Erre számíthat nyugdíjas éveire - itt az EU-prognózis!

Nemcsak Magyarország, de az EU lakossága is öregszik, ami az egész unió gazdaságán meglátszik előbb-utóbb. Az Európai Bizottság friss jelentése az öregedő társadalomról (Ageing Report 2015) azt elemezte, hogy a következő évtizedekben ez hogy nézhet ki az EU-államokban, miután biztosan hatással lesz a gazdaságra, a költségvetésekre és a szociális rendszerekre, a döntéshozóknak pedig e változásokra választ kell adni.

A termékenységi ráta és a várható élettartam alakulásának, valamint a bevándorlás dinamikájának hatására az EU népességének életkorszerkezete jelentősen változik a következő évtizedekben. A népesség összességében enyhén nő 2060-ig, de sokkal öregebb lesz a társadalom, mint most: a 2013-as 507 millióról 2050-ig 5 százalékos növekedés után 526 millión tetőzhet, ami 2060-ban 523 millióra csökkenhet. Viszont ez a növekedés sem fog megvalósulni bevándorlás nélkül - teszi hozzá a jelentés.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Feliratkozom

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei, podcastok, pénzügyi tanácsok naponta kétszer az Economx.hu hírlevelében.

Adataim megadásával és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával kijelentem, hogy megismertem és elfogadom a www.napi.hu Online Kft. Adatvédelmi tájékoztatóját. Hozzájárulok hogy az email címemre hírleveleket küldjön az Economx.hu aktuális híreiből

Az Ön neve

Az Ön email címe

Feliratkozom

Küldtünk Önnek egy emailt! Nyissa meg és kattintson a Feliratkozás linkre a feliratkozása megerősítéséhez.

Ezután megkapja az Economx.hu Hírleveleit reggel és este.

Nagy különbségek vannak a 2060-ig megvalósuló trendekben: a tagállamok mintegy felében - köztük Magyarországon - a népesség csökken, míg a másik felében nő. Az EU egészében a termékenységi ráta emelkedik, de még így is a természetes helyettesítés ráta alatt marad, miközben tartós nő a várható élettartamban. Az EU-ban a férfiak körében a várható élettartam az előrejelzési időszak végéig 7,1 évvel, 84,8 évre, míg a nőké 6 évvel, 89,1 évre nő. A nettó bevándorlás az EU-ba folytatódhat, 2040-re 1,354 millióra emelkedik az érkezők száma, majd 2060-ra 1,037 millióra csökken.

Az időskori függőségi ráta (a 65 évnél idősebbek aránya a 15-64 éves korosztályhoz viszonyítva) az elemzés szerint hosszú távon csaknem megduplázódik, így 27,8 százalékról 50,1 százalékra emelkedik. Ez azt jelenti, hogy amíg ma 4 aktív korú jut minden 65 évnél idősebb emberre, addig a kivetítési időszak végére csak kettő.

Az elemzés szerint a foglalkoztatási ráta is emelkedik, főleg az 50 év felettiek körében (az 55-64 éves korosztálynál 21 százalékpontos emelkedés a nőknél, 10 százalékpontos a férfiaknál) a bevezetett nyugdíjreformok hatására. Így a nemek közötti olló is záródik jelentősen 2060-ig. A teljes munkaerő-piaci részvételi arány az EU-ban a 20-64 éves korcsoportban várhatóan 3,5 százalékpontos javulást mutat majd 2060-ban, azaz a ráta a 2013-as 76,5 százalékról 80,1 százalékra emelkedik. Ezzel párhuzamosan a nők részvételi aránya 6 százalékponttal, a férfiaké 1 százalékponttal lesz nagyobb.

A teljes munkaerő-piaci kínálat az EU-ban várhatóan stagnál 2013-2023 között a 20-64 éveseknél, ám 2023-2060 között 8,2 százalékkal zuhan a várakozások szerint, ami azt jelenti, hogy 19 millió ember kerül ki ebből a csoportból. Az eurózónában ez még rosszabb lesz, hiszen 2023-2060 között 9,2 százalékos lesz a visszaesés, így a munkaerőpiac kínálati oldala 14 millió fővel zsugorodik.

Az EU egészében a  20-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája a 2013-as 68,4 százalékról 2023-ban 72,2 százalékra, majd 2060-ban 75 százalékra javulhat, míg az eurózónában - hasonló folyamat révén - 2060-ra 74,7 százalékra emelkedik. Eközben a munkavállalók száma viszont csökken: 2022-ben éri el a csúcsot 215 millió fővel, ezután azonban 202 millióra zuhan. Ez azt jelenti, hogy 2013-2060 között mintegy 9 millió 20-64 év közötti munkavállaló tűnik el a munkaerőpiacról. A gyors öregedési folyamat hatását csak részben képes ellensúlyozni a nők és az idősebbek aktivizálása, a bevándorlás és a strukturális munkanélküliség csökkenése, így ez lesz a fő ok a foglalkoztatottak számának visszaesésében 2023-2060 között - mutat rá az elemzés.

Mi lesz ebből?

Az EU egészében a potenciális növekedés az alapforgatókönyv szerint meglehetősen stabil marad, bár a korábbi évtizedekhez képest ez alacsonyabb szintet jelent. Így 2020-ig a potenciális növekedés 1,1 százalék lehet, ami az előrejelzési időszak végére 1,4-1,5 százalékra emelkedhet, a teljes átlag 1,4 százalék lehet. Az euróövezetben is hasonló folyamatot vázol az elemzés, 1,3 százalékos átlaggal.

A GDP növekedés forrásai is drasztikusan változnak: a 2020-as évekig a munkaerőpiac támogatja a növekedést. Bár mindkét térségben az össznépesség enyhe növekedése, illetve a foglalkoztatás feltételezett javulása segíti a potenciális növekedést, ám ezt több mint ellensúlyozza az aktív korú népesség mérséklődése, így a munka termelékenységének növekedése válik a potenciális kibocsátás bővülésének egyedüli forrásává.

Drága mulatság

Az elöregedő társadalom kihívásokat jelent a költségvetések számára az egész EU-ban. A szigorúan az öregedéshez köthető költségvetési kiadások - nyugdíjak, egészségügy, hosszú távú gondozás, oktatás - a 2060-ig tartó időszakban a GDP csaknem 2 százalékpontjára rúghatnak mind az EU-ban (1,8 százalékpont), mind az eurózónában (1,9 százalékpont) az alapszcenárió szerint. A költségnövekedésért főleg az egészségügyi és a tartós ápoláshoz kapcsolódó kiadások lesznek felelősek, előbbi a GDP arányában 0,9, utóbbi 1,1 százalékpontos többletet jelenthet. Ezzel szemben az állami nyugdíjkiadások 2040-ig várhatóan az EU-ban 0,4, az eurózónában 0,8 százalékponttal emelkedhetnek, majd mindkét térségben visszatérhet a 2013-as szint közelébe, de ez a mérséklődés is inkább csak a vizsgált időszak végén lesz látható. Az oktatási költségek 2060-ig nagyjából változatlanok maradnak.

A bővebben értendő öregedéshez köthető összkiadások összege valamivel alacsonyabb, miután a munkanélküli juttatásokra fordított kiadások az előrejelzési időhorizonton csökkennek, így az EU egészében a társadalom öregedéséhez köthető kiadások az alapforgatókönyv szerint 2060-ban 1,4 százalékpontos, míg az eurózónában 1,5 százalékpontos GDP-arányos kiadásnövekedést jelenthetnek 2060-ra, a 2013-as uniós 25,6, illetve eurózónás 26,8 GDP-arányos szinthez képest.

Ez azonban tagállamonként jócskán eltér. A GDP-arányos összkiadás nyolc tagállamban - Horvátország, Görögország, Lettország, Franciaország, Dánia, Ciprus, Olaszország és Spanyolország - csökken, ráadásul Horvátországban, Dániában és Lettországban a csökkenés meghaladja a 3 százalékpontot.

Tíz tagállamban - Bulgária, Portugália, Észtország, Svédország, Magyarország, Lengyelország, Írország, Románia, Litvánia, Egyesült-Királyság - a kiadások mérsékelten nőhetnek - ez akár 2,5 százalékpontos GDP-arányos emelkedést jelenthet.

A legnagyobb költségvetésre háruló teherrel (2,5-6,8 százalékpontos GDP-arányos növekedés) tíz tagállam - Finnország, Ausztria, Csehország, Hollandia, Szlovákia, Németország, Belgium, Luxemburg, Málta, és Szlovénia - számolhat. A nyugdíjkiadások Belgiumban, Luxemburgban, Máltán és Szlovéniában GDP-arányosan várhatóan több mint 3 százalékponttal ugranak meg.

Esnek a nyugdíjak

A tanulmány szerint a tagállamok közötti nagy különbségek főleg az állami nyugdíjrendszerek különbözőségéből adódnak, valamint azok fejlettségi szintjéből és a végrehajtott reformok hatásából. Tizenöt tagállamban az állami nyugdíjrendszerek GDP-arányos kiadásainak csökkenése várható hosszú távon - ezek között a tagállamok között van Magyarország is -, főként a már - főleg a pénzügyi fenntarthatóság jegyében - bevezetett nyugdíjreformok eredményeként.

Vagyis az EU-ban az állami nyugdíjkiadások a GDP arányában számolva 2013-2040 között 0,4 százalékponttal, 11,7 százalékra emelkednek, majd 2060-ra 11 százalék körüli mértékre mérséklődhetnek, míg az eurózónában 2013-2040 között 0,7 százalékpontos emelkedés után 2060-ra a 2013-as szintre húzódhat vissza, azaz 12,3 százalék körüli GDP-arányos értékre.

Magyarország - Ausztria, Litvánia, Finnország Ciprus, Románia és Bulgária mellett - azon országok közé tartozik, ahol a nyugdíjkiadások ezalatt az idő alatt nagyjából stagnálnak, azaz az eltérés +/- 0,5 százalékpontos lehet a GDP arányában. Nálunk ez a jelzett viszonylagos stabilitás összességében 0,1 százalékpontos GDP-arányos költségcsökkenést jelent 2060-ban a 2013-as 11,5 százalékos GDP-arányhoz képest. Csakhogy ezt úgy érjük el, hogy a kiadások 2031-ig mennek lefelé, utána viszont 2030-2040 között összesen 0,7, 2040-2050 között 1, 2050-2060 között 0,8 százalékponttal nőnek. Az elemzés megjegyzi, hogy uniós szinten a 20-64 évesek körében a magasabb foglalkoztatási ráta enyhén csökkenti a nyugdíjkiadásokat, Magyarországon azonban a magasabb foglalkoztatás hatása nem lesz érezhető.

Az uniós analízis ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy mindez változatlan nyugdíjszabályozásnál igaz. Amennyiben ugyanis a nyugdíjak "túl alacsonyak" vagy a nyugdíjba vonulási korhatár "túl magas", akkor az emiatti kényszerű változtatások nyomán a nyugdíjkiadás emelkedhet.

Az átlagbérhez viszonyított átlagos nyugdíj (helyettesítési ráta) minden tagállamban - Luxemburgot kivéve - esik 2060-ra: az EU-ban átlagosan 9 százalékponttal, néhány tagállamban - Ciprus, Portugália, Spanyolország - viszont akár 20 százalékponttal is. Így az előrejelzési időintervallum végén meglehetősen alacsonyak lesznek a helyettesítési ráták - mutat rá a tanulmány -, még a magánnyugdíjakat is belevéve 2060-ban mindössze öt tagállamban - Dánia, Görögország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia - lesz 50 százalék felett, míg akadnak olyan tagállamok (Bulgária, Észtország, Lettország, Horvátország, Lengyelország, Románia), ahol ez a mutató 30 százalék alá esik. Magyarországon a 2013-as 40,8 százalékos ráta 31,9 százalékra esik.

Felfelé mutató kockázatként értékeli még a bizottsági tanulmány, hogy a 65 éves vagy ennél idősebb nyugdíjasok teljes lakosságon belüli aránya csökken néhány olyan országban, ahol a jogszabályba foglalták az általános öregségi nyugdíjkorhatár jelentős megemelését. Másfelől viszont, ha több tagállam (ahol erről jelenleg vita folyik) további kiadáscsökkentéseket hajt végre a nyugdíjreform keretében, akkor az előrejelzett kiadások természetesen túlbecsültek lehetnek.