Az NRC reprezentatív kutatásának adatai szerint tízből nyolc szülő a csonttöréstől félti leginkább 0-10 éves kor közötti gyermekét, valamint azoktól a súlyos betegségektől, amelyek műtéti beavatkozást igényelnek. Ilyen például a mandulaműtét, vakbélgyulladás. A harmadik helyen olyan betegségek állnak, mint az influenza, a rotavírus vagy a bárányhimlő, amelyek miatt a gyerekek könnyen kórházi ápolásra szorulhatnak. Az anyák által rettegett betegségek sorában az allergia után következnek a szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség.

A felmérés szerint az elhízástól féltjük legkevésbé gyermekeinket, ezt még a nátha és a megfázás is megelőzi, pedig köztudott, hogy az elhízás olyan betegségekért tehető közvetlenül felelőssé, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések, vagy a cukorbetegség.

Kapcsolódó

Molnár Dénes professzor, egyetemi tanár, a gyermekkori elhízás elleni küzdelem és prevenció hazai szakértője - az Európai Elhízás elleni nap alkalmából - 10 pontban fogalmazta meg a gyermekkori elhízás megelőzése szempontjából fontos teendőket mind a szakma, mind az édesanyák, leendő szülők számára:

  • A fogamzás időszakában a leendő édesanya törekedjen az optimális testsúlyra és tudatosan készüljön az anyaságra.
  • Tartsa elfogadható határok között a terhesség alatti súlygyarapodást.
  • Fontos a várandóság ideje alatt a magzat optimális fejlődésének biztosítása érdekében az édesanya táplálkozásának, életmódjának (fizikai aktivitás, kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, stressz, stb.) folyamatos figyelemmel kísérése, és ha szükséges szakember általi kiigazítása.
  • Csecsemő- és kisdedkori táplálás ellenőrzése (különös tekintettel az energia- és fehérjebevitelre, valamint a hozzátáplálás elkezdésének időpontjára és minőségére).
  • A születés utáni súlygyarapodás folyamatos ellenőrzése: megelőzendő a túlságosan gyors korai súlygyarapodás.
  • Anyatejes táplálás fenntartása, folyamatos támogatása legalább hat hónapos korig (amennyiben lehetőség van rá).
  • A gyermek étvágyának szülői elfogadása, ne erőszakolják saját elvárásaikat a gyermekre.
  • Az ételpreferenciák kialakítására nagy hangsúlyt kell helyezni (gyümölcs és zöldség-fogyasztás szorgalmazása, sós, mesterségesen édesített ételek kerülése, stb.) már a hozzátáplálás első lépéseitől kezdődően.
  • A szülők, testvérek modellszerepének hangsúlyozása - a gyerekek már életük második évétől mintát vesznek a családi étkezési környezetből, átveszik testvéreik, szüleik étkezési szokásait. A családi minta rendkívül fontos a csecsemő étkezési szokásainak kialakulásában.
  • A rendszeres fizikai aktivitás és megfelelő időtartamú, pihentető alvás biztosítása.