Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
Várhatóan a jövőben elsősorban a hagyományos infrastrukturális projektek – mint a gyorsforgalmi utak, vasút és középületek létesítése, fejlesztése és üzemeltetése – valósulhatnak meg ppp (public private partnership), azaz az állami és a magánszféra hosszú távú együttműködésén alapuló formában. Arról, hogy mely szektorok és szolgáltatási területek projektjeinek megvalósítása javasolható majd ilyen konstrukcióban, az Új Magyarország fejlesztési terv programjaival összhangban, a PPP Tárcaközi Bizottság (PPP TB) megbízásából a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) 2007 elejére dolgozza ki az irányelveket – tudta meg a NAPI Gazdaság. A tervek szerint a projekteket rangsorolják majd, mert 2006-tól bevezették az éves kötelezettségvállalási limitet, ami alapján az idén vállalt kötelezettségek nominális összértéke nem haladhatja meg a költségvetés kiadási főösszegének két százalékát. A limitet a Pénzügyminisztérium (PM) a jövőben más, az éves kifizetéseket korlátozó módon fogja megállapítani. Az irányelveket évente felülvizsgálják. A mostani rendszerben a minisztériumok és költségvetési szervek szinte bármilyen projektet javasolhattak ppp formában történő megvalósításra, ezek alkalmasságáról a PPP TB dönt a jövőben is. (A PPP TB-ben a GKM, a PM, az igazságügyi tárca, a Miniszterelnöki Hivatal és a Központi Statisztikai Hivatal képviselői kaptak helyet.) A szolgáltatásról persze – a sztrádaprogramokon kívül – még nincsenek tapasztalatok. A beruházónak és az üzemeltetőnek fizetendő éves szolgáltatási díjat egyéb programjaikat is figyelembe véve a minisztériumoknak kell betervezniük az intézmények költségvetésébe, így azok számára nem okozhat majd gondot a fizetés. Az önkormányzatokat érintő sportlétesítmény-fejlesztési programok esetében viszont kérdéses, hogy a kihasználtságtól függően hogyan tudnak majd fizetni. Ma még azt is nehéz megítélni, hogy a ppp-beruházások mennyire kímélik a költségvetést, hiszen például az állam – egy ppp-szerű konstrukcióban – a 30 milliárd forintért felépített Művészetek Palotájáért 30 év alatt a beruházás megtérülésére és a teljes üzemeltetésére 98 milliárdot fizet, vagy a mintegy száz, hozzávetőleg 155 milliárd forint beruházási értékű, felsőoktatási fejlesztési projektre (amelyből idáig mintegy 72 milliárd forint értékű készült el) 20 év alatt évente mintegy 10 milliárd forint bérleti-üzemeltetési díjat kell fizetni. A PM szerint fontos kiemelni, hogy az összegzett szolgáltatási díj a beruházási értéken túl tartalmazza a 20-30 éven át fizetendő üzemeltetési díjat is. A pénzügyi tárca szerint Magyarországon elterjedt tévhit, hogy a ppp legnagyobb előnye az, hogy a beruházás „költségvetést kímélő” módon valósul meg, azaz hogy a projektet nem a beruházás évében kell elszámolni, hanem helyette a szerződés ideje alatt folyamatosan. Ehelyett a „kíméletnek” abban kell megnyilvánulnia, hogy a program összességében gazdaságos legyen, a nehezen számszerűsíthető „szociális” előnyöket is figyelembe véve. A magyarországi piaci viszonyok általában kikényszerítik, hogy a magánpartner által végzett beruházás az eszköz élettartamához képest rövid idő (10-20 év) alatt megtérüljön. Ennek következtében a szolgáltatási díjban az állami megrendelő a futamidő során megfizeti a beruházás értékének egészét vagy jelentős részét. Ebben az esetben az állam érdeke többnyire a létesítmény tulajdonjogának automatikus vagy opcionális megszerzése a futamidő végén. A felsőoktatási épületek esetében az új építésűeknél a futamidő végén a szolgáltatást vagy folytatják, vagy a könyv szerinti maradványértéken az állam vagy az intézmény megszerzi a tulajdonjogot. A rekonstrukciók esetében a beruházó haszonélvezeti jogot kap; amennyiben a befektetett érték a futamidő végéig nem térül vissza, akkor az állam a maradványértéket kifizetheti vagy a haszonélvezetet meghosszabbíthatja – tudta meg lapunk Somogyi Botondtól, az OKM osztályvezetőjétől.