Azt, hogy ma nincsen könnyű helyzetben a mintegy 2,1 millió öregségi nyugdíjas Magyarországon, valószínűleg senkinek nem kell bizonygatni. Ráadásul, mivel a nyugdíjak éppen, hogy követik az infláció alakulását, ezért azok vásárlóértéke nem nőtt az elmúlt években. Vagyis hiába a nyugdíjemelés, ha ugyanekkora mértékben emelkednek az árak, úgy nem tudnak többet vásárolni a boltokban.

Mindeközben a bérek ennél jóval jelentősebb mértékben nőttek: amíg az aktív keresők nettó átlagbére a 2016 eleji 165 500 forintról 205 300 (családi kedvezménnyel együtt 213 700) forintra nőtt mostanra, addig egy akkor 165 500 forintos nyugdíjjal rendelkező egyén alap járandósága pusztán 174 600 forintra emelkedett csak.

Kapcsolódó

Éppen ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy az idősebb honfitársaink tudják-e támogatni anyagilag a már felnőtt, kereső tevékenységet végző gyermekeiket. Először az utca emberéhez fordultunk, hogy ők hogyan látják a kérdést:



Ezek után pedig a Facebook-oldalunkon is feltettük a kérdést, miszerint "Ön támogatja-e anyagilag a nagykorú gyermekét?". A beérkező válaszok természetesen nem reprezentatív eredményt hoztak, mégis sokat mondó, hogy 89 százalék az igenre kattintott.

A kérdéshez szerencsére többen kommenteltek is, volt, aki azt írta, hogy "Igen, bár soha nem kérnek! De látom, hogy mikor jön jól a támogatás!"

Nem ez volt az egyetlen ilyen hozzászólás, más szerint "igen, nem keres eleget ahhoz, hogy a gyerekét is el tudja tartani, meg a lakást kifizetni", míg megint más a politikát tette felelőssé, mondván "Igen mivel a kormány stadiont támogatja".

Ugyanakkor nem mindenki szerint ennyire egyértelmű a helyzet: "Nem igazán értem. Én egy igen szegény családból származom, anyámék nem nagyon tudtak anyagilag támogatni, bár mindent megtettek értem. Az első amikor elhelyezkedtem, hogy vettem egy autót (hitelre), hogy tudjak menni fusizni, és elkezdtem másodállást vállalni 20 évesen, (mert a sima meló természetes volt).

22 éves koromra a rendes melómban kétszer előléptettek, a másod állások és a fusik persze még mindig mentek. 28 éves koromra, egy magyar kisvállalkozásban középvezetői beosztásom lett, minden szombaton vasárnap dolgoztam. Most 35 éves lettem. Anyámék soha nem támogattak, nem volt pénzem a diplomára, pár éve abbahagytam a fusit, mert közben a rendes munkámban céget váltottam, és elég jól keresek. Két gyerekem lett, és most veszünk egy családi házat, egy minimális kis hitellel.

Csak azt akarom mondani, hogy jó szakmával, értelmes hozzáállással meg lehet teremteni az egzisztenciát ha nem is könnyen, de meg lehet oldani. kellett hozzá némi szerencse is, de az idők folyamán a kihívásokban a bizonyítás lehetőségét láttam, és mindig léptem, ha úgy éreztem, hogy lépni kell. Csak azért írtam ezt ide, hogy ne csak negatív hozzásózólások legyenek. Igenis van olyan, aki ma önerőből el tudja érni amit akar, és azt üzenem mindenkinek, hogy sosem késő tanulni, képezni magát, a fiatalabbaknak, meg azt, hogy péntek este ne bulizni menjenek, hanem dolgozni :)

Ő is kapott támogatott kommentet: "Egyetértek. Soha nem kértem és soha nem kaptam. Apám a diplomát nyelvvizsgákat fizette. 22 evésen kezembe adta és azt mondta mindent meg kaptál. Most menj és boldogulj vele. Sikerült. Olyan gyereket akarok nevelni mint saját magam nőként is lehet önálló egzisztenciát házat autót vagyont teremteni szülői segítség nélkül."

És a gyerek kötelezően támogassa a szüleit?

A Ptk. rokontartási szabályai szerint a tartási kötelezettség elsősorban a nagykorú gyermeket terheli a rászoruló szülőjével szemben. Nem csupán a vér szerinti vagy örökbefogadott gyermek köteles az eltartásra, hanem a mostoha- és nevelt gyermek is, ha őt a mostoha- vagy a nevelő szülő hosszabb ideig, ellenszolgáltatás nélkül nevelte.

Éppen ezért nemrég azt kérdeztük, hogy kötelezhető-e a gyerek arra, hogy anyagilag támogassa a szüleit. Először ebben a kérdésben is az utca emberéhez fordultunk.

A kérdést szokás szerint a Facebook-oldalunkon is feltettük, ott jóval egyértelműbb lett a végeredmény. Ugyanis olvasóink 90 százaléka kattintott arra a válaszlehetőségre, hogy "a kötelezővé tétel túlzás, aki akarja, az úgyis támogatja a szüleit." Ennek megfelelően alig 10 százalék válaszolt úgy, hogy "persze, ő nevelte fel, ez a legkevesebb."

A válaszadóink szerencsére nem fogták vissza magukat és többen kommentben is kifejtették a véleményüket. A legtöbb lájkot az a hozzászólás kapta, hogy "jóban vagyok a gyerekeimmel, szeretem őket és ők is szeretnek de soha nem kívánnám, hogy engem támogassanak. Van nekik elég feladatuk a saját gyerekeikkel."

Hasonlóképpen látta más is: "A gyermek nem "haszon - állat". Nem vagyok jóban a fiammal, de soha nem aláznám meg magam, hogy a kenyerét egyem - sem jóban, sem rosszban!"

Volt, aki szerint az adózáson is változtatni kellene, ha a gyereknek kellene eltartania a szüleit: "Vagy az állam dolga, és akkor lehet a mostani, 45 százalék feletti közteher a béren, vagy a család dolga, ás akkor nincs ennyi elvonás. Egyszerre a kettő nem megy."

A legjobban pedig talán az a válaszadó foglalta össze a magyar lelkületet, aki azt írta, hogy "semmi sem jó ami kötelező".

És Ön hogyan látja?