A pénzügyi válságot közvetlenül megelőző, ma már lassan csak boldog békeidőként említhető évekről ad pillanatképet a Coface és a Világgazdaság közös elemzése. Magyar Klasszisok című elemzés rámutat, hogy a cégek ebben az időszakban még képesek voltak gyorsan növekedni, a belőlük összeállított top 200-as ranglistából néhány igen fontos következtetés levonható az azóta kibontakozó új tendenciákat figyelembe véve. Különösen az építőipari cégek helyzete érdekes, hiszen a 2006 előtti esztendőkben az erőteljes nemzetközi építőipari konjunktúrába belesimult a hazai iparág növekedése is, erre csak ráerősített 2002-től a jelzáloghitelek állami támogatásának megemelése, majd a deviza-jelzáloghitelek (itt gondolva főleg a svájcifrank-alapúakra) robbanásszerű elterjedése miatt fellendülő lakásépítési láz. Dercze Zoltán, a Coface Hungary országigazgatója úgy véli, a cégek helyzetét a 2007-es megszorítások és a 2008-ban kiteljesedő válság alapvetően befolyásolta, így könnyen lehet, hogy építőipari cégek már nem jelennének meg az országos top 200-as ranglistán, de semmiképpen nem olyan jelentős arányban, mint 2006-ban, míg az ágazati listáknál az eredményességi mutatók várhatóan jóval szerényebbek lesznek ebben az iparágban a 2008-as számok alapján. Az országos rangsorból jól látszik a mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és kereskedelmi cégek viszonylag nagyobb aránya, de Magyarország esetében ez messze nem számít túlkoncentráltságnak. Az országigazgató szerint a gépiparban nehezen érvényesülhetnek a magyar középvállalkozások, ugyanis ez egy meglehetősen tőkeigényes terület, miközben a magyar vállalkozásoknak talán itt kell a legnagyobb versenyre számítaniuk a külföldi multinacionális cégek részéről. A hazánkba betelepült külföldi vállalatokra sajnálatosan jellemző, hogy jóval kevésbé integrálódtak a magyar gazdaságba, mint az jó lenne, vagyis lényegesen kevesebb magyar beszállítóval dolgoztatnak, mint tehetnék vélekedik Dercze Zoltán. Hozzáteszi: ugyanakkor éppen ez jelenthet most az egész világgazdaságon minden ágazaton és országon átgördülő válsággal szemben némi immunitást. Ugyanis a nagyobb exportkitettségű többnyire nyugati vállalatok és azok beszállítói gyorsabban és mélyebben érzik majd meg a recesszió hatásait, mint a belpiacra termelő vállalkozók. Érdekes lesz megvizsgálni, hogy a cégek mit tudnak teljesíteni egy radikálisan megváltozott gazdasági környezetben, erre a 2008-as adatok alapján kaphatunk választ 2009 folyamán. Az elemzés azt is jól mutatja, hogy jelenleg is megvan a földrajzi túlkoncentráltság a hazai gazdaságban, amely a teljes 20. század országképére rányomta a bélyegét, igaz, a múlt rendszerben még rá is segítettek a fővárosi fejnehéz gazdasági szerkezet kialakulására. Erre mutatott rá a pár héttel korábbi Coface Világgazdaság régiós elemzés is, ahogyan ezt igazolja a jelenlegi Magyar Klasszisok top 200-as lista, s a részletes ágazati elemzés is ezt tükrözi vissza.