Igazat lehet adni a vitaindító cikk szerzőjének, amikor azt írja, hogy Magyarországon a telefonok, személyi számítógépek nagyobb elterjedéséhez valódi versenyre van szükség, mert az olcsóbb árak révén csak a verseny hozza meg a termékek, szolgáltatások nagy tömegek általi használatát. A fentiekből következik, hogy az információs társadalom hazai fejlődésének elengedhetetlen feltétele a távközlési területen megvalósítandó teljes körű liberalizáció. Mindez persze azt is jelenti, hogy a monopolhelyzet lebontásának mikéntje, a hírközlési törvény alakulása nem elsősorban a piac valamelyik szegletében már jelen levő alternatív társaságok kontra a monopolhelyzet összes kiváltságait élvező domináns szolgáltató problémája. Az egységes hírközlési törvény elsődlegesen a magyar társadalom egészének az ügye, hisz a törvénynek kell azt a helyzetet előállítani, amelyben a verseny eredményeként azok is használhatják a telefont, rákapcsolódhatnak az internetre, élvezhetik minden áldását, akik eddig ezt nem tudták megfizetni. Jelentős társadalompolitikai érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a korszerű kommunikációs eszközök használata révén szűküljön az a szakadék, amely a fejlettebb régiókat a fejletlenebbektől, a leszakadó társadalmi csoportokat a tehetősebbektől elválasztja. Az alternatív társaságok érdeke tehát sokban összekapcsolódik ezeknek a társadalompolitikai szempontoknak a valóra váltásával. Jelentős mindebben a kormányzat felelőssége is, hiszen a piaci liberalizáció során egyértelműen színt kell vallani abban, hogy a fejlődés felgyorsítása mellé áll-e vagy a jelenlegi keretek megőrzésére rendezkedik-e be a monopolhelyzet feloldása után is. Erős érdekeltsége van az előbbiben, mert a piaci liberalizáció- megfelelő versenykörnyezetben és szabályozás mellett- a fenntartható gazdasági növekedés egyik alapvető intézménye. Amennyiben a liberalizáció a piaci erők és a kormányzati beavatkozás helyes aránya mellett valósul meg, az eredményeit a fogyasztók is élvezhetik és a gazdasági növekedés is dinamikusabbá válhat. Ebben a vonatkozásban az állam szerepvállalása és ennek a gazdaságra gyakorolt hatása döntő lehet. Az állami szerepvállalás lényege három pontban foglalható össze: Az információs társadalom, ezen belül elsősorban az úgynevezett digitális gazdaság piaci viszonyai jogi, szabályozási és intézményi feltételrendszerének a kialakítása. Ezen belül a kiegyensúlyozott távközlési versenypiac korszerű piaci játékszabályainak és a jogérvényesítés eszközkészletének a létrehozása a legelső feladat. Le kell bontani a távközlési monopóliumokat, eközben meg kell akadályozni az új monopóliumok kiépülését. Ki kell alakítani a jelentős piaci erővel rendelkező és a domináns piaci szereplőkre vonatkozó speciális szabályozást. Ez a megkülönböztetés elengedhetetlen a hatékony verseny létrejöttéhez. Jelentősen csökkentenie kell az államnak mindazokat a korlátokat, amelyek akadályozzák az új piaci szereplők belépését és elő kell segítenie az infrastruktúraalapú és a szolgáltatási verseny kifejlődését. Ha ez sikerül, akkor biztosak lehetünk abban, hogy mindez csökkenő árakat, a fogyasztói pozíciók erősödését, a lakosság, a vállalkozások és az intézmények gyorsan növekvő távközlési és erre épülően informatikai fogyasztását fogja eredményezni. Az igazi eredmény munkahelyek tízezreinek létrejötte a távközlési iparban. Az államnak kitüntetett szerepe van abban is, hogy képessé tegye a társadalmat a távközlés és az informatika eszközeinek és szolgáltatásainak kezelésére. Hatalmas tanulási folyamat kezdetén vagyunk, amelynek eredményeképpen a társadalom olyan rétegeibe is el kell jutnia az új technológiáknak, ahol eddig még ismeretlenek voltak. (Ezek segítsége révén válhatnak képessé a gazdaság hazai és nemzetközi vérkeringésébe való bekapcsolódásra.) Jelentős áttörésre van szükség annak érdekében, hogy az oktatási rendszer képessé tegye a tanárokat és a tanulókat a távközlés és az informatika életüket gazdagító és lehetőségeiket tágító használatára. Áttörésre van szükség a gazdasági és menedzsmentismeretek közép- és felsőfokú oktatásában és ugyancsak nagy kihívás előtt áll a felnőttképzés gyerekkorban levő intézményrendszere, hogy képessé váljon nagy tömegek befogadására az életpálya minden szakaszában. Ennek következménye a gazdaságban megjelenő képzett munkaerő, kedvező feltételek kialakulása Magyarországon a high-tech-iparágak számára, valamint a magasan kvalifikált munkaerő itthon tartása. Az államnak élen kell járnia a korszerű távközlés és az informatika alkalmazásában. Így az állam is megrendelőként hozzájárul az országot versenyképessé tevő iparágak megerősödéséhez és a kiegyensúlyozott versenypiac kialakulásához. Példa erre az új technológiák alkalmazása a közigazgatásban, ami a polgár és az állam viszonyában új fejezetet nyithat. Ennek eredményeként az eddigieknél hatékonyabbak lehetnek az állami szolgáltatások és jelentős költségeket lehet majd megtakarítani. A vállalkozó és az állam kapcsolata is más alapokra helyeződhet a korszerű technológiák széles körű alkalmazásának lehetőségével. Az előttünk álló fejlemények összegzésére nincs szükség jóstehetségre, bőven elegendő az Európai Unió tagállamaiban lemérni a liberalizáció hatását. Itt ugyanis a szolgáltatóválasztás szabadsága különösen a távolsági és a nemzetközi telefóniában radikális díjcsökkenést eredményezett. Hollandiában például a távközlési szektorban foglalkoztatottak száma az utóbbi tíz évben 40 százalékkal nőtt, miközben az átlagos előfizetői díjak 20-25 százalékkal csökkentek annak ellenére, hogy a lakás-előfizetők költségei nőttek a keresztfinanszírozás megszüntetéséből adódóan. A látszólag partikuláris problémák, amelyek megoldásra várnak az egységes hírközlési törvény megalkotása során, tehát közel sem tekinthetők a távközlési szakma belügyének. Tudatában kell lennünk annak, hogy a következő háromnegyed évben a törvény kidolgozásával nem kisebb feladatot vállalunk, mint a magyar társadalom esélyeinek és lehetőségeinek alakítását, beilleszkedésének gyorsítását az egységesülő Európába és a rendkívül kiélezett versenyt jelentő új globális gazdasági rendbe.