános elégedetlenség a posztszovjet térség államaiban, amiért „őket akarják ágyútölteléknek használni a frontokon”.

Egy portré, amely kijutott a frontról

A harmincéves Ajan Aliserov, Kirgizisztán déli területén született, de Oroszország soraiban harcolt, amikor megölték. „A családom január 12-én kapta a hírt a haláláról, bár később kiderült, hogy már november 24-én meghalt a Donyecki Népköztársaságban" – nyilatkozta Alisherov testvére, Abdibalijev.

A Moszkva által elfoglalt és önkényesen kikiáltott kelet-ukrajnai szakadár területen sok ezren vesztették életüket a városok bevételéért folytatott harcokban az elmúlt tizenhárom hónapban. Az áldozatok közt gyakori közös szál, hogy a szabadsággal és pénzzel kecsegtető zsoldoscég toborzói oldották meg a szabadulásukat a börtönből. Alisherov például már 2019 óta egy orosz börtönben töltötte büntetését, amikor a Wagner-csoport munkatársai bemutatták neki a csábító ajánlatukat. 

„Tavaly nyáron azt mondta nekünk, hogy ha részt vesz az Ukrajna elleni háborúban, akkor hat hónapon belül szabadulhat és visszatérhetne a hazájába. Azt nem mondta, hogy harcolni fog, könnyen lehet, hogy rákényszerítették" – nyilatkozta Alisherov testvére. 

Eddig legalább 12 kirgiz állampolgárról tudni biztosan, hogy meghalt az ukrajnai harcokban, de a valós szám sokkal magasabb lehet a bejelentetlen halálesetek miatt. További mintegy 20 főt eltűntként tartanak nyilván.

Ez a szám nem tűnik hatalmasnak, de a kicsivel több mint hatmillió állampolgárt számláló Kirgizisztán lakossága már megkongatta a vészharangokat. Egy kirgiz politikai aktivista, Burul Usmanali a Facebookon tanácsolta az Alisherovhoz hasonló fiatal férfiaknak, hogy amíg a háború tart, semmiképpen ne térjenek vissza Oroszországba. Maradjanak Kirgizisztánban, mert a határátlépéstől kezdve a kirgiz állam nem vállal felelősséget a fizikai biztonságukért.

Bebörtönöznek koholt vádakkal, majd a Wagner-csoport elvisz a háborúba. Ha ott meghalsz, nem fogják őket felelősségre vonni. Szégyen, hogy polgárainknak egy idegen háborúban kell meghalniuk.

– írta egy posztjában. Ezzel a nyilatkozatával meglebegtette, hogy az orosz hatóságok akár ilyen piszkos játékokhoz is folyamodhatnak azért, hogy még több katonát tudjanak beállítani a Wagner-csoport egységeibe anélkül, hogy a megkímélt moszkvai főegységekre bíznák a döntést és a toborzás megszervezését. Így lehetnek képesek óriási embertömegeket kiállítani a frontvonalra – amelyek legtöbbször nagyobb veszteséggel is járnak. 

A gazdaság barátságra kényszerít

Bár a háború miatt elmérgesedik a viszony Oroszországgal, Kirgizisztán nincs abban a gazdasági helyzetben, hogy önálló utakat törjön, és hátat fordítson eddigi legfontosabb és legnagyobb partnerének.

„Akik tőlünk elvándorolnak, szinte mind Oroszországban telepednek le, így nem szállhatunk szembe az akaratával és a döntéseivel. Tőle függ a sovány gazdaságunk" – nyilatkozta az Eurasianetnek egy Batken régióbeli felnőttképzési központ igazgatója. Nehéz megállapítani, hogy mi a valós véleménye a Kirgizisztánban élőknek az ukrán-orosz háborúról, amiért a közvéleményre hatalmas nyomást gyakorol a kirgiz kormány.

Hatósági felügyelet alatt tartják a sajtót és nem engedélyeznek olyan közvélemény-kutatásokat, amelyeknek potenciálisan háborúellenes lehet a végeredménye. A Burul Usmanalihoz hasonló politikai aktivisták működését beszüntették, nehogy túl mély vizsgálatokat tudjanak elvégezni önálló munkával.

A kirgiz biztonsági szolgálatok beidéztek egy kirgiz riportert is kihallgatásra egy interjúja miatt, amelyet két olyan férfival készített, akik szeptemberben menekültek el Oroszországból, hogy elkerüljék a besorozást. A 24.kg hírügynökség újságírója később elmondta, hogy arra figyelmeztették: ne foglalkozzon az ukrajnai háború témájával, mivel az „a jövőben negatív hatással lehet az országaik közötti diplomáciai és gazdasági kapcsolatokra".