A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az elmúlt időszakban az euróban denominált vállalati kötvények valóságos sztárrá váltak a hazai befektetők körében, különösen az ismert, nagy nevű kibocsátók esetében. Az elmúlt két évben az egész kontinensen megfigyelhető volt az a folyamat, hogy a korábban intézményi befektetőknek kitalált termékek egyre nagyobb hányada került magánbefektetők kezébe, köszönhetően a válság pánikeladásai következtében alaposan megnőtt likviditásnak és a fejlett piaci hozamszintek megcsappanásának. Ezek a termékek rendre vonzó hozammal bírtak, bár a konstrukciók nem egy esetben némileg bonyolultnak tűnhettek.

Az átalakuló befektetői körrel jelentősen megváltozott a befektetői attitűd, nem egy esetben kerül elő a potenciális árfolyamnyereség és a rövid távú kereskedés igénye, ami a kötvénypiac átalakulását is magával vonzza, gyakorlatilag a részvénypiac összes sajátossága teret nyer − például egyáltalán nem számít már ördögtől valónak a chartista megközelítés, ami a kötvényhozamok szigorú és egzakt világában elsőre kissé bizarrnak tűnhet. Ilyen körülmények között annak a befektetőnek van esélye, aki helyesen méri fel az adott instrumentumhoz párosuló, jellemző attitűdöt, képes gyors aspektusváltásra, hajlandó más, korábban elképzelhetetlennek tűnő szemszögből is megközelíteni a terméket.

Vitán felül áll, hogy a hazai befektetői kör kedvencei az OTP különböző sorozatai, ezek közül most a három legnépszerűbbet vesszük sorra. Közös nevezőjük, hogy a bank 2006-os monstre kötvénykibocsátásával kezdték pályafutásukat, melynek elsődleges célja a keleti terjeszkedés finanszírozása volt, továbbá a 2016-os év kulcsfontosságú lehet életükben. Mindhárom esetben alárendelt kölcsöntőkéről beszélünk, ahol a kibocsátó tőkehelyzetének való "alárendeltségről" van szó, elsődleges fontosságú a szavatolótőke nagysága, ami az OTP esetében legendásan magas, százalékos mértéke dobogós az európai mezőnyben. A hozamszámításhoz használt árak középárnak tekintendők, mind a vétel, mind az eladás során ettől eltérő árakkal is találkozhatnak a befektetők.

A legegyszerűbb termék a 2016-ban lejáró, évente egyszer, szeptember 19-én 5,27 százalékos kamatot fizető alárendelt kölcsöntőke-kötvény, középára nettó 100,3 százalék, felhalmozott kamata 5,0534 százalék, hozama 5,159 százalék euróban. Ennél a sorozatnál számottevő árfolyamváltozás nem valószínű, vonzereje a vele összevethető termékekhez képest realizálható hozamfelárnak köszönhető. Adódik az összehasonlítás lehetősége a 2016-os REPHUN-nal, azonban likviditási szempontból helyesebb az MFB 5,875-ös 2016-os lejáratú kötvénnyel való összevetés, mindkét papír névértéke 1000 euró és a legkisebb kereskedhető mennyisége 100 000 euró.

A 75 bázispontos különbség az OTP javára elfogadhatónak tűnik, gyakorlatilag ennél nagyobb volt az átlagos hozamfelár az elmúlt években, a duration csökkenésével ez akár teljesen eltűnhet. A kötvény idei szerepléséről elmondható, hogy egy márciusi eladási hullámot leszámítva kiegyensúlyozott volt. Márciusban egy tengerentúli alap és egy európai intézményi befektető adott el nagy mennyiségben OTP-kötvényeket, szinte limit nélkül, amit a hazai befektetői kör nem tudott azonnal felszívni, így az akkor tapasztalt nyugodt hozamkörnyezet kissé felbolydult, hetekre volt szükség, hogy az árfolyam helyreálljon. Az utóbbi hónapokban a devizahitelesek megmentésével kapcsolatos hírek gyakoroltak némi eladói nyomást, extrém árfolyamváltozásról viszont nem beszélhetünk, hiszen ezek a kötvények hangsúlyosan a bank tőkehelyzetére árazódnak, ami egyelőre nincs komoly veszélyben.

Érezhető mindezek mellett egyes külföldi anyabanki háttérrel rendelkező privátbanki szolgáltatók magatartásváltozása, ennek köszönhetően nagy számban cserélték le az ügyfelek 2016-os OTP-kötvényét jellemzően Opusra. Az ilyen eladási hullámokat érdemes kihasználni beszállásra, ahogy elfogyott az eladó, a kötvény 2 százalékot drágult viszonylag rövid idő alatt. Ez a kötvény elsősorban azoknak ajánlható, akik 2016-ig kívánnak befektetni, és nehezen tűrik a magas volatilitást, árfolyam-ingadozást.

Ennél kicsit komplikáltabb az OTP Perpetual kötvény, ami lejárat nélküli járulékos kölcsöntőke-kötvénynek tekinthető (hivatalosan 2049. november 29. a lejárata), 2016-ig november 7-én fizet 5,875 százalék kamatot, ezt követően változó kamatozásúvá válik, kamata 3 havi EURIBOR plusz 300 bázispont. A kibocsátónak 2016-tól lehetősége van a kamatfizetés napján a kötvényt névértéken visszahívni. Középára 69,5 százalék, ami 5,815 százalékos lejáratig számított hozamot, 19,637 százalékos call hozamot és 8,45 százalékos kuponhozamot jelent 2016-ig. Ez a papír egyértelmű kedvencnek tekinthető a befektetők között, mind a kuponhozama, mind a call hozama csábító, de azok is örömüket lelik benne, akik aktívan szeretnek kereskedni.

A hosszú magyar állampapírokhoz képest alulárazottnak mondható, árfolyama 74 százalékon is volt már néhány hónappal ezelőtt, így potenciális árfolyam-emelkedés is lehetséges. A 2016-os esetleges visszahívásra egyelőre korai számítani, azonban amennyiben ez nem következik be, a piac a nyitott visszahívási periódus alatt már nemcsak a hosszú hozamokat fogja nézni, mint ahogy a kibocsátó sem, hanem az aktuális forrásköltségeket rövid és középtávra, és amennyiben a kibocsátó számottevően olcsóbb forráshoz jut és a tőkehelyzete is kedvező marad, vagy valami más motiválja, valószínűleg élni fog a visszahívás jogával. A márciusi eladási hullám és az elmúlt hetekben tapasztalt bizonytalanság a devizahitelesek körül nem hagyta érintetlenül az árfolyamot, azonban fontos megjegyezni, hogy az eladási hullámokat a hazai befektetői kör eddig különösebb nehézségek nélkül fel tudta szívni, sőt kijelenthető, hogy a külföldiek kezén folyamatosan csökken az állomány, már nem ők a meghatározó szereplők.

Sorsát befolyásolja továbbá az idei év nyertesének tekinthető Opus árfolyamának alakulása, hiszen a két kötvény között meglehetősen sok a hasonlóság; az Opus részvényre válthatósága 2016-ot követően megszűnik, kamatuk ezt követően megegyezik, amennyiben mind a két kötvény kint marad és nem kerül visszahívásra, árfolyamuk sem térhet el jelentősen. Az Opus árfolyama 59,8 százalék, ami 6,2558 százalékos lejáratig számított hozamot (2049. október 29. a hivatalos lejárat), 23,2825 százalékos call hozamot és 6,60 százalékos kuponhozamot jelent a 3,95 százalékos kuponnal számolva, tehát a három hozamszámításból két esetben jobb hozammal bír, mint az OTP Perpetual.

Az idei év mérföldkőnek tekinthető a kötvény életében, és a változás részben Csányi Sándornak és családjának köszönhető, akik az év elején több részletben 22 millió euró névértéket vásároltak. Ezzel egyértelműen vonzóvá tették az instrumentumot, a bejelentés után nagyon keresett lett a kötvény. Az átváltható kötvények esetében rendkívül fontos jelzőszám a prémiumszint (ennyivel kerül többe a kötvényből részvényt csinálni, mint ha megvennénk a tőzsdén a részvényeket), ez gyakorlatilag januárig 10 százalék körül volt, míg jelenleg 52 százalék fölött van.

Másképp fogalmazva az Opus 42 százalékkal teljesített jobban az árfolyamát tekintve, mint a háttértermék OTP-részvény. Ez a prémiumszint a piac értékítélete szerint azt jelenti, hogy a kötvényeseket hidegen hagyja a részvény árfolyamának változása, így a két termék együtt mozgása, ami a tavalyi év végéig szinte tökéletes volt, megszűnik. Mások szerint a mostani prémiumszint túlzottnak tekinthető, és korai csak kötvényként kezelni az Opust, de a prémiumszint akkor is csökken, ha a későbbi részvénydrágulást már nem követi a kötvény. A részvény és a kötvény hozamösszevetéséből 20 százalék feletti prémium nem vezethető le. A piac örömmel vette, hogy a bank első számú vezetője az OTP-részvényei eladásakor az Opust megtartotta. Figyelemre méltó továbbá az Opus, mint kötvény és az OTP Perpetual kuponhozamának különbsége, ez egyfajta alsó támaszt jelent az utóbbinak és mértéke fontos kiindulópontja lehet a kötvények közti átjárásnak, cserének.