A vállalkozói környezetet azon tulajdonosi viszonyok alakítják, amelyekhez a stratégiák, a szerkezetek és a vállalatirányítás egyéb területei kapcsolódnak, a valóságban azonban egyes területek egymásba olvadnak − annak felismerése pedig, hogy lehetetlen az alrendszerek között fennálló minden lehetséges kapcsolat leírása, biztosítja a komplex, stratégiailag orientált vállalatirányítást − állítja Stefan Kassay professzor. A szakember által jegyzett Vállalat és vállalkozás című könyv a maga nemében Szlovákiában az első ilyen műnek tekinthető. A kötet a vállalatvezetés meghatározó területeit tárgyalja, szerkezetileg pedig a Norton és Kaplan által kidolgozott BSC (Balanced Scorecard, azaz kiegyensúlyozott stratégiai mutatószámrendszer) szerint épül fel, amelynek négy szempontja (a pénzügy, vevők, belső folyamatok és a növekedés tanulása) a kötetben kiegészül a vállalkozói környezettel mint fontos tényezővel.

Bizonyos helyzetben előtérbe kerül egy vagy több mutató, amelyek alapján a vállalatot irányítani kell, más szituációkban egyéb szempontok válnak fontossá, a kutató szerint ez a kiegyensúlyozott mutatók alapján történő vállalatirányítás elve. A szerző elsődlegesen e modellben keresi a vállalat, az ahhoz tartozó szervezeti egységek − így az önálló leányvállalatok, divíziók, gyártóüzemek vagy más jogi formában működő egységek − fejlődési potenciáljait. A sorozat első kötetének első felében a vállalkozói környezetet a tulajdon és az ebből következő vállalatirányítási és -vezetési megközelítések szempontjából, saját cégvezetési tapasztalatai alapján mutatja be, célja pedig annak ábrázolása, hogy a tudományos ismeretek miként érvényesíthetők a szlovák és a cseh vállalkozói gyakorlatban és környezetben. Egyetlen országban sem egyforma a vállalkozói környezet, főként a nyugati és európai országok különbségéről van szó, de azon országokról is, amelyek egymástól nincsenek nagy távolságra. Más az emberek mentalitása, más a pszichológiai készségük a változásokra, mások az étkezési és egyéb szokások. Szlovákia, Csehország és Magyarország összevetésekor több hasonlóság látszik, mint különbség − tette hozzá Kassay. A legmeghatározóbb különbségek a döntéshozatalból erednek, amelyek a politikai pártok programjain alapulnak. A változások azonban dinamikusak, időben sűrítettek, azaz felmérésükre nem elegendő a kutatáshoz szükséges idő.

A vállalatirányítás összefüggései a történelmi kontextusba helyezett vállalkozáselmélet kialakulása alapján érthetők meg − fogalmaz a szakember. Egy vállalat irányítása hosszú idő alatt alakul ki, a folyamatból a kutató szerint nem lehet kihagyni a múltbeli ismereteket sem. A vállalkozásformák fejlődésének része a tulajdonosváltás, az érdekcsoportok és egyének elvárásai is, amelyek a vállalat irányításában és igazgatásában is visszatükröződnek. Az érdekcsoportok cég feletti befolyása a vállalkozáselmélet alapján felismert tulajdonviszonyok mentén formálódik, ezért vizsgálni kell, hogy a vállalat milyen helyet foglal el a tágan értelmezett társadalmi és gazdasági környezetben.

A vállalatirányítás fontos eszköze a hatalom, amit azonban óvatosan kell "adagolni", a menedzsereket az új tapasztalatok segítik abban, hogy ne ismételjék meg elődeik hibáit, a vállalkozás léte és fejlődése szempontjából pedig a professzor szerint alapvető, hogy a vállalkozás ismerje a jövőbeni fejlődését veszélyeztető kockázatokat.

A The Economist prognózisa szerint 2020-ban az első 15 legerősebb gazdaságú ország között lesz kilenc olyan, amelyeket jelenleg fejlődő országnak nevezünk − nyilatkozta Kassay a Napi Gazdaság kérdésére. Az előrejelzések szerint India felváltja Németországot a negyedik helyen, Indonézia Franciaországot az ötödiken, Kína pedig megelőzi a mai legnagyobb gazdaságot, az Egyesült Államokat − a mai fejlődő országok 2020-ban a világ összetermelésének 62 százalékát adhatják.

Gyakorlatilag a világon bárhol lehet gyártani bármilyen terméket, ezekben azonban egyre kevesebb az anyag és egyre több az információ. A globalizáció egyrészt versenyképességet hoz magával, amely gyorsan felszámolhatja a hazai termelőket, ha nem lesznek elegendően olcsók, minőségiek, gyorsak és pontosak. A globalizáció másrészt küzdelem a munkahelyért a jólétért, az emberek életszínvonaláért − és ez világszerte értendő, hangsúlyozta a professzor.

A sikeres vállalatoknak túl kell lépniük a szervezeti struktúra klasszikus értelmezésén, olyan formákat kell keresniük, amelyek növelik rugalmasságukat és túlélési képességüket. Egy modern cégnek ismernie kell a vállalati életciklust, a szervezeti struktúra vállalatban elfoglalt helyét és feladatait, a vállalatirányítást lehető legjobban támogató struktúra ugyanis Kassay szerint ezen keresztül alakítható ki. A szerkezeti törekvések célja, hogy a vállalat sikeres legyen a globális piacokon, a folyamat során pedig köztes struktúrák és szerkezeti variációk jönnek létre: a vállalatok módosított és rugalmas szervezeti struktúrákat alkalmaznak, a legjobb eredmények elérése érdekében különböző kultúrák vagy csoportok viselkedésének ismeretét aknázzák ki. A szervezeti struktúrák mögött álló elméleti elvek a tényleges működés feltételei között segíthetik a cégeket, egyértelmű szabályok azonban Kassay szerint nem léteznek. A cégeknek állandóan új megoldásokat kell keresniük annak érdekében, hogy a kialakított struktúra hatékonyan működjön.

A cég stratégiai fejlesztése a vízió megfogalmazásán, a vállalat küldetése, célja és az érdekcsoportok megismerésén, illetve a vállalkozói etikán alapszik. A kutató fő kérdése ezzel kapcsolatban, hogy milyen előfeltételek szükségesek a vállalatvezetés stratégiájának megvalósításához. A stratégiai elemzés feladata a vállalat helyzetének jellemzése, a külső és belső vállalati környezet, illetve utóbbi változásainak megismerése, a vállalatra ható erők közötti viszony feltárása.