A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A közösségi oldalakon és a mainstream médiában is komoly visszhangot keltett Széll Tamás Bocuse d'Oron való szereplése. A 24 döntős csapat közt elért tizedik hely gasztrotörténeti jelentőségű, hiszen magyar versenyző, illetve csapat sohasem szerepelt a Bocuse-fináléban. Ezzel együtt még nincs arról szó, hogy a magyar gasztrokultúra felzárkózott volna a nagyok mellé. Sok eredményes Bocuse-szereplés és szemléletváltás kell ahhoz, hogy a magyar gasztronómia az élvonalba kerüljön − mondta lapunknak Niszkács Anna, a Michelin-csillagos Onyx étterem marketing- és pr-managere. A szemléletváltáson a mezőgazdaság fejlődését érti. Fontos volna ugyanis a jó és állandó minőségű alapanyagok egyszerű beszerzése. A fogyasztók részéről pedig igényes főzési és étkezési kultúra volna szükséges, a vastagabb pénztárca mellett. A felzárkózáshoz még sok idő kell. Az látszik, hogy elindult valami nagyon jó az országban − fogalmazott Niszkács, aki szerint számos jó étterem van már itthon, ahova kétségek nélkül be lehet ülni, valamint egyre többen járnak piacra és főznek otthon.

Hasonló véleménnyel van a piacról Gerendai Károly, a másik Michelin-csillagos étterem, a Costes társtulajdonosa, aki szerint Széll sikere egyértelműen hozzájárul a magyar gasztrokultúra fejlődéséhez. Az egy évtizeddel ezelőtti négy-öt jó étteremtől eljutottunk az ötvenig és hamarosan száz lesz − mondja optimistán Gerendai, aki annak is örül, hogy ma már a közéletet érdekli a gasztrokultúra. Széll Tamás, illetve a magyar konyhakultúra nagyjaival erősített csapat szereplését önmagában nem lehet készpénzre váltani, az ilyen világversenyeken való részvétel főként a szemléletváltásban segít, valamint abban, hogy a csúcskategóriás éttermek közelebb kerüljenek a fogyasztókhoz, és egyben a középkategóriás piac is folyamatosan fejlődjön − tette hozzá a Costes társtulajdonosa.

Kép: Napi grafikonok

Most ugyanis a középkategóriás szegmensben "lasszóval kell fogni" a vendégeket. Bár már dereng a fény az alagút végén, de ehhez egyre újabb, eddig nem alkalmazott eszközhöz kell nyúlni − mondta lapunknak Vágvölgyi Mihály, a Veranda Grill & Wine Étterem társtulajdonosa. Az étterem például az ebédidőben menetrend szerinti buszjáratot működtet, hogy a környékről összegyűjtse a fogyasztókat. Ám még így is ki kellett alakítaniuk a kedvezményes menüár mellett egy még kedvezményesebbet, amely ma a volumen 80 százalékát generálja, haszon viszont alig van rajta. Vágvölgyi szerint a gasztrokultúra fejlődése látszik a vendégeiken, az igényességre mindig van fizetőképes kereslet. A Veranda a középmezőnyben versenyez, ahol fontos egyensúlyban tartani a nyereséget és az árrést, ugyanis nagyon könnyen megborulhat az "étterem" − mondta Vágvölgyi, aki szerint a piac telített, aki mostanában új étterem nyitásával próbálkozik, az nagy eséllyel elveszíti a befektetett pénzt.