Legalább annyi kérdést vet fel Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter legújabb költségvetési korrekciója, mint amennyit megold. Az előző csomaggal együtt számolva a jövő évi kiigazítás mértéke meghaladja majd a nettó 600 milliárd forintot, a GDP 2 százalékát. Ilyen jelentős megszorításnak számottevő a hatása a makropályára, vagyis a gazdaságpolitika növekedési áldozatai tovább nőnek.

Ráadásul a kiigazítás szerkezete ugyanazt a logikát követi, mint ami ebbe a zsákutcába vezetett: a belső felhasználásért felelős csoportoknál (vállalatok és a lakosság) jelentős jövedelemelvonás jön, miközben a költségvetés széteséséért felelős szja-rezsimhez nem nyúlnak. Pedig a bevételi struktúrában lett volna mozgástér egy sokkal korrektebb kiigazításra.

Az talán kevés meglepetést kelt, hogy a büdzsé újratervezéséhez szükséges paradigmaváltás ismét elmaradt − amiből könnyen feltételezhető, hogy megszorításból ismét megszorításba kényszerül a gazdaságpolitika. Az viszont elszomorító, hogy a bevételi szerkezetben rejlő lehetőséget megint nem sikerült kihasználni. Ugyanis elhalaszthatta volna a kormány a félszuperbruttó jövő évi kivezetését, aminek kedvezményezettjei egyértelműen a magas jövedelműek. Helyette inkább a pedagógusoknak megígért életpályamodell elhalasztása mellett döntöttek, ami tükrözi a kormány társadalom- és gazdaságpolitikai koncepciója mögött meghúzódó igazságtalan elveket.

A félszuperbruttó megtartásával mintegy 105 milliárdos bevételtől nem esne el jövőre a büdzsé, ráadásul e lépéssel a kormány nem váltotta volna ki az unió rosszallását sem, mivel igazságos és fenntartható lépés lett volna az egyensúlyi irány megteremtésében. Ehelyett maradtak az igazságtalanul torz és fenntarthatósági szempontból gyenge intézkedések. Ezek pedig könnyen még Brüsszelen is fennakadhatnak, így lehetséges, hogy újabb két hetet sem kell várni a következő Matolcsy-csomagra.