Az energetikai vészhelyzetre hivatkozva Orbán Viktor miniszterelnök által szerdán összehívott kabinetvezetői értekezlet után Gulyás Gergely kancelláriaminiszter hét pontban foglalta össze, mit akar tenni a magyar kormány a magyar energiaszektorral.

E tételsor kissé leegyszerűsítve, de csupán két nagy csoportra bontható:

  • a rezsiharc feladásáról szóló tételre,
  • és minden másra.

Nemcsak kommunikációs szempontból árulkodó, hogy a rezsicsökkentési regulák elengedését (felülírását) részletezték a leginkább, vagy hogy a listának a lakosságot leginkább direkt módon érintő tézisét a felsorolás végére hagyták.

Szakmai szempontból viszont az is tanulságos, hogy a rezsiharc végéről szóló utolsó pont elé milyen tételek kerültek. Az így besorolt hat pont ugyanis végeredményben azt jelzi, hogy a kormány a magyar energetika helyzetével, képességével és lehetőségeivel kapcsolatban mit is gondol a kialakult helyzetben.

A Napi.hu több iparági szakemberrel is beszélt, akik mind azon a véleményen vannak, hogy a felsorolt tételek nem alkalmasak aktuálisan problémakezelésre. Sokkal inkább feladatokat és beruházásokat (vagyis kiadást) kívánnak, és nem jók az „energetikai vészhelyzet" gyógyítására.

Ha a bejelentett hét pontból hat nem arra szolgál, hogy tompítsa a hetedik hatását, akkor az inkább azt mutatja, hogy a kormánynak nincsenek valóban hatásos eszközei a helyzet kezelésére. Az első hat tétel biztosan nem alkalmas arra, hogy a most zajló energiaválságot helyi szinten és időben, megnyugtatóan kezelje

- magyarázta egyikük.

A nem a rezsicsökkentési harc feladásaként is értelmezhető pontokat azonban érdemes egyesével is jobban szemügye venni.

1. Magyarország másfélről kétmilliárd köbméterre növeli a gázkitermelést. A magas gázár miatt ez a drágább technológiákkal is lehetséges.

A magyarországi gáztermelési potenciál meglehetősen "mítoszterhelt" történet, de ez nem újdonság. Az energiaárboom, illetve a válsághelyzetre készülés okán májusban a Napi.hu körbejárta és megírta  a témát.

Akkor azt írtuk, hogy a magyarországi gáztermelést ugyan reálisan, akár az év végéig is fel lehetne skálázni 2 milliárd köbméteres (az optimistább szakemberek szerint 2,5 milliárdos) éves szintre, de ehhez sok pénzre, beruházásra és eddigi szabályok módosítására lenne szükség. A kérdés kulcsa a Mol Nyrt.-nél van, a céget azonban a magyar állam kötelezi arra, hogy igen nyomott áron adja át a kitermelt mennyiséget. Ezt fel kellene számolni, és a Molt e kérdésben érdekeltté kellene tenni.

Ráadásul „az örök ígéret” , a makói gázmező feltárása és az ottani kitermelés a különleges technológiai igények miatt is rendkívül drága, és biztosan nem tud időre a megoldó kulcsa lenni az aktuális energiaválságnak. 

Ha a kabinet nagyobb volumenű hazai gázkitermelést akar, gyorsan környezetvédelmi problémákkal is szembesülhet: tavaly a Molt civilek, természet- és környezetvédő szervezetek  kényszerítettek végül meghátrálásra, amikor az Őrségben ilyen irányú elképzeléseket szeretett volna megvalósítani.

2. Felhatalmazták Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, hogy további gázkészleteket szerezzen be.

A gázvásárlásokra vonatkozó kormányközi megállapodásokat eddig is Szijjártó Péter miniszter jegyezte, és bár ennek megfelelően 2021-ben ő kötötte meg az évi 4,5 milliárd köbméterről szóló új orosz-magyar gázszerződést, ő tárgyalt Türkmenisztánban is további beszerezhető mennyiségekért is, elvileg ugyanilyen módon a miniszter tárgyalhatott volna más gázexportáló országokkal is - például Katarral, Líbiával vagy akár az Egyesült Államokkal is.

Ha a miniszter most kezdene neki, nehéz dolga lenne – mondta egy gázkereskedő cég vezetője lapunknak. Véleménye szerint Szijjártó Péternek meglehetősen hosszú sorba kellene beállnia, és ki kellene várnia a sorát, miután a legtöbb európai ország miniszterei és vezetői – élükön a németekkel és a spanyolokkal – hónapok óta "turnéznak" az Öböl-menti országoktól Venezueláig. 

Egy ilyen pluszfelhatalmazásnak abban az esetben lehet értelme, ha a tárgyalásra olyan nem kormányzati, de nagy piaci szereplővel kerülhetne sor, amelyik igényli a miniszteriális kapcsolatfelvételt.

A gázvásárlás azonban így is, úgy is egy magánjogi szerződés, amelyhez a miniszternek nem lehet köze direktben. És ha Szijjártó például az állami MVM Zrt. előtt kellene, hogy a terepet egyengesse, akkor az csupán kiegészítené az állami energiacég már meglévő jogosítványát – az MVM ugyanis szintén kapott felhatalmazást arra, hogy a szabadpiacon vegyen gázt. 

Árulkodó, hogy a kormányszóvivői bejelentés a szakkifejezéseket illetően is hadilábon állt. Erre mutatott rá a korábban a Molnál éppen a gázzal 20 évet vezető beosztásban foglalkozó Holoda Attila, aki kiírta a Facebook-oldalára, hogy gázkészletet a miniszter „ne akarjon venni, mert egyrészt éppen erre van Magyarországon 18 cégnek gázkereskedelmi engedélye, (...) másrészt pedig a gázkészlet a földgáz mezőkben lévő gázt jelenti, nem pedig a kereskedelmi árugázt”.

3. Kiviteli tilalmat rendelnek el az energiahordozókra és a tűzifára.

Magyarországról a tűzifakivitel nem teljesen jelentéktelen mennyiség. A KSH adatbázisából kibányászható, hogy 2020-ban (nettó) 153,5 tonna, 2021-ben pedig valamivel kevesebb, mint 200 ezer tonna volt. Ez az ugrás nagynak látszódhat, azonban azt is érdemes hozzátenni, hogy a tűzifaexport évek óta 100-200 ezer tonna között változik. A tiltólistára tételnek azonban nincs túl sok értelme: a tűzifára nem vonatkozott a rezsicsökkentés, annak ára az utóbbi években is többször durván emelkedett, így az exporttilalom az hazai energiaellátáson csak akkor tudna segíteni, ha a kormány azzal számol, hogy a lakossági gázárak elszállása miatt, makroszinten is látható vándorlás indul el a gáz felől a fatüzelés irányába.

A többi energiahordozó tilalma elvileg ugyan vonatkozhat gázra, áramra és olajra is, de ezek közül ténylegesen csupán az áram jön szóba e tilalommal összefüggésben.

Ez utóbbi gyakorlati megvalósítása azonban komoly dilemmát idézhet elő, mivel az Európai Unióban Magyarország is évtizedek óta szerves része annak az ENTSO-E rendszernek, mely biztosítja, hogy a teljes európai áramhálózati struktúra egyetlen rendszerként, rugalmasan működhessen. Az összekapcsolt európai hálózatban ennél fogva nem csupán az egyes országok aktuális-lokális igényeit kell a határokon átnyúló rendszereknek kiszolgálnia, hanem egyúttal az összes többit is. Így viszont az áramkivitel kérdése azonnal problematikussá válik, mivel akár egy-egy órán belül is, sőt: akár egyszerre lehetséges import és export is a különböző helyre bekötött csatlakozási pontoknak megfelelően  – és mindig annak függvényében, hogy a termelő-fogyasztó egyensúly fenntartása az elsődleges.

Az exporttilalomnak fizikailag lehet érvényt szerezni, de amellett, hogy mindez biztosan uniós kötelességszegési eljárást vonna maga után, a jelen helyzetben (például az ukrajnai kapcsolódási pontok kiemelt fontossága miatt) egy ilyen „leszakaszolás” beláthatatlan következményekkel járna - a magyar kormányra és a magyar gazdaságra nézve is. 

Egy lépéssel távolabbról nézve, onnan, hogy a magyar áramkereskedők nem adhatnák el az áramukat külföldön, érdemes azt szem előtt tartani, hogy a magyar villamosenergia-rendszer működésben tartásához alapvetően importra van szüksége, mivel az energiamixben mintegy 30 százalékos az importarány.

4. A kormány az év végéig fokozza a szénbányászatot a lehető legnagyobb mértékben.
5. A Mátrai Erőmű blokkjait újraindítják a hazai energiaellátás érdekében.

Magyarországon energetikai céllal csak a Mátrai Erőműhöz bányásznak szenet. A lignit tüzelésű Mátrai Erőmű teljesítményének fenntartásához megfelelő mennyiségű szén eddig is a rendelkezésére állt, a nagyobb szénmennyiség gyakorlatilag semmilyen hatást nem gyakorol az energiatermelésre.

Az erőmű a most befejeződött nagyjavítással együtt sem készül arra, hogy többet termeljen az utóbbi években megszokottnál. A Mátrai Erőműről alig néhány napja írtunk egy részletes elemzést, ami az üzem belső állapotát és a szénerőmű piaci környezetét is feltérképezte.

Ez alapján az látszik, hogy az Erőmű továbbra is 2 blokkal (és egy tartalékkal) 450 MW körüli teljesítményen tud üzemelni - 2025-ig.  Ennyit tud belőle tervezetten és viszonylag kiszámíthatóan kisajtolni a rendszer - amit évi 45,2 milliárd forintos összeggel már most is támogat a költségvetés.

6. Meghosszabbítják a paksi atomerőmű üzemidejét.

A paksi atomerőmű üzemidő hosszabbításának ötlete nem új. Emlékezetes levélváltásnak volt ez témája Süli János és Mártha Imre között 2018-ban, évekkel ezelőtt, aminek már akkor az volt a kormányzati válasza, hogy a rendszer elavult, arra kellene koncentrálni, hogy a jelenleg érvényben lévő üzemidőt a blokkok ki tudják tölteni. A négy reaktornak 2032-2037 között jár le az engedélye, így az, hogy most esetleg gyorsan meghosszabbítanák, semmit nem jelent. Azt se, hogy tovább fognak vagy tudnának működni azok az egységek. Inkább arra utal, hogy a kormány a Paks II. projekt bedőlése esetére próbálja valahogy a jelen helyzetet is felhasználni – ha lehet.

Az üzemidő-hosszabbítás nem ördögtől való tett, a paksi blokkok például most is annak köszönhetően üzemelhetnek, hogy ilyen jogosítványt szereztek. De a másodszori, újbóli hosszabbítás azért már más téma. 

Belgiumban tettek így legutóbb, ahol azonban a Doel 4 és Tihange 3 blokkoknak a hamarosan lejáró engedélyeit írnák felül. Tíz évvel való meghosszabbíthatóságra” tett ígéretet a belga kormány, ami azonban egyelőre nem is több; máig semmiféle előkészítő munkálat, engedélykérelmi folyamat indítása nem kezdődött el ezügyben. A teljes belga képhez az is hozzá tartozik, hogy ott jelenleg 7 blokk termel, túlnyomó részt  ezekre támaszkodik az áramellátás, ám mindegyik egység az életciklusa végén jár. És mivel az országnak nincs más, érdemben számításba vehető megoldása (az orosz gázról pedig most már éppúgy le kívánnak jönni, mint az európai országok zöme), a döntés mögött valójában az van, hogy valahogy időt kell nyerniük.

Ugyanakkor a továbbüzemelési engedély sem biztosíték semmire. A meglévő zöld jelzés ellenére is leállítanak nukleáris termelő blokkokat, nem is számít különleges eseménynek. Az Egyesült Államokban több esetben is azért döntött a tulajdonos a leállítás mellett, mert piaci alapon, állami segítség nélkül nem érte meg tovább üzemeltetni. Az üzemidő-hosszabbításhoz az egységeknek egy részletes műszaki, biztonsági és technológiai vizsgálaton, illetve mindezeknek az aktuális elvárásokhoz igazításán – vagyis beruházásokon, leálláson, javításokon - keresztül vezet az út. És van, hogy ezt már nem érdemes bevállalni.

Ha a paksi atomerőmű blokkjainak üzemidejét a kormány például tíz évvel szeretné meghosszabbítani, akkor ez a jelen energiatermelő helyzetre semmiképpen nem tud jó hatással lenni. Sőt, ha ehhez le kellene állítani a blokkokat, a kieső termelést valahonnan, más forrásból kellene tudni biztosítani.