A magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy tartósan alacsony bérszintre "sikerült" beállni. Ez elsőre jónak tűnhet a vállalkozások számára, hiszen az alacsonyabb bértömeg kifizetésével látszólag növekedett versenyképességük. Ugyanakkor azonban az alacsony bérek azzal jártak, hogy emiatt megnövekedett az elvándorlás nem csupán a szakmák között, hanem országon belül és legfőképpen azon kívül. Ha pedig nincs munkaerő, akkor az azonnali és elhúzódó válságot okoz egyes ágazatokban - állapítják meg a kutatóintézetnél.

A válság kezelésére három eszköze lehet a kormánynak:

1. Külföldi munkaerő "importálása"

Nyilvánvaló, hogy a külföldi munkaerő "beengedése" politikai okokból vállalhatatlan a kormány számára. Még akkor is, ha nem Európán kívülről - azaz nem a menekültválság miatt más kontinensről - érkezőkből válogatnának munkaerőt, hanem a környező országokból. Ezen országok közül pedig elsősorban Ukrajna jöhet számításba. Az ottani háborús helyzet - a keleti országrész összeomlott gazdasága - miatt triviálisnak tűnik, hogy olcsó, tömeges munkaerő érkezzen az országba.

Ez alapvetően nem az ukrán-magyar kettős állampolgársággal rendelkezőket jelenti, hiszen számukra nem kell külön munkavállalási engedély sem. A kormány tehát az ukránoknak a magyar munkaerőpiacra történő beengedése során nem érvelhet azzal, hogy a határon túl élő magyarokkal oldaná meg a hazai munkaerőhiányt. Feltehetőleg ez a politikai megfontolás késztethette a kormányt arra, hogy kihátrált a nemzetgazdasági miniszter korábbi kijelentéséből, amely szerint külföldi munkaerővel kell/lehet kezelni a munkaerőhiány okozta problémákat.

A külföldi munkaerő beengedése pedig nem csak politikai okokból védhetetlen, hanem amiatt is, hogy ennek a bérek emelkedésére negatív hatása lenne.

2. Olcsóbb foglalkoztatás

A második megoldási lehetőség - amely mellett láthatólag letette a "garast" a kormány - ha csökkentik a munkavállalók után a foglalkoztató által fizetendő járulékokat. Ezzel a vállalkozásoknál többletforrás szabadul fel, amely révén növelhetik a béreket.

A Policy Agenda szerint ezzel az eszközzel két probléma is van. Egyrészt nem jelent általános béremelést, hiszen nem a munkavállalók nettó keresetét növeli meg automatikusan, hanem elvi lehetőséget teremt a munkáltatónak a bér emelésére. Természetesen ahol munkaerőhiány van, ott a cégek az így kapott "ajándékpénzt" béremelésre, vagy új dolgozók felvételére fogják fordítani. Más területeken azonban nem feltétlenül erre fordítják a felszabaduló forrást.

Ennek hatására a nehéz helyzetben lévő ágazatokban persze kezelni lehet a munkaerőhiányt, és a bérfeszültséget, de ezzel együtt a munkaerő más területekről át fog átvándorolni ide. Így például nem a kereskedelemben lesz érintett munkaerőhiány, hanem például más olyan ágazatokban (akár az egészségügyben is), ahol a bérek emelkedése nem következik be.

A másik probléma, hogy a járulékcsökkentésből megmaradó összeget, még ha teljes mértékben bérek emelésére is fordítja a munkáltató, nem teljes egészében jelenik meg a munkavállaló bérében. Amennyiben az átlagbérrel számolunk, akkor a munkáltató által fizetett szociális hozzájárulási adó 27 százalékról 20 százalékra történő csökkentése kb. 18 ezer forint megtakarítást jelentene a munkáltatónak. Amennyiben ezt béremelésként odaadják a munkavállalónak, azok ebből csak 10 ezer forintot fognak megkapni, míg 8 ezer munkaadói és munkavállalói adó járulékként az államkasszába kerül. Ez pedig csupán 6 százalék alatti nettó emelést jelentene.

3. Általános béremelés

A harmadik út, de ezt a kormány nem vetette fel, hogy általános béremelést próbálnak elindítani. Azaz nemcsak a piacra bíznák a munkaerőhiány miatti válság kezelését, hanem minden területen megpróbálnának a bérnövekedésre nyomást gyakorolni.

A kormány három területen tud beavatkozni a folyamatokba. Egyrészt a közel 200 ezer közfoglalkoztatott esetében, ahol a bérük nem éri el a minimálbér összegét sem. Másrészt a minimálbér és a garantált bérminimum meghatározásával, mivel ott jogszabályban tudja meghatározni annak mértékét.

Harmadsorban pedig a közszféra és az állami vállalatok dolgozóinak bérszínvonal alakításával. Úgy tűnik, hogy a kabinet erre az útra nem akar lépni. Az ősz egyik fontos kérdése, hogy a gazdasági szereplők, illetve a szakszervezetek milyen nyomást tudnak kifejteni, és kinek az akarata győz. Az biztos, hogy a kormány lépéskényszerben van - véli a Policy Agenda kutatóintézet.

QP | Quality Placement