A 2014 január 1-gyel bekövetkezett patikai tulajdonosi program nem a tervezett módon alakult, állami segítséget mindössze két-három patika vett igénybe, a hitel nem állt időben rendelkezésre, de a gyógyszerészek amúgy is ódzkodtak volna a felvételétől, nem akartak sem zálogjogot sem kockázatot, így a gyógyszertárak tulajdonosai, a bezárás elkerülése érdekében kénytelenek voltak belemenni, hogy halasztott fizetéssel, az osztalék terhére adják el a 25 százalékot - mondta el a vitaesten Korodi Karolina a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége elnöke. Mint kifejtette, reményeik szerint 5-6 év múlva jutnak hozzá a vételárhoz, bár közben már egy újabb határidő, az 50 százalékot meghaladó tulajdonlást előíró 2017. január 1. is közeledik, ami további problémákat vet majd fel.

A gyógyszerészek és gyógyszertárak helyzetéről Korodi Karolinán kívül Zlinszky János, a Hálózati Gyógyszertárak Szövetsége alelnöke, valamint Mikola Bálint, a Magángyógyszerészek Országos Szövetsége elnöke és Fekete Tibor gyógyszerpiaci szakértő beszélt. A tulajdonlásról szólva úgy fogalmaztak: ez a futam most nem sikerült, jelenleg még az óriási erőfeszítéssel összehozott semmit összesítik. A tulajdoni hányad kérdése amúgyis teljesen érdektelen a patikába betérőknek, számukra sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy míg öt éve 10 százalékuknak sem kellett visszamenni a patikába a felírt gyógyszerért, ma több mint 30 százalékuk kényszerül erre a készletezési politika miatt, ami viszont egyre növeli a betegek elégedetlenségét.

Az üzlet menedzselésével való foglalkozást a szakértők tévútnak tartották, ha a gyógyszerésznek erre kell koncentrálnia, nem marad ideje, energiája az érdemi szakmai kérdésekre, továbbképzésekre, amivel mindenképpen a fogyasztó jár rosszul.

Szemben a világtrenddel

A következő négy évvel kapcsolatos teendőkről és várakozásokról szólva Fekete Tibor elmondta, a természetes folyamatokból - a világ gyógyszerpiaca folyamatosan nő a demográfiai tényezők, az új kutatások és az új indikációk miatt  - adódó, azokat figyelembe vevő gyógyszerpolitikát szeretne látni az ágazatban, ám nem ez várható, mert a gyógyszerpiac még mindig nincs a gödör alján, további kasszaszűkítésre lehet számítani, és a piaci szereplők terheinek szelektált módon való növekedésére.

Mikola Bálint a kiszámíthatóság és a gazdasági biztonság mellett a terápiamenedzsment és a gyógyszerészi gondozás fajsúlyossá tételének szükségességét emelte ki.

A tb-támogatás 2011 óta csökken; a lakosság terhei ezért folyamatosan nőnek. Míg a fejlett országokban gyógyszerre 7-20 százalékot költenek az egészségügyi kiadásokon belül, ez az arány Közép-Kelet-Európában 15-30, a fejlődő országokban pedig 24-66 százalék.

Mint elhangzott, a gyógyszerellátás ma nincs a helyén, hiányzik a megfelelő támogatottság, noha az alapellátás szerves része. Az alapellátásban dolgozó orvosok 80 százaléka gyógyszerrel gyógyít, s míg naponta 120-125 ezer háziorvos-beteg találkozásra kerül sor, a patikákba 670 ezren kopogtatnak be egy nap.

A kidobott százmilliárd

A Széll Kálmán tervről szólva a szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy egyedül a gyógyszerfronton sikerült megtakarításokat realizálni, ez a 100 milliárd azonban kidobott pénz, egészség-gazdaságtani szakértők ugyanis ezzel hozzák összefüggésbe a betegterhek növekedése mellett a halálozási és életminőségi mutatók romlását és a terápiahűség csökkenését. A gyógyszerekhez való hozzáférés romlását, és a gyógyszeripari leépítések, a K+F visszafogása miatti általános negatív gazdasági hatást is megemlítették.

Mikola Bálint a gyógyszerellátás jelentőségét a japán és a magyar férfiak várható élettartamának, és az egészségben eltöltött éveknek az összehasonlításával is szemléltette: míg a japán férfiak várható élettartama 82 év, és ebből csak az utolsó 2-3 évet töltik az egészségügyi ellátáshoz kötötten, addig az átlagos magyar férfi 71,3 évig él, de életének utolsó 12 évét már az egészségügyi rendszerrel szoros kapcsolatban tölti.

Be kéne fejezni

A vaklicitet szerinte be kellene fejezni, mert a gyártók leépítik a kutatásokat, és a terápiahűség fenntartása is nehézkes. A közeljövő nagy dilemmájának tartja azt a döntést, hogy a gyógyszerbüdzsé elosztásakor a nagyon drága, de kevés emberen segítő gyógyszerek illetve a széles körben alkalmazottak milyen arányban kapjanak a támogatásokból.

Zlinszky arról beszélt, hogy a patikán kívüli forgalmazás 2,5 milliárdos veszteséget okozott az ágazatnak, s a gyógyszerkassza megszorítása miatt lényegesen nőttek a betegek terhei. A megvásárolt dobozok száma ugyan minimálisan nőtt 2010 és 2013 között, de vényköteles gyógyszerből kevesebb fogy. A gyártók egyre több terméket sorolnak át a szabadon megvásárolható, OTC kategóriába, az OTC palettáról pedig az étrendkiegészítők közé, az egyszerűbb szabályozás miatt. Úgy vélte, ha a patikai szabályozás nem válik kiszámíthatóvá és stabillá, akkor nem lesz elég fiatal, aki átveszi a működtetést a leköszönő generációtól.