A magyarországi háztartások energiafogyasztása adta az üvegház hatású gázok (ühg) hazai kibocsátásának 13 százalékát 2019-ben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) adatbázisa szerint - írja a G7. Ez jelentős előrelépés, mivel 1990-ban még a teljes – akkor egyébként a mainál 55 százalékkal nagyobb – kibocsátás 18 százalékát adták a háztartások.

Míg a teljes ühg-kibocsátás 1990 és 2019 között 36 százalékkal csökkent, a háztartásoké 54 százalékkal. Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy nagyon jó úton járunk, bőven lenne azonban még fejlődési lehetőség. A lakossági energiafelhasználás java része ugyanis fűtésre megy el, és a magyar lakosság a mai napig jelentős részben fával, szénnel vagy alacsony hatékonyságú gázkonvektorokkal fűt.

A fűtési rendszerekre leginkább az új lakások esetében van hatása a szabályozásnak. Eleve sokkal kisebb az energiaigénye egy ma épült lakásnak vagy háznak. Sőt, 2022 júliusától már az is elvárás lesz, hogy legalább az energia 25 százalékát helyben állítsák elő, megújuló forrásból. Igaz, ennek az eredeti határideje 2021. január 1-je lett volna, de kétszer is elhalasztották az életbe lépését.

Ez papíron jelentős elmozdulás lesz, hiszen ennek a szabálynak alapvetően napkollektorral, elektromos fűtés esetén napelemmel, hőszivattyúval lehet megfelelni. Mivel azonban az elmúlt években évi 15-30 ezer lakást adtak át a KSH adatai szerint, ennek alig lesz kimutatható hatása a 4,5 milliós hazai ingatlanállományon belül.

A magyar kormány 2030-ig a tűzifát tekinti az egyetlen érdemi megújuló fűtési energiaforrásnak. A hőszivattyú és a geotermikus energia továbbra is csak kerekítési hiba lesz a magyar energiafelhasználásban a kormány tervei szerint. A biomasszában ugyan benne lehet a biogáz-hasznosítás is, de az előbbi ma Magyarországon leginkább a lakossági fatüzelést, illetve néhány távfűtőműben a környezeti szempontból vegyes megítélésű tűzifa- és faaprólék-égetést jelenti.