Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
Az előbbi folyamatban a tudomány szerepe megnő, hiszen az úgynevezett globális tudományos falu már korábban kialakult, az információs technológiák világméretű kollektív alkalmazása ezen belül már jóval előbb elkezdődött, több tapasztalat gyűlt össze. Ez azt is jelenti, hogy a tudományos és technikai információk elérése mindenki számára lehetségessé vált. Ennek eredménye pedig, hogy a tudományok területén jobban informált közösség jobban értékeli és támogatja a kutatók erőfeszítéseit, szívesebben áldoz a kutatás fejlesztésére, anyagi támogatására is. Ezért is fontos a tudományos ismeretterjesztés. A számítógépek sebessége nagyjából három évenként megduplázódik. A növekedés felét a mikroáramkörök méretcsökkenése okozza, amely hatévenként feleződik. A számítástechnika, de általában az informatika fejlődésének egyik alapvető eleme a félvezető chipek egyre nagyobb elemsűrűsége. Ez a folyamat egyre bonyolultabb, ezért drágább kutatási és termelési eszközöket igényel. Felmerül a kérdés, nincs más út a fejlődés számára? Hadd említsek egyet, ami nagy valószínűséggel hamarosan megvalósulhat. A nagy elemsűrűség egyre tökéletesebb hordozó (például szilícium) kristálylapkákat igényel és egyre bonyolultabb litográfiai eszközöket alkalmaz. Ha hibás kristályokat is lehetne használni és az áramköröket egyszerű takaróernyőkkel és közönséges kémiai folyamatokkal is elő lehetne állítani, az a fejlődést új költségdimenziók közé terelné. Laboratóriumi körülmények közötti megoldások már ismertek e probléma megoldására. A számítógépek memóriaegységei területén is új fejlődési lehetőségek látszanak. Az optikai, például holografikus memóriák már hosszabb ideje a kutatók érdeklődésének tárgyai. Ezek mellé felzárkózhatnak új, mágneses elven működő eszközök, egyikük például az úgynevezett óriás mágneses ellenállás jelenségét használja ki. További lehetőség az úgynevezett közeli térben dolgozó memória, amelynek alapelve ugyanaz, mint a pásztázó alagút mikroszkópoké. Az optikai módszerek, noha az információ tárolásában és feldolgozásában is növekvő fontosságúak, alapvető jelentőségűek az információtovábbításban. A fényvezető szálak szinte az egész világot behálózzák és egyre tökéletesebbek. A veszteségek szempontjából a szokásos kvarcszálak esetében az optimális hullámhossz alkalmazásának technikai kérdései (fényforrás, zérus értékű diszperzió) megoldódtak és a közeljövőben széles körben el fognak terjedni a gyakorlatban. További lehetőség, hogy az átviteli sebesség növelése multiplex üzemmóddal is elérhető (mind időbeli mind frekvencia-multiplexálás lehetséges). Emellett az információtovábbítás egy forradalmian új, a kvantummechanika jelenségeit kihasználó lehetőségét a közelmúltban demonstrálták. Ez a technika elvi lehetőséget jelent arra, hogy a nanométer méretű eszközökben vezeték nélküli információtovábbítást lehessen megvalósítani. Az 50-es évek környékén különösen sokat vártunk a robotika fejlődésétől, ez a várakozás azonban nem teljesült, elsősorban a vezérlés-irányítás területén fellépő problémák miatt. A számítástechnika színvonala akkor egyszerűen nem tette lehetővé a felmerült problémák megoldását. A számítógépek viharos terjedése és az egyidejű sebességnövekedés és méretcsökkenés miatt biztonsággal kijelenthetjük, hogy az elmaradást rövid idő alatt behozzuk. Ugyanakkor fennmaradt még két alapvető megoldásra váró probléma. Elmaradásban vagyunk az alakfelismerésben és a navigációban. Ennek oka az eltérés az emberi agy és a digitális számítógép működése között. Életünk során sok mindent megtanultunk, amit nyelvi parancsokkal tovább tudunk adni, és aminek a számítógépes megoldása még a jelenlegi számítógépek számára is bonyolult feladat. A megoldás kulcsa egy újfajta számítástechnika, amely kialakulóban van és egy fontos példája a Sztakiban, amerikai kooperációval fejlesztett úgynevezett CNN-chip, amely a digitális technikát analóg, az idegrendszert, illetve annak működését utánzó technikával kombinálja. Természetesen igen lényeges újdonságok várhatók a szoftverek területén is. Itt elsősorban nem a létező megoldások tökéletesítését hangsúlyoznám, hanem az új megközelítéseket. Ezek egyike a már említett CNN-technológia, amely a neurális hálózatok analógiájára próbál építeni és amelyet a digitális technikával kombinálva forradalmian új megoldásokhoz juthatunk. Emellett érdemes tanulnunk máshol is az élővilágtól. Az egyik út a hangyabolyok szokásainak átültetése a számítástechnikai gyakorlatba. A hangyák megjelölik az útvonalukat és kiválasztják a leggyorsabban visszatérő egyed útját. Ezt a tapasztalatot például jól lehet hasznosítani a forgalmas telefonhálózatokban szükséges forgalomátterelés gyakorlatában. Míg az információs technológiák fejlődésének első nagy lépését a számítástechnika és távközlés házassága jelentette, addig a második lépést a szenzoroknak a technológiákba való integrálása jelenti. A félvezető áramkörök uralják a logikai műveleteket és a memóriafunkciókat, de egymagukban tulajdonképpen test nélküli agynak tekinthetők. A testet, a kezeket, lábakat, szemeket, orrot, szájat stb. a szenzorok vagy a miniatürizált, úgynevezett mikro-elektromechanikai eszközök (MEM) jelentik. Az elektronikus komponensek nem reagálnak a külvilág hatására, a szenzorok viszont éppen ezt teszik: érzékelik a kémiai, fény-, hő-, nyomásváltozásokat, rezgéseket, gyorsulást stb.; vagyis mindazokat a mennyiségeket, amelyeket gyakorlatilag minden általunk használt eszköz működése során mérnünk, érzékelnünk kell. Az információs technológiák, ezen belül az internet fejlődése már eddig is átalakította a társadalmi kapcsolatokat, amit a közösségek és egyének etikai fejlődése nem tudott követni. Ez át kell hogy írja az etikai kódexeket és ezen változásokra az emberiség még messze nem készült fel, hiszen már jelenleg is riasztó a modern technológiák és az emberiség gyakran 19. századi attitűdje közötti szakadék. Ebben a folyamatban a tudomány felelőssége, hogy értékeit átvigye az új struktúrákba, hogy a kutatási morál terjesztésén keresztül javítsa a társadalom morális állapotát. Az új társadalomban az intellektuális munka kollektivizálódik, ami a kutatómunkában már jó ideje így van. Ezért a kutatói tapasztalat ebben a vonatkozásban is össztársadalmi érték. Az információs társadalomban való aktív szerepléshez szükséges képességek összessége, a hálózati írástudás az egyén boldogulásának alapvető feltételévé válik. Tudáshiány lép fel azonban általában az idősebb generációkban a fiatal generációval szemben. Az információs technológiák kezelése a fiatalok számára magától értetődő életstílus, az idősebbek számára gyakran idegen, fáradságos tevékenység. Az életfogytiglani oktatás elterjesztése, mindennapivá tétele kínálja e probléma legkézenfekvőbb megoldását. Mivel a tudomány művelői számára ez az életmód már eddig is természetes volt, ennek az egész társadalomra való kiterjesztésében a tudomány döntő szerepet játszhat.