Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A csapvizekben kimutatható rendkívül alacsony gyógyszer-koncentrációnak nincs humán egészségügyi kockázata, a vegyületek jelenléte a közép- és hosszú távú vízbázisvédelem szempontjából ugyanakkor figyelmeztető jel - állapította meg az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK) vezette kutatócsoport, amely az ELKH Ökológiai Kutatóközpont és az ELKH Balatoni Limnológiai Kutatóintézet részvételével vizsgálta a parti szűrésű kutakból származó csapvizek összetételét Budapesten és környékén. Az eredményeket a Journal of Water Process Engineering rangos nemzetközi szaklap legfrissebb számában mutatták be a kutatók.

Tavaly nagy visszhangot váltott ki az a CSFK által vezetett kutatás, illetve az ennek nyomán született publikáció, amely összesen 32 gyógyszermaradvány jelenlétét mutatta ki a Duna menti parti szűrésű vízbázisok kezeletlen, nyers vizében. Bár a koncentrációk alacsonyak voltak, joggal merült fel a kérdés: vajon mindez hatással lehet-e az emberi egészségre az ivóvíz elfogyasztása révén.

Ennek megválaszolására a konzorcium 21 különböző vízcsapból összesen 108 csapvízmintát gyűjtött, majd vetett alá részletes analitikai vizsgálatnak.

A kutatók összesen 102 hatóanyagot kerestek a csapvízben, ezek közül 19 jelenlétét mutatták ki, de jellemzően szórványosan, és igen alacsony koncentrációban. A leggyakrabban (minták 54 százalékában) kimutatott hatóanyag a főként az epilepszia és a depresszió kezelésére szolgáló karbamazepin volt, amelynek átlagos koncentrációja 8,86 nanogramm/liter volt a teljes mintakörben. Ez rendkívül elhanyagolható mennyiség: egy embernek 80 éven át napi két liter vizet kellene meginnia ahhoz, hogy összesen fél milligramm karbamazepint vigyen be a szervezetébe (e gyógyszer napi terápiás dózisa 800 mg). Viszonylag gyakrabban jelent meg még a csapvízben az antidepresszáns lamotrigin, illetve a fájdalomcsillapítók közé tartozó lidokain és tramadol, de ezek az anyagok már csak minden harmadik-negyedik csapvízmintában fordultak elő.

A kutatók nemzetközi elemzési standardok segítségével vizsgálták a kimutatott hatóanyagok humánegészségügyi kockázatait, de a gyógyszermaradványok még szinergikus hatás esetén sem jelentenek semmiféle kockázatot.

A vizsgálat egyik fő érdekessége, hogy a gyakoribb anyagok koncentrációja általában csak a töredéke a parti szűrésű nyersvízben mért koncentrációknak, pedig a fővárosban és a várostérségben elfogyasztott parti szűrésű víz nagyobb részben mindössze fertőtlenítő klórozáson esik át, ami nincs hatással ezekre a gyógyszermolekulákra. A kutatók azt találták továbbá, hogy a gyógyszer-koncentráció csökkenése függ a kúttól való távolságtól.

A mért gyógyszermaradvány-koncentrációkat és a jelentéktelen kockázatokat látva akár legyinthetnénk is, csakhogy a természetes vizeinket érő szennyezés egyre jelentősebb, és nagy kérdés, hogy mikor válik olyan szintűvé, ami már hatással lehet a teljes élelmiszerláncra, így akár az ivóvíz minőségére is - fogalmazott Kondor Attila Csaba, a kutatás vezetője. Szavai szerint mivel a földi vízkészlet nagysága állandó, ezért a folyamatos szennyezés következtében a perzisztens ( azaz a nem vagy nehezen lebomló) mikroszennyezők koncentrációja is növekedni fog. Ráadásul ma még nem ismert, hogy a sokféle gyógyszermaradvány, valamint más toxikus, szerves és szervetlen vegyület egyidejű jelenléte hogyan hat egymásra, és ez miként érinti a természeti környezetünket, az élővilágot, továbbá végső soron az emberiséget.

A kockázatok csökkentése érdekében a CSFK által elindított CLEAREADY projekt keretében a kutatók olyan új technológián dolgoznak, amely a korábbiaknál költséghatékonyabb módon képes a gyógyszerhatóanyagok eltávolítására, még nagyobb mennyiségű szennyezett víz esetén is, így csökkentve az ivóvízbázisok terhelését.