A kórházi adósságrendezésről szóló kormányrendelet szerint 93 egészségügyi intézmény összesen 33.1 milliárd forintot fordíthat adósságcsökkentésre. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság által nyíltan deklarált cél volt, hogy minél több intézmény kapjon a támogatásból, miközben szakítottak az elmúlt évek hasonló helyzetben használt elosztási gyakorlatával - írja a szakszövetség.

Az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint az egészségügyben adódó rendkívüli intézményfinanszírozási források esetében az elosztás alapja az egyes egészségügyi intézményeknek az összesített tárgyévi finanszírozásban meglévő részesedése volt. E rendszernek köszönhetően eddig minden központilag finanszírozott intézmény kapott a rendkívüli juttatásokból, aminek nagysága arányos volt az adott fekvő vagy járóbeteg intézmény magyar egészségügyben betöltött szerepével.

Hiába tervezték be a kasszasöprést

Ez évben csökkentették a járóbeteg szakellátási kasszát, így kasszamaradvány nem képződött, és az önállóan működő járóbeteg szakellátó intézmények teljes egészében kimaradtak az előző években is megszokottá vált többlet juttatásból. Ráadásul számos intézetben - a tulajdonos szűkös anyagi lehetőségei okán - a már szokásosnak mondható év végi forrás kiegészítést (adósságrendezés, "kasszasöprés") eleve betervezték az intézményi költségvetésbe, ami további nem várt terheket jelent a tulajdonos önkormányzatoknak - hívja fel a figyelmet a szervezet.

Szándékosan büntetik őket?

Miközben a kórházfüggetlen és önkormányzati tulajdonban maradt szakrendelők látnak el minden negyedik járóbeteget az országban, a fenti intézkedés nyomán jogosan merülhet fel a kérdés: vajon szándékosan büntetik az önkormányzati fenntartásban maradt egészségügyi intézményeket?

Mindemellett a kórházakkal integráltan működő járóbeteg szakellátó egységek helyzete sem tűnik megnyugtatónak, mivel az egészségügyért felelős államtitkár arra kérte a kórházakat, hogy a legrégebb ideje görgetett adósságokat rendezzék. Márpedig az ellátás jellegéből adódóan hosszú lejáratú adósságok inkább fekvőbeteg ellátásban, nem pedig a költséghatékonyabb járóbeteg szakellátásban halmozódnak föl  - hangsúlyozza a közlemény.

Magyarán, a kórházakkal integráltan működő járóbeteg szakellátó egységek sem lesznek a kompenzáció nyertesei között. Ráadásul ismét a döntéshozatal anomáliái láthatóak az újratermelődő - elsősorban kórházi - adósságállomány vonatkozásában, melyre hathatós választ - szemben a mostani intézkedéssel - a költséghatékonyabb járóbeteg ellátási formák bővítése jelentené.

A járóbeteg szakellátás szűkítése újabb teher a kórházaknak

Másfelől nézve az is elmondható, hogy egy lehetőségeiben, finanszírozásában szűkülő járóbeteg szakellátás csak a jól láthatóan kapacitásgondokkal küzdő kórházakra ró további ellátási terhet (hiszen ha nem tudják járóbeteg szakellátásban fogadni a beteget, akkor kórházi beutalásra kerül sor).

Végezetül - mint írják -  érdemes felidézni, hogy a járóbeteg szakellátás degresszív finanszírozásának 2013. január 1. óta történt csökkentése a fekvő szakellátástól független intézmények nagy részének már eddig is komoly, az éves bevételek 3 százalékát meghaladó finanszírozási csökkenést okozott, minden kívánatos és hangoztatott szakmapolitikai céllal ellenkező hatást fejtve ki. Összességében az önkormányzati intézmények így teljesítmény alapú társadalombiztosítási bevételeik 7 százalékos kiesésével számolhatnak 2013-ban 2012-höz képest.

Mindezek okán a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség értetlenségének ad hangot a szakmai alapokon nyugvó, és a kormányzat által deklaráltan vállalt szakmapolitikai programok (pl. Semmelweis Terv) teljes mellőzése előtt. Mint fogalmaznak, nem tudnak elképzelni olyan "pénzosztási" gyakorlatot, amely egyes ellátó csoportokat negatívan diszkriminál miközben minden egészségügyi intézmény egyformán a betegek lehető legjobb ellátásán dolgozik.

QP | Quality Placement