Hiába csökken az utóbbi időszakban a válások száma, így is sok tízezer szülő kénytelen külön élni gyermekétől, gyermekeitől. Az elvált apák (merthogy az esetek nagy részében ők költöznek külön) részben saját meggyőződésük, részben a változó társadalmi elvárások hatására egyre aktívabb szerepet igyekeznek vállalni gyermekeik nevelésében.

A gyerekek anyánál való elhelyezése nem a bíróságok elfogultságát tükrözi, hanem maguk az emberek tekintik ezt normának. A volt házastársak az esetek 93 százalékában a bíróság bevonása nélkül egyeztek meg a gyerekek elhelyezéséről, és így az esetek 86 százalékában az anyához kerültek. Kérdés, hogy e szokás a gyerekek valós pszichikai szükségleteit tükrözi, vagy csak azért ragaszkodnak hozzá, mert mindig is így volt. Annyi bizonyos, hogy az apák hozzáállása dinamikusan változik, és többségük egyre aktívabban küzd azért, hogy ne szakadjon el gyermekeitől - derül ki Szalma Ivett, a Társadalomtudományi Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) Szociológiai Intézetének tudományos munkatársa az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíja segítségével végzett kutatásaiból.

QP | Quality Placement

"Az, hogy Magyarországon nagy többségükben az anyához kerülnek az elvált szülők gyermekei, társadalmi norma. Nem mindenhol van így, nem szükségszerű, hogy így legyen, és a gyermek pszichikai igényei nem követelik meg, hogy az anya nevelje, és ne az apa" - tartja Szalma Ivett. Az északi országokban egyre jellemzőbb (sőt egyre inkább ez tekinthető a normának), hogy mindkét fél jelen van a gyermek nevelésében, aminek a jogi kereteit váltott felügyeletnek nevezik (ez már Magyarországon is elérhető). Ez a megoldás nem egyenlően oszlik meg a magyar társadalom eltérő szocioökonómiai státuszú rétegeiben. A városi tehetősebb, iskolázottabb emberek körében gyakoribb. De ha a szülők jogilag nem gyakorolják is váltottan a gyermekfelügyeletet, a különélő fél így is egyre nagyobb szerepet kap a gyerekek életében.

"A magasabb iskolai végzettségű, tehetősebb, közelebb lakó apák komplexebben értelmezik az apaszerepet. Emellett annak is fontos szerepe van, hogy a szülők kialakítanak-e új párkapcsolatot - érvel Szalma Ivett. - Mi e szempontokat kiegészítettük azzal, hogy az apa mennyire tartja követendőnek a tradicionális nemi szerepeket, és mennyire hajlik az egyenlőségre. Ehhez kapcsolódva azt is vizsgáltuk, hogy az adott országban a gyermekeikkel együtt élő apák mennyire vesznek részt a mindennapos gyermekgondozási feladatokban (fürdetésben, a lecke ellenőrzése, lefektetés)."

Az apa nemi szerepeket illető gondolkodásmódja csak a 12 évesnél fiatalabb gyerekek esetén van hatással a viselkedésére. Vagyis a kisgyerek gondozásában sokkal erősebben érvényesülnek a társadalmi normák és elvárások. Mire a szülők elválnak (feltételezve, hogy nem a gyermek születése előtt vagy csecsemőkorában szakítanak), az évek során már kialakulnak az adott családra jellemző szokások. Az elvált szülők pedig nagy valószínűséggel ezeket a szokásokat viszik tovább (amennyire ez lehetséges). Vagyis azok az apák, akik korábban jobban részt vettek a gyerek gondozásában, később is jobban részt fognak venni az életében, illetve fordítva. A szociológusok szerint tehát a család által kialakított szokások követése az oka annak, hogy az idősebb gyerekeknél kevésbé érvényesülnek a társadalom egészére jellemző normák.

Hosszabb házasságok, kevesebb válás

A múlt század második felében Magyarországon meredeken emelkedett a válások száma, amely az 1980-as évek végén érte el a maximumát évi 30 ezer felbontott házassággal. Ezután csökkenés kezdődött, és a következő években 24-25 ezer válás körül stabilizálódott az éves mérleg. Az elmúlt évtizedben e szám tovább csökkent, és ma már tartósan 20 ezer alatt marad. A trend oka nem (csupán) a fogyatkozó népességben és a házasságban élők egyre alacsonyabb számában keresendő, hiszen az ezer lakosra jutó válások száma is csökken: a 2017-es adatok szerint már kevesebb, mint két ezrelék.
Ezzel párhuzamosan a házasságok fennállásának átlagos időtartama is növekszik. Az 1990-es 10 évről mára 14 évre emelkedett. A válásokon belül egyre csökken a gyerekes házaspárok különválásának aránya. Míg az ezredforduló előtt a válások kétharmada után az egyik fél (jellemzően az anya) egyedül nevelte tovább a közös gyerek(ek)et, addig 2017-ben a válások már csak valamivel több mint 50 százaléka történt gyerekes családokban. Persze ez részben a csökkenő születésszám számlájára is írható.

Az apákkal készített interjúk során az volt az alapvető tapasztalat, hogy a különálló szülők a kisgyerekekkel (3-12 év közöttiek) ápolják a legintenzívebb kapcsolatot. A serdülő gyerekek sokszor már saját maguk távolodnak el különélő apjuktól, a vele tölthető idő helyett szívesebben találkoznak a kortársaikkal. Ez különösen azoknál a volt házaspároknál jellemző, ahol a szülők a gyermek egészen fiatal korában elváltak.
"Az anyák sokszor meg vannak róla győződve, hogy a férjek nem képesek ellátni a csecsemőt, és ezzel maguk az apák is egyetértenek. Így mindketten engednek a társadalmi nyomásnak, hogy ebben az időszakban a gyereknek az anyja mellett a helye" - mondja Szalma Ivett.

Az új Polgári Törvénykönyv 2014-es elfogadása óta lehetőségük van a szülőknek a közös gyermekfelügyeletre, amely azonos beleszólást biztosít számukra a gyermek életét meghatározó döntésekbe. Például mindketten részt vehetnek az iskolaválasztásban. Vagyis vehetnének elvileg, Szalma Ivett kutatásaiból ugyanis kiderült, hogy ez a lehetőség a gyakorlatban szinte egyáltalán nem működik. "Gyakorlatilag mindig az a szülő hozza meg a döntést, aki együtt él a gyerekkel. A váltott gyermekfelügyelet ebben is megoldást jelenthet, hiszen azáltal, hogy a gyermek ténylegesen felváltva él az apjánál és az anyjánál, a szülők hasonlóképpen kapnak szót a fontos döntések meghozatalában" - mondja a kutató.

Bár az apák egyre inkább részt vesznek a gyerekekkel kapcsolatos tevékenységekben, meglepő (vagy nem meglepő) módon a házimunkában való részvételük nem nő. A gyerekkel kapcsolatos tevékenységekben ettől függetlenül megmaradtak bizonyos genderkülönbségek. Az adatok szerint az apák hajlamosabbak az "élvezetesebb" feladatokat vállalni. Szívesen játszanak a gyerekekkel, viszik őket bölcsődébe-óvodába. A tisztába tevés és a beteg gyerek otthoni ápolása azonban általában az anyára marad.